Herold Esbenson egészsége soha sem volt jó. Fiatal kora óta gyomorfekély kínozta és hála ideges természetének, valamint annak , hogy soha sem fogadta meg orvosai tanácsát , egyre romlott hogyléte . Mindig szenvedett gyomor fájdalmaitól , és évről évre egyre nehezebben viselte rosszabbodó állapotát. 1858 nyarának végén ismét Koppenhágába utazott s az volt a szándéka az ősz utolsó honapjainak beköszöntéig nem látogat haza. De alig töltött három hetet a fővárosban, kénytelen volt visszatérni Roskilde-be . Egészsége e néhány nap alatt úgy leromlott , hogy szinte fel sem lehetett ismerni . Arca beesetté vált és betegsége olyan sápadttá tette , mintha már nem volna több egy két lábon járó halottnál. Alig evett, mert minden étkezésnél pokoli kínokat kellett kiállnia , így pedig rettenetesen lesoványodott . Inni azonban ivott rendesen . Soha sem vetette meg az italt, s most egyre többször töltötte újra poharát valahányszor kiürült . Az volt a sejtésem barátai szalonjában sem tett egyebet , így juthatott odáig , hogy gyomorfekélye ennyire megkeserítse az életét . Attól kezdve , hogy haza jött még kiállhatatlanabbá vált. Minden nap, reggeltől estig olyan ideges állapotban volt, hogy a cselédek félni kezdtek tőle . Egy rossz szó és teljesen kikelt magából , addig dühöngött, amíg fájdalmai elő nem vették , s kénytelen volt le higgadni . Rettenetesen szenvedett , de nem igen lehetett sajnálni . Az ahogy a körülötte ténykedő , szorgosan segítő emberekkel bánt , felháborító volt. Nem egyszerűen egy szerencsétlen, beteg elégedetlensége szólt belőle , hanem egy zsarnokoskodó vénember dühítő parancs szavai .
Hihetetlen türelem kellett az elviseléséhez és Gertrudban megvolt ez a türelem . Mikor a többi cseléd már sírni tudott volna Esbenson folytonos dührohamai miatt , a nevelőnő higgadt szigorral utasított mindenkit rendre . De aki most is a legtöbbet tett a betegért az Kristina volt . Minden pillanatban mellette volt , éjjel nappal ápolta fáradhatatlanul. Úgy járt ki-be Esbenson szobájában, mint a legelszántabb nővér a korházakban. Mindegy volt neki, ha a legdurvább hangon szolt is hozzá a nagybátyja, akkor is csak azt hallotta ki szavaiból, hogy szüksége van valamire és engedelmesen indult is , hogy eleget tegyen a parancsnak . Mint egy csendes kísértett, halkan járt az alvó beteghez , és minden órában vigyázni szeretett volna rá. Mellette virrasztott, ha kellett egyetlen gyertya fényénél üldögélt székében és lesem vette szemét gyámja beesett, csontos arcáról, sötét árkos szeméről. Hetekig ment ez így és Esbenson állapota nem javult, Kristina minden igyekezete ellenére egyre rosszabb volt a helyzet.
Esténként most a lánnyal lehettem én is, hiszen a beteg alig volt magánál, nem hogy felfogta volna ki áll az ágya mellett. Láttam mivé lett az a karót nyelt, szigorú ember. Egy viaszfehér arcú , csontos , sovány alak feküdt az ágyon , mintha már nem is élne . Ajka vértelen volt pengényi vékony vonallá összehúzva a folytonos gyötrelmektől . De még mindig , ha volt annyi ereje , hogy szólni bírt , olyan ingerlő hangnemben tette , hogy bennem akaratlanul is feléledt az ellenszenv . De Kristina csak szótlanul tette, amit mondott , aggódó tekintette lesve bácsikája minden mozdulatát. Azokban a napokban nem is tett mást, mint a beteg óhajait telejésítette megállás nélkül, egy percet sem pihenve. Bár soha nem mondta, de tudtam, gyakran még éjjel sem aludt, ha nyugodtan pihenhetett volna, akkor is Esbenson körül járt fel és alá , egyre a legrosszabbtól féltve nagybátyját . Szeme olyan fáradtan pihent az ágyban fekvő alakon, mint aki ébren is félálomban ül székében. Arcán egyre gyászos aggodalom ült, és leírhatatlan fáradság, amelyről azonban tudomást sem akart venni. Magáról teljesen megfeledkezett, ha Gertrud nem ülteti le és nem diktál belé némi ételt , maga is olyan sovánnyá lett volna, mint a beteg . Nagyon elkeserítő volt, azaz állapot, ami a házban uralkodott , de én igazán csak a lányt féltettem.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése