Le a sablonnal !

Kapmány a sablon sztorik ellen!

Egy elég - legalábbis számunkra -  komoly témával fordulunk felétek.
Szerintünk manapság nincs olyan ember, aki ne botlott volna már bele egy-két sablon történetbe. A blogspot világa telis-tele van fanfiction-ökkel, amikkel alapjáraton nem is lenne baj, ha a 80%-uk nem egy sablon sztorira épülne.
Szerintünk mindenki tisztában van azzal, hogy a One Direction fanfiction-k hódítanak napjainkban leginkább. A probléma viszont az, hogy ezeknek a történeteknek a legnagyobb része sablon. Mindegyik egy alapsztorira épül kis átdolgozásokkal. Dunát lehetne rekeszteni azokkal a történekkel, ahol a főhősnőnk ki nem állhatja a One Direction-t, végül beleszeret valamelyik tagba. Ahol a lánynak autóbalesete lesz, elfelejt mindent de a szerelmük - az egyik One Direction taggal - erősebb,ezért hirtelen eszébe jut minden, vagy éppen megfog egy pólót. Ahol a lány jelentkezik az X-Factorba ezáltal ismertségre tesz szert, találkozik a fiúkkal és valamelyikükbe beleszeret. Ahol a lány az egyik tag gyerekkori barátja, majd évek múltán kiderül, hogy többet éreznek egymást iránt. Vagy a főszereplő nőnk valamilyen úton - módon apuci által munkát kap hőn szeretett fiúbandája mellett. Esetleg az egyik szülő új munkája miatt az utcán találkozik a lány kedvenc vagy meglepetésképp - utált fiúbandával.
Fogadjunk, hogy már ti is találkoztatok valamelyik variációval.
Mielőtt valaki félre értene minket. Mi nem a One Direction fanfic-ek ellen vagyunk, hiszen jó magunk is írunk egyet-egyet, hanem az elcsépelt történetek ellen. Legyen annak a főszereplője a One Direction, Justin Bieber, a Big Time Rush vagy egyéb más felkapott tinisztár.
Ami viszont a leges-legbosszantóbb, hogy ezeknek a fantázia mentes blogoknak van szinte a legnagyobb nézettségük. Nem egy és nem kettő olyan bloggal találkoztunk már, amiben semmi eredetiség nem volt mégis több száz - esetleg ezer - megtekintése volt, tízen vagy akár húszon felüli feliratkozója és sok kommentje. Az ilyen unalmas és felkapott történetek elnyomják a valóban eredeti, egyéni és tökéletes sztorikat. Annyi de annyi olyan fanfiction-nel vagy nem fanfiction-nel találkoztunk már, ami jó és eredeti.
Mit láttunk? 
Öt feliratkozó, alig pár száz megtekintés és egy bejegyzésnél két komment. Amiből persze egy az íróé, aki azonnal megköszöni az odavetett "Nagyon jó volt." hozzászólást.
Szomorú, hogy nagyon sokan nem veszik ezt észre. Csak azért olvassák a blogot mert éppen a kedvencük a főszereplő. Tény, mi is olvasunk fanfiction-öket, de legalább azokban van eredetiség.
Mennyi, de mennyi olyan történettel találkoztunk már, ami nem fanfiction de még is olyan igényes, hogy egy könyvnek is elmehetne. De nem olvassák, mert nincs benne a kedvencük.
Mit is szeretnénk ezzel elérni?
Szeretnénk felhívni az ember figyelmét azokra a blogokra, amik eredetiek és igényesek. Amikben van fantázia, legyen az fanfiction vagy egy teljesen eredeti történet.
Legyen azoké a nézettség, a komment és a feliratkozó, akik meg is érdemlik.
Tegyétek ki ezt a képet, ha ti is a felkapott sablon sztorik ellen vagytok!

Ismét egy verseny

Újra vettem a bátorságot és próbálkozom :) Jelentkeztem az " if you can dream it you can do it ! " által meghirdetett versenyre . 
A következó kategóriákban szeretnék eredményt elérni : 


Legromantikusabb blog
Legjobban megformált karakterek
Legjobb fanfiction

Szurkoljatok ! :D

Katt a képre és lásd a verseny adatait !

Végre otthon !

Hát soha nem hittem volna hogy ennyire jó lesz újra itthon ! Csak egy hét volt , de milyen hét ! 
Hát ennek a kivizsgálósdinak van rossz meg jó oldala is : egy az hogy végül is nem szenvedek semmihalálos kórságban és ez most már tuti biztos :D A másik viszont , hogy amit meg kiderítettek azt  tényleg kezelni kell ...  
Hogy pontosítsam hogy is állok tulajdonkép : Magas vérnyomás , súlyvesztés és pajzsmirigy problémák gyanúja miatt kerültem végül is be. Na most aztán jó alaposan ki is vizsgáltak. Életemben először. Ez azért fura és nem is túl jó , mert minden túlzás nélkül nagyon látszik rajtam , már ránézésre is hogy valami nincs rendben... és soha senkinek nem jutott még eszébe hogy befektessen , pedig sorra jártam a háziorvosokat :S  
Tehát ezért kerültem be.
Hát az első nap  szörnyen kivoltam , úgy féltem ahogy ritkán szoktam. Ráadásul akkor még a társaság sem volt túl jó. Szegény kis öregecskékkel kerültem egy terembe és szó szerint egy egész nap telt el úgy hogy senki meg nem mukkant. Állati nyomasztó volt. Csak a gyakorló orvosokkal beszéltem , akik kikérdezték a tüneteimet stb. őnekik meg féltem , hogy nehogy valami hülyeséget mondjak vagy , elfelejtsek említeni fontos dolgokat. Ja a másik meg, hogy soha ennyi férfi nem volt még körülöttem , ezek meg még ráadásul vizsgálgattak is. Iszonyatos zavarban voltam.                                                                                                                              Különben meg nem is reméltem hogy ilyen rendesek lesznek. Egyetlen egy rossz szót nem kaptam ( mondjuk nagyon meghúztam magam ) 
Viszont sajnos aludni azt nem igen lehetett. Elsősorban azért , mert az ablakot általában nyitva kellett hagyni onnan pedig , főleg éjjel olyan iszonyatos zaj áradt be , hogy az valami förtelem. (valami örült motorosok berregtek ott állandóan , de olyan szinten , hogy az ágyam és a falak is remegtek tőle ) 
Na aztán kezdtek komolyabban vizsgálgatni. Kiderült hogy alacsonyabb vagyok mint azt korábban mérték ... 161 cm és ahhoz még talán elmegy az az 50  kg (mondjuk akkor is 5 kg fogytam alig 1 hónap alatt jó étvágy mellet ) Aztán persze minden reggel vérnyomás mérés , ami meglepően jó eredményeket mutatott ,lelkiállapotomhoz és a korábbi mérésekhez képes ... 
Második nap jó sok véremet levették ( legalább 5 fiolával ) de meglepő módon abból sem lett ájulás , pedig volt hogy egy adag levétele után elterültem . Most ügyes volt a nővér :) 
Ja és gyerekek én még életemben nem ittam ennyit ! Állandóan hajkurásztak , hogy igyak és igyak és igyak . 
Aztán még volt egy kis fennakadás a kosztomat illetően. Állítólag gluténmentes diétára fogtak. De ezt nekem nem is mondták. És bizony az első három nap totál ugyan azt ettem mint a többiek. Aztán egyszer csak szól a nővér vacsoránál , hogy én mért nem eszem a gluten free kenyerem amit kaptam ? Hát mondom én olyat aztán nem is láttam még. Jó, rám lett bízva hogy reggel amint felkelek kezdjem el kergetni a kenyerem. De közben még mindig ugyan úgy hagyományos tésztát adtak ebédre, ugyan úgy sózták rám a zsömléket. Végül utolsó előtti nap eljutott hozzám az a bizonyos kenyér. Akkor kitalálták , hogy nem lehet-e hogy laktózmentes diétára fogtak ? Jó ,végül is maradunk a glutén nélkülinél. Igen majdnem utolsó nap végre ehettem kábé 2 szeletet abból a nyamvadtságból, mert utána ujra éhgyomorral kellet vizsgálatra menni ... szóval nagyon sok értelme volt :/ ( egyébként nem olyan rossz az a kenyér kicsit sósabb és szemcsésebb úgy hogy muszáj hozzá inni . Ja és igen kb kétszer drágább beszerezni mint az átlag kenyeret és botrányosan kicsi adagban találtunk eddig az árhoz képest :/ Ez nagy kitolás ...) 
Na de ennyit a kenyérkalandról ...
Szerencsére harmadnap bekerült egy majdnem velem egykorú lány és úgy már sokkal elviselhetőbb volt a légkör. Jól elvoltunk , sikerült saját magamat is meglepnem , mert egyáltalán nem vagyok jó társasági ember.Ezzel a leányzóval együtt élhettem át a gyomortükrözés mámorító élményét :P Én még szerencsésebb voltam , mert jó fej doki csinálta ,( néha azért előnyös a sápadtság is , mert szerintem attól tartottak , hogy nem fogom bírni és azért is lehettek elnézőbbek ) nála meg egy hárpia volt ( szegénynek elég kellemetlen is volt ) . Én viszonylag jól tűrtem. Bár már az elején kicsit megzavartak és megijesztettek , mert már elzsibbasztották a torkom , lefektettek minden , amikor a szomszéd szobából , amire ráadásul pont ráláttam , átjöttek és jelentették , hogy egy bácsi baromi rosszul lett a túloldalt. Hát a dokim is gyorsan átviharzott. Becsukták az ajtót , hogy ne lássam mi folyik odaát és ott hagytak lezsibbasztott nyelőcsővel. Ráadásul időnkén átfutkostak és hallottam hogy szerencsétlen bácsi tényleg nagyon szarul járhatott , mert még két orvos is rosszul lett a látványtól :/ ( anyám szerint lehet hogy perforált a gyomra :/ ) De aztán pár pillanat és rendezőztek a dolgok. Lenyeltem amit lekellet nyelni :S És úgy egészében véve nem volt annyira borzalmas mint féltem. Csak nem tudtam elég szabályosan lélegezni , így már valószínűleg elkeztem kicsit oxigénhiányos állapotba kerülni , kezem lábam totál lezsibbadt. De szerencsére ebből sem lett ájulás. Aztán végül is kétféle ultrahangon is voltam , egyszer a vesém nézték. Volt még csontsűrűség vizsgálat , szemészetre küldtek és egyszer éjszaka és hajnalban is meglátogatott  egy gyakorlóvámpír, aki picikét ügyetlenül szurkált.          Aztán ismét jött egy lány , vele is tök jól megvoltam , ágyszomszédok voltunk így egészen jól eldiskurálgattunk. Sajnáltam szegényt mert őt szó szerint éheztették ( azt hiszem a vércukrát és ilyesmiket nézték , hogy hogy változik , mikor nem eszik ) Szerencsétlennek is éjjel döfötték az ujját. De jó humora volt így mindent elviccelgettünk. 

Na és végül élek és hazajöttem :)
Ami kiderült : Nincs se epe se vesekövem és semmi nagyon durva elváltozásom. Gyomrom viszont elég ramaty állapotban van (ha nem vigyázok esélyes a gyomorfekély ) savtúltengésem van , találtak egy 1 mm-es polipot ( kinövés ) is a gyomrom környékén , szóval valami gyomorvédő szert kell majd szednem . Kísérleti gluténdiétán vagyok  ( hát lehet hogy követem Emmy Rossumot , aki szintén lisztérzékeny :P ) 
Ami viszont aggasztóbb az a szemem állapota. A vérnyomásom miatt nézték a szemnyomást és a szemfenéket. Ott találtak olyan ereket amik olyan állapotban vannak , mintha folyamatosan nagyon magas lenne a vérnyomásom :O Pedig pont a kórházban teljesen normálisat mértek... a doktornő az mondta , hogy lehet ez egy olyan dologtól , hogy nekem újszülöttként volt egy agyi vérátömlesztésem és talán valamiképp az ártott meg ... Ja és a vesém eredményére még várni kell ( na ott még lehetnek problémák :/ )
De mindezt leszámítva nagyon örülök , hogy végre hazajöhettem :D Kezelem magam és akkor csak helyre jövök :)  

És még egyszer köszönöm mindenkinek az érdeklődést és a biztatást !               

Versenyre jelentkeztem!

A kórház sem akadályozott meg benne... :) Beneveztem egy novella versenyere! Ha tetszik az írásom ,kérlek támogass a szavazatoddal ITT ! Köszönöm!

Kórház...

Bezony emberek , hétfőtől kórházban leszek :/ Facera is kiírtam , hogy mi a helyzet. 
Hát már elég régóta úgy festek mint egy vámpír ( viccnéékül :/ ) ez többek között vérszegénységemnek köszönhető. De még vannak más aggasztóbb tüneteim is pl : a rohamos fogyás , állandó fáradság. 
Hát ma voltam az Endokrinológián , ahová nagy sokára végre , valahogy beutalót szereztünk ( protekcióval! ) Pedig már jó ideje járom az orvosokat , de egyetlen házorvos sem hederített rám. Pedig hát aki most megnézett  nagyon nem volt oda a látványomtól :/ És csak rám nézett ... szóval kb egy hét kórház és kivizsgálnak. Valószínűleg valamilyen immunhiányom lehet :/ 
Addig sajna nem lesz folytatás :( De nagyon fogok igyekezni , hogy behozzam a lemaradást :)

Kivégeztek !

Ez a bejegyzés megint kicsit offos de muszáj ezt elmesélnem ...

 Ma sikerült megálmodnom életem legfurább álmát !                                                                         Először is saját bevallásom szerint nem vagyok jó alvó, általában felszínesen alszom és van egy hülye szokásom , vagy nem is tudom minek nevezzem, hogy függetlenül attól mikor fekszem le akkor is csak hajnaltájt tudok elaludni, rendszerint akkor amikor már majdhogynem fent van a nap ...
Így aztán nem szoktam álmodni (vagy legalább is nem emlékszem rá )  
Tehát nagyon örülök amikor néha meg lep egy álom . Van hogy segít az írásban.
Most azonban egész érdekeset álmodtam. 

Szokásomhoz híven nem túl hamar nyomott el az álom , és nem jól aludtam.
Még is hajnaltájt úgy látszik eljutottam az alvásnak abba a szakaszába ahol már álmodik az ember. 

Íme az álom : 
 Hihetetlenül élethűen látok egy nőt magam előtt. Későreneszánsz viseletben , fekete hosszú ruhában,nagy fehér csipkegallérral,merev fűzőben, feltűzött sötét hajjal. Egészen kívülről látom ,és még is határozottan azt érzem ; ez a nő én vagyok.                                                                                          Látom ahogy felindultan,sápadtan , teljesen összetörve rovom cél nélkül a folyosókat. Hideg és sötét ,minden és tudom, hogy egy vár,vagy kastély falai között kóborlok. Még sem egészen cél nélkül. Kétségbeesetten szeretnék elrejtőzni,valamilyen módon elkerülni , hogy rám találjanak. Önuralmam utolsó szikráival tartom magamtól távol a zokogást és az összeomlást.                                                Szinte azt sem tudom mit teszek , csak bolyongok valami menedék után kutatva.                                          Rémes suttogás, emberek visszafojtott hangja hallatszik. 
A gyomrom görcsbe rándul, a gerincemen végig fut azaz iszonyatos rémület.Magam előtt egy nagy fa ajtó. Megragadom a kilincset és lélekszakadva berohanok egy szoba menedékébe. Alig fékezett indulattal  zárom magamra az ajtót.
De tudom , hogy még az sem tarthatja távol azokat akik értem jönnek.
Megdermedve várok.
Erősödik a zaj. Élénk beszéd,léptek. Az ajtó előtt. 
Belém hasít a felismerés ; itt vannak .
Hirtelen képtelen vagyok megőrizni maradék higgadtságom. Erőmet vesztve rogyok a szoba kőpadlójára.
A pánik egy pillanatig teljesen hatalmába kerít. Nem akarom ! Nem akarom, hogy megtaláljanak !
Szinte már sikoltanék. De utolsó erőmmel , számra szorítom kezem. 
Szinte a levegőt is kipréselve magamból, kényszerítem magam , hogy lenyeljem a kiáltást.
A zaj odakint tovább halad,a léptek távolodnak.
Elmentek.
De nem megnyugvást érzek. Csak halálos fáradságot. Végtelen kimerültséget. 
Végig fut rajtam az egész napos rettegés, a megtalálástól való emésztő félelem.
Meddig futhatok ? Meddig lehet esélyem ? Még egy nap ? Néhány röpke perc ?
Magamba roskadva a földön,arra gondolok milyen jó lenne pihenni. Feladni mindent. Az életet.
Megszabadulni a félelemtől...
Hirtelen leküzdhetetlen vágyat érzek . De ezúttal nem a menekülésre. Hanem arra hogy véget vessek ennek a hajszának , ennek a kegyetlen hajtóvadászatnak. 
Felállok. Minden ízemben remegek , de kilépek az ajtón...

A következő jelenet nagyon furcsa ... ismét kívülről látom, a nőt akiről tudom , hogy én vagyok. Furcsa  nézőpontból; hátulról ,mintha mögötte térdelnék én is . Látom nagy fekete ruháját és a világítóan fehér merevített gallért. Feje elém magasodik és eltakartja azt aki előttünk van.
Ezenkívül egyebet nem látok, de tudom , hogy egy nagy teremben vagyok . 
Valaki áll,vagy még inkább ül előttünk.
Remegek,a kezem reszket, a levegő alig fér meg a tüdőmben.
De alázatosan fejet hajtok.
Lerogyok a földre , mint aki kegyelemért eseng.
De nem ezt teszem. 
A torkom görcsösen összeszorul,állkapcsom megmerevedik.
Epe undorító ízét érzem a számban. De lenyelem.
Szólnom kell.
Ekkor meghallok egy megtört , de határozott hangot. Amely egykor biztosan magabiztosabban csengett. Végig visszhangzik a termen. 
( Hihetetlen de szó szerint ezt a szöveget hallottam , amit leírok ! )
- Felség...királyné...
A hang megbicsaklik,mintha tulajdonosa könnyeivel küzdene.
- Életem , a tiéd ... légy bár könyörületes vagy kegyetlen... ítéletedre bízom magam.
Ez a szöveg hangzik el. Aztán feltűnik egy díszes trónszék. Időm sincs megfigyelni. Mögüle , fekete csuklyás hóhér lép elő. És felém lendít egy hatalmas pallóst.
Az utolsó mondat amit hallok ez :
Az első csapásba belehalt...

Soha még ilyet nem álmodtam. Olyan volt mint a valóság ! Majdnem hánytam annyira éreztem mindent! 
És az első aki ébredés után eszembe jutott ; Skót Mária ! 
Az ég világon semmi közöm nincs hozzá. Nem is érdekel. Alap történetét ismerem de ennyi. Nem foglalkoztam vele soha , egyetlen egy róla készült filmet sem láttam! 
Még is most átolvasva  a legvalószínűbben ő lehetett akit kivégeztek, ha nem egy olyan nő akiről nem is tud a történelem. Ami nagyon Mária ellen szól , az az utolsó mondat . Ugyan is ő köztudottan a harmadik csapásba halt bele ...
Valaki ötlet ?! o.O
    
        
            
                  

F: E- Dánia 71.

Elnézést, de beindult az agyam , így előbb érkezik a folytatás mint azt kiírtam :) De remélem jól is sikerült :D Két linket is kötöttem egy-egy szóhoz :D



Magam sem értettem hogyan , de pár pillanat és az ami az imént még megrémített, már csak valami lidérces álomnak tűnt  és mint ilyet , még inkább ki akartam rekeszteni gondolataim közül. Gyorsan száműzni, zenével, nevetéssel és az est minden szépségével … amit majd elrabol a reggel.                                                                                                                                                                       
Elhittem hogy ha nem törődöm vele, majd elmúlik a rossz előérzet, és minden ami ma kellemetlenül ért , holnap csak emlék lesz.                                                                                                                              Hát ismét belefelejtkeztem  boldogságomba. Úgy mintha ez volna az utolsó nap mikor megtehetem … Nem sejtettem még , hogy lesz mikor valóban visszasírom majd ezt az egy estét. A perceket amelyekben még mindent  tökéletesnek láttam , amikor az arcok még eleven színekben mosolyogtak  és nem árva és sápadt kísértet gyanánt  fehérlettek elmém sötétjében.  Csak a jelen a boldogság . Nekem mindig csak az volt. A jövő mindig bizonytalan, a múlt mindig fáj … tudtam , éreztem , hogy még a mai boldogság is gyötrő lesz egyszer . Egyszer , abban a minutumban ahogy  a múlté lesz , amikor már csak régi szépségként nézek rá , mint széthulló , hervadó virágra.  Hát nem akartam , hogy a múlté legyen ! És Kristina sem.  Egyre gondoltunk , ugyan azt éreztük . Tudtam mikor , a tánctól felhevülten , rózsálló arccal mosolygott felém . Láttam , az üde kék szemekben , a derűn túl , saját , tulajdon érzéseimet , mintha csak tükröt tartottam volna eléjük . Ott volt a lány  tekintetében az élni akarás , a ragaszkodás mindenhez ami ma jót jelent. És ott volt mindenben amit tett , minden mozdulatban , minden kiejtett szóban.  Akkor este , igazán gyönyörű volt . Senki nem tudta volna az ellenkezőjét állítani.                                                                                                                                   Ha lehunyom a szemem , csak őt látom , Kristinát. És az évek nem homályosították el tündöklését , kegyetlen élességgel válik ki alakja a háttérből. Ahogy bólint, ahogy lép , ahogy szeme rebben. Tiszta és édes rémálom . Mert tudom , most már tudom mire készül . Tudom , ahogy ő is tudta merre tart . Ez a tudat tette olyan édessé , olyan elevenné , látszatra erőssé. Szörnyű hogy valakit ilyen széppé tehet , a legnagyobb teher amit csak ember vállán vihet ! És még szörnyűbb a gyanútlanság , amellyel én néztem Kristinára . Az ostobaság , amivel szándékosan elsiklottam a jelek fölött , amivel a  megérzéseket semmibe vettem , csak mert nem akartam igaznak hinni amit láttam. Az nap este igazán boldog voltam , és igazán , végtelenül bolond. Volt merszem a baljós előérzet arcába nevetni.                                                                                      
Mindig úgy néztem a világra , mint ellenségre. Az élet csak verést oszt , soha sem vártam tőle csapásokon kívül egyebet . Most azonban a remény ott csillogott előttem és megrészegített. Akármit megtettem volna , akármilyen égbekiáltó hazugságot elfogattam volna , ha az azzal kecsegtet hogy ez a csoda az enyém lehet . Már nem hittem az élet kegyetlenségében , elhitettem magammal , hogy  egyszerűen nem lehet annyira  embertelen hogy egyszerre két embert fosszon meg a boldogságtól. Most azt kívánom, bár inkább néztem volna mindent a régi kétkedéssel , bár inkább láttam volna mindenütt a közelgő bajok sorát . Akkor tehettem volna valamit . Akkor talán lett volna esélyünk  az útjukba állni, mielőtt földig rombolják  azt amit felépítettünk.                                                              
Kétségbeejtő látni , hogy amit tökéletesnek hittem , az teli volt hibás döntésekkel. De akkor nem láttam át ,  csak az eszményi jelen létezett, nem akartam a látszat mögé nézni.
Olyan volt minden mint egy álom . Egy álom amelyre korábban még gondolni sem mertem. De most igen is részesei voltunk mindannyian. Kristina is belefelejtkezett ebbe az álomba. Soha nem hallottam még annyit a hangját mint akkor és soha sem láttam ilyen lelkesnek .                                                  
Nicola egymás után kérte táncra , és ő boldogan ment vele . Hogy jigre  vagy angolkeringőre az teljesen mindjegy volt  , mert Coula aznap esti hangulatában előadva a kettő alig különbözött , de ezt senki sem bánta.                                                                                                                                           
És így telt az idő , de múlása fel sem tűnt .                                                                                                                     
Aztán lassan lankadt a jókedv , a tánc helyét átvette a könnyed társalgás.                                                    

És az én Kristinám újra változni látszott.  Hilja mellett üldögélt velem szemben  , és fokról fokra egyre csendesebb lett. Szokatlanul elgondolkodó pillantásokat vettet rám, és újfent azt éreztem a beszélgetés helyett másra figyel.  Fátyolos tekintetében , enyhe bánatot  fedeztem fel , amely nagyon különösen hatott a hangulathoz képest. Újra összezsugorodott, aprócska lett és mint egy elhagyatott kismadár az ágon , úgy gubbasztott a pamlagon. Kis kezét aggódva fogta össze ölén és szemében azt láttam valami kizökkentette az álomból. - Minden rendben kedvesem ? – Hajoltam hozzá . A válasz most is egy mosoly volt. – Jól vagyok . – Bólintott . – Sosem voltam jobban . – Mondta határozottan. – Ne féltsd ! – Szólt közbe Nicola . – Aki talpon marad miután én megtáncoltattam , azért a lányért ugyan nem kell aggódni . – Szólt elismerően.  Kristina felvidulni látszott e mondától , de valami még mindig  nyugtalanított.- Lehet hogy  indulnunk kellene . – Fordultam Coulához. Ő azonban csak legyintett.   – Indulni ? De hiszen még előttünk az egész este . Remélem nem akarsz ünneprontó lenni ? Láttam az ötletem a lány tetszését sem nyerte el. Ismét könyörgő tekintettel nézett rám.    – Látod . – Tárta szét két karját Nicola. – Jól van. De még milyen jól . – Jelentette ki . Majd felállt  Kristina elé lépett .  – Még pedig olyan jól – Folytatta . – Hogy most mindjárt énekelni fog az én kedvemért. Azzal a lánynak nyújtotta kezét. Kristina egy másodpercig megszeppeni látszott, habozott. Tudtam , hogy nem kedveli ha bármivel is közönség elé kell állnia , akkor sem ha  ilyen kis számú a nézősereg. De most  mély levegőt vett , aztán rám nézett. Arcán kifürkészhetetlen érzelmek ültek. Valami furcsa elegye a bánatnak és a szeretetnek. Nem értettem , nem tudtam mire vélni ezt. És a lány már is döntésre jutott.  Én választom a dalt . – Nevetett Coulára és elfogadta a kezét. Majd újra hozzám fordult.  – Csak egy dal ,Erik és ígérem hazamegyünk.  Valami olyan különös volt ismét a tekintetében , hogy a szívem elszorult egy pillanatra , de a kérésnek nem tudtam ellenállni, bólintottam . Kristina hálás mosollyal felelt és már is követte Nicolát a zongorához . Egy perc és már is előkerültek a kották , és a lány választott közülük . Egy svéd népdal  mellett döntött.                                                                                                                                                                                              
Ritka alkalom , hogy Kristinát énekelni hallottam . Tiszta és csengő hangja volt , de észrevehetően képzetlen . Soha sem dicsekedett hát vele. Pedig az a természetesség amely egész lényéből áradt itt is tetten érhető volt és valami számomra egészen különleges szépséget adott  hangjának . Itt sem volt szüksége tökéletességre. Meggyőződésem hogy az oktatás csak ártott volna e hangnak , kiült volna belőle minden ösztönszerűt  és őszinteséget.                                                                                                                     
Még sem az lepett meg hogy eleget tett a felkérésnek. Hanem maga a dal.                                                                           
Amit választott , nem illet sem az alkalomhoz , sem a hangulathoz ; elveszettszerelemről szólt.                                                                                                                                                                                       
Kristina ott állt a gyertyafényben  a zongoránál és énekelt , szelíd hangján , az arcán azzal a megfejthetetlen boldog bánattal. Olyan volt mint mikor valaki örömében sír , de most Kristina mintha keserűségében mosolygott volna .  Abban a pillanatba , hogy belekezdett összetörté vált , arcából kiszaladt a szín. Szinte úgy tűnt akaratának  utolsó maradványára támaszkodva maradt csak talpon.                                                                                                                                 
Az utolsó versszakot képtelen volt végig énekelni . Hangja elcsuklott , légzése nehézkessé vált. Szemét lesütötte mint aki valami belső vihar ellen küzd . Aztán elhallgatott. Hirtelen némasága mindenkit váratlanul ért .                                                                                                                                                         
Már látszott hogy koránt sincs olyan jól mint  ahogy Nicola hitte .                                                                                        
Most már ő is belátta és aggódva lépett Kristinához.  Ám a lány kitért előle.- Jól vagyok … - Suttogta . – Mindössze … csak , egy kis levegőre van szükségem . Bocsássatok meg.– Mondta és már is az ajtóhoz indult. Még mi előtt akármelyikünk is szólhatott volna Kristina már ott sem volt . Hallani lehetet lépteit a lépcsőn , majd az ajtó zaját .                                                                                                                                                                                                                                                  
Ez a váratlan jelenet egészen meglepett. Nem találtam értelmét.                                                                                       
Elnézést kértem hát és azonnal a lány után eredtem.  

A ház mögött értem utol a hűvös esti ég alatt. Az ablakokon át a  félhomályba kiszökő  fényben kirajzolódott , vékonyka alakjának sziluettje. Hátát a falnak vetette ,két karját maga köré fogta , mintha fáznék. Jöttömre felkapta a fejét , egy pillanatig csak némán nézett  rám és én ismét  valami nagy keserűséget láttam szemében. Közelebb léptem , hogy megérinthessem . Végig simítottam arcán és éreztem alig néhány perce könnyek mosták .- Kristina , az az érzésem , valamit elhallgatsz előlem . – Mondtam halkan. A lány mélyet sóhajtott és a fénytócsát nézte a földön. - Ha van bármi amit úgy érzed el kell mondanod , oszd meg velem . – Kértem csendesen . – Csak egy emlék . – Suttogta. – Egy ostoba emlék .                                                                                                         
Homlokát ráncolva próbált küzdeni az ellen  hogy azaz a bizonyos emlék újra a felszínre törjön.  – De nincs jelentősége . Erik, kérlek hagyjuk , felejtsük el .                                                                                         
Elfordult tőlem és már indult volna vissza a házba . De én megfogtam a karját és visszahúztam , úgy hogy a szemébe nézhessek . A kérdést kiolvashatta tekintetemből . -Kérlek ! Látom , hogy valami bánt .                                                                                                                              
– Semmi az egész . Semmi. 
– Akkor hát a semmiért sírtál ? – Szegeztem neki a kérdést . – Azért szaladtál el , minden magyarázat nélkül ? Erre képtelen volt felelni. Mély levegőt vett ismét , hogy enyhítse felindultságát.                                                                                                                           
– Mondtam , csak egy emlék … - Ismételte . – Egy mondat jutott eszembe … egyszer régen egy embertől hallottam …  - Miféle mondat és miféle ember ?                                                                                                                                      - Jelentéktelen mondat , mely egy jelentéktelen ember száját hagyta el . – Szögezte le a lány. Sosem hallottam még valakiről így beszélni.                                                                                                                                       – Az egész nem jelent semmit . – Jelentette ki. – Kérlek … kérlek hagyd hogy elfelejtsem !                                                    
Esdeklőn nézett rám , mint aki menten könnyekre fakad , ha tovább kérdezem . Hát nem volt szívem faggatni. Némán bólintottam . Erre Kiristina úgy ölelt át , mintha legalább is az életét mentettem volna meg az imént . A nyakamba borult , arcát maszkomhoz szorította , hogy éreztem nyakamon forró leheletét.                                                                                                                                                                            
– Be fog bizonyosodni , hogy nem jelnet semmit … - Suttogta . – És ha már nem kell félnem , elmondom neked … ígérem hogy elmondom neked . – A hangja egészen elhalkult , utolsó szavait alig hallottam már. Olyan volt , mint aki álmában beszél.  Ahogy öleltem éreztem , hogy egész testében reszket , hogy tűz forró .   – Lázas vagy …- Mondtam ki aggódva . De válasz nem jött . Éreztem , hogy már csak én tartom a lányt .             

F:E - Dánia 70

Na végre kicsikartam magamból a folytatást :) Remélhetőleg ez után már kicsikét gördülékenyebben fog menni ... Bevezetem én is azt , hogy kiírom a következő rész mikorra esedékes :) Így talán lesz egy kis ritmusa a dolgoknak és magamat is sarkallom az alkotásra :D Igyekszem is majd tartani magam hozzá .




Én pedig magamhoz szorítottam,csak hogy érezzem , lélegzik ,él. Így tartva Kristinát , éppen az a hihetetlen megkönnyebbülés öntött el , mit mikor a fjord partján tartottam karomban a lányt. A legszívesebben el sem eresztettem volna többé. De még annyi minden várt elintézésre. Végtelennek tűnt most a napok sora amely még egymástól elválasztott minket.
Kristina fáradtan pihent vállamon , derűje szinte semmivé lett. Fájt látni ez a hirtelen és szinte felfoghatatlan változást. A kicsi arc csipkefehéren derengett a gyertyavilágnál , immár mosolytalanul. Istenem , milyen kísértetiesen  idézte vissza a csaknem vízbefúlt lány képét! 

Az iménti jelenet tagadhatatlanul megijesztett  . A hazatérést fontolgattam. De amint szóvá tettem a lánynak , Kristina  már is kérve nézett rám.                                                                                                                           

-  Hiszen már jól vagyok . – Jelentette ki gyerekesen duzzogó hangon . – Kérlek , Erik . Ne rontsuk el a jó hangulatot korai távozásunkkal. - Könyörgött és olyan  esdeklő tekintettel nézett rám , ahogy csak egy kislány képes.  Bár már akkor nemet mondtam volna. De az ember olyan , hogy inkább fordítja el tekintetét arról ami rosszat sejtet és néz arra ami megörvendezteti. És én mindenek előtt boldognak akartam látni Kristinát .                                                                                                                                    És itt mintha egészen más világ vett volna körül .  Azon az estén nem csak azt éreztem , hogy valaminek a részévé váltam . Hanem valami felszabadult megkönnyebbülést is. Egészen egyszerűen azért , mert itt  szabadok voltunk.  Hilja és Nicola tudtak az érzéseinkről és nem találtak benne kivetnivalót . Az Esbenson – házban soha nem volt még ilyen fesztelen a légkör .  Soha nem titkoltunk igazán semmit abból ami köztünk volt és még sem volt  szabad egészen nyíltan  kimutatni azt ami a lelkünket nyomta . Mindkettőnkben ott volt a meg nem nevezett félelem , hogy egy rossz mozdulat és talán egész közös jövőnkről lemondhatunk . A kápolna volt az egyetlen menedékünk . De amit onnan kitettük a lábunk újra magunkra kellett erőltetni az álcát. Voltak percek amikor szerettem volna a legnagyobb őrültséget megtenni  amit csak ilyen helyzetben elkövethet  a szerelmes bolond. De láttam Kristina küzdelmét és eldöntöttem ; én is kitartok. Az egyetlen reményem az volt , hogy bíztam benne , egyszer úgy is kárpótlást nyerünk az élettől .                                                                                                 

Rettentő dolog , de a lány ott érezte magát és jövőnket leginkább fenyegetve ahol a biztonság és a felszabadultság kellett volna várja; otthon. Abban a házban ahol kislánykorát töltötte, azok között a falak között ahol  nevelkedett. A túlzott szigorúság átka azonban örökké ott ült a vállán és félelemben tartotta. Soha nem volt képes hazudni , így hát  mindig láttam  ezt az elszomorító hangulatváltozást .  Mellettem egy csendes  de életvidám  tündér repdesett, de amint a hazatérés szóba került valami erőltetett távolságtartás kezdte jellemezni viselkedését . Tudtam , szinte mérget mertem volna venni , hogy mikor nagybátya Koppenhágában van akkor is folyvást attól tart , hogy  Esbenson váratlanul betoppan. Előtte mindig tökéletes akart lenni. Nem maga miatt , a legkevésbé sem érezte bácsikája megvetését , és nem is vágyott több szeretetre. Úgy hitte azt kapja amit megérdemel. De kettőnk érdekében minden áron olyan képet akart teremteni , amiről úgy hitte Herold Esbensonnak is tetszeni fog. Azaz ember hazugságra ,színlelésre kényszerítette.  Mindig ez járt a fejemben , valahányszor nappalijukban  ülve kezembe vettem Kristina kezét és ő egy röpke érintés után , riadtan visszahúzta , kivonta ujjait ujjaim közül.                                                                                                                                           Milyen más volt a mai este.  Kristina ,Kristina volt . A lány akit szerettem . És ez senkinek sem fájt , senkiben sem keltett ellenérzéseket.  Esbenson árnya ide nem hatolt be . Egy külön kis világ , ahonnan száműzték a tettetést. Amilyennek ma láttam kedvesem olyannak akartam látni mindörökké. Tudtam , ő is érzi azt amit én. Hogy ez most egy soha vissza nem térő  alakom a boldogságra . Értettem hát , hogy annyit akar ebben a világban tölteni , amennyit csak lehet . Megszorította hát a kezem és komolyan nézett a szemembe .                                                                                                                                

– Kérlek,szerelmem, ne siettesd a reggelt . Úgy is eljön . És mindkettőnket máshol talál majd . – Mondta halk hangján , szomorúan. – De most még tart az est . És addig veled vagyok , a tiéd vagyok . Úgy mosolygott rám , mint egyszer régen . Mikor csuromvizesen  állt  a fjord parton és semmit sem tudott rólam. De az arcán ott volt amit soha nem felejtek el.  Hogy mondhattam volna nemet ? Hogyan lett volna erőm lerombolni ezt a szépséget…                                                

Hagytam hát  hogy tovább élvezze az illanékony  szabadságot . Hagytam hogy visszavigyen a társaságba , úgy mintha semmi sem történt volna . 

Képzeletbeli Christine-emnek...

Ez egy régi kedvenc dalom :) Csak mostanság találtam rá a magyar verzióra ... és picit másként szeretem értelmezni , mint amiről gyanítom az eredeti szám szól....

Legszívesebben néha képzeletbeli Christinem elé raknám ezt a szöveget ...

Ha engem karolna fel valaki olyan szinten ahogy Erik tette vele biztosan nem úgy lépnék ahogy ő lépett ...

A lelkem fájt vagy álmom volt túl merész,

Vagy vihar várt és árnyék gyűlt körém,

Te eljöttél, s a súlyból csak egy szárny lett,

Ez a győzelem, így nem csupán enyém.

Mit ér egy hang, mondd, hangszer nélkül árván,

Mit ér egy hang, mit nem kap szárnyra szél,

Szóljon hát most minden hangból hálám, 

Hogy a semmiből így felrepítettél.

Új Laurám

Egy kis csere történt a szereplőknél :) 

Ő lesz Laura Jolivet 

A régi Laura pedig Florence 

Értitek ezt?

Még jó régen találtam egy albumot , aminek legelőször is a borítója fogott meg ... ugye amin maszkos ember van annak én már nem bírok ellenállni :D Szóval kicsit utána jártam és találtam egy számot róla aminek a címe Le Ore rosa di Mazaderan . Na ettől rögtön cigánykerekeket szerettem volna hányni , ugyan is ebből már tudtam hogy nem véletlen a maszkos alak a borítón , mert hogy az bizony Erik :D  Még inkább utánakutatva kiderült hogy ez egy 1996-os album és valóban Ill Fantasma dell'opera a címe( az a vicc hogy ezt csak ma tudtam meg , de szinte biztos voltam benne )  és az Ataraxia műve. Róluk úgy egyébként nem sokat tudok ... tehát meghallgattam a számokat. A lényeg hogy ez a legvontatottabb és legelvontabbnak tűnő amit a Fantom témában találtam. Kicsit csalódtam mert hogy semmi különös ...  


De téjünk vissza a La Ora rosa di Mazaderan című számra ... 
Találtam róla felvételt. De az igazat megvallva nem igen értem a számot. A cím valami olyasmi , hogy Rózsás órák Mazanderanban. Mazanderan egy perzsa tartomány , Susan Kay könyvéből kiderül hogy Nadír a daroga ennek a tartománynak a rendőrfőnöke és itt van birtoka ahol Eriket is többször vendégül látja . Erik pedig többször is elárulja , hogy egyedül Mazaderanban érez nyugalmat . Tehát a cím , talán ebből ... 

Aztán a felvétel : A színpadon egy maszkos ember ül kezében forgat valami esernyő szerű tárgyat amiről szalagok lógnak. Ez megy végig a szám alatt . 

Hát először is , végre olyan nagyjából a maszk amilyet én elképzeltem ! Jó volt végre így látni :) Én nagyon nem szeretem a musicalból ismert fél álarcot , kissé idétlennek tartom ... meg szerintem az egész maszk valahogy titokzatosabb, hogy nem láthatod csak a szemét .      Viszont a ruhát már megint nem értem. Kicsit olyan mint egy reneszánsz udvaribolond, (az énekesnő ruhája is inkább reneszánszos ). Nekem megint csak az jutott eszembe , hogy ugye Erik tulajdonképpen amolyan udvari varázslófélének ment a Sah palotájába és az Anyacsászárnő szépen eljátszadozott vele ... 

Szóval elég érdekes. 
A szöveg meg aztán tényleg elvont . 
Megpróbáltam értelmesen fordítani :) 

Sikolyod a számban 

és romlik fejemben...

A szellem a fák között , az álarc amit soha nem csókoltam ...

Kiakasztom az erkélyre ...

így ellene fog remegni és fuss, éppen ellenkezőleg.

Próbálom visszatartani az életet.

Kiveszem a szemem (nem tudom másképp fordítani :O)

Cipőben táncolok ...

Megható hittel a szent víz 

EZ MI ?! Tudja valaki értelmezni ? Nekem valami elvont mantrának tűnik :P        

Végre egy fejléc ami tetszik is :D

Végre valahára leltem egy képet ami illik ide ! Száz évig kínlódtam , hogy mi lenne jó ? Persze álarc . De csak egy sima fehér maszk :/ Hát ennél kicsit több kéne ... aztán beugrott egy egyszerű dolog . Idézetek ! Lassan de biztosan haladok a megvilágosodás felé :P 

Két díj egyszerre :D

Mindjárt két díjat is kaptam a mai nap folyamán :D Úgy hogy most cigánykerekeznék örömömben , ha tudnék :P 

A két díjat most egybefűzve tálalnám ...

Köszönöm Juliettenek és Musicart-nak ! 

Lehet hogy most szabálysértést követek el , de kihagynám a szokásos szabályismertetést :D A kérdésekre ugrom :) Aki netán nem ismeri őket , az a dijak menü alatt kattintson a linkekre és ott fentvannak a szabályok !

Juliette kérdései :

1. Mi volt az első emléked?
* A régi ,belvárosi lakásunkban, a szép , nagy , barna faasztal szélét rágcsálom :D*
2. Mi a legfőbb ihletforrásod?
*Zene, könyvek és filmek * 
3. Mit teszel a rossz hangulat ellen?
*Írok :)*
4. Hiszel valamiben?
*Szellemekben. Hiszem, hogy  ha,, szenvedélyes szeretettel idéz egy szellemet, akkor az a szellem elárulja magát, munkája közben segíti az írót, aki lenyűgöző közelségében nem a történetet találja ki, hanem a valóságot."
5. Mi volt a legnehezebb könyv amin átrágtad magad?
*Jó kérdés ... talán a Vörös Oroszlán , annak a vége még mindig magas nekem :D *
6. Mik a terveid a jövőre?
*Megtanulok rendet tartani a szobámban :P*
7. Mit olvasol épp?
*Geaorge Sand : Consuelo*
8. Mi az a három amit kívánnál, ha összefutnál az aranyhallal?
*Talán csak egyet kívánnék biztosan ; apukám gyógyuljon meg .*
9. Karrier vagy család?
* Na ez az amit nem tudok :D * 
10. Kedvenc író, költő, film, zene? 
* Susan Kay,Keats, most Star Trek : SötétségBEN, klasszikus , pop szinte minden jöhet :)*
11.Inkább bagoly vagy pacsirta vagy?
* Is-Is , ami az éjszakázást illeti bagolyból pacsirta :D :P *

MusicArt kérdései:

- Mi ad ihletet az íráshoz?
*Leginkább zene,könyvek és filmek , meg álmaim * 
- Szeretsz a természetben lenni?
* Mostanság egyre inkább :) *
- Mi a kedvenc könyved?
*Susan Kay : A Fantom , de szinte mindent szeretek amit olvastam :D*
- Milyen híres emberrel találkoztál már?
*Egész kis koromban Töröcsik Marival :) És a Painkiller Jane című sorozat rendezőjével , akinek véletlen csókolommal köszöntem , nem is értette:D*
- Hány pontot kapna tőled a blogom? (1-5-ös skálán)
* Nem szeretek pontozni , abban nehéz igazságosnak lenni és árnyalni ... de ha már akkor 4,5 :)

Saját kérdéseim :
 Most mindkét díjhoz ezeket a kérdéseket kérem :)

1. Mi volt a legfurább dolog amit ettél ?
2.Legégőbb ami veled történt ? 
3. Ha kiadatnák a műveidet , milyen nyelvű kiadásokat engedélyeznél még ?
4. Volt kiskorodban olyan félelmed mint , pl krokodil a csatornában ? 
5. Sírtál a Kis Hercegen ? :D

Kinek adom tovább : 

A rettegés háza

És még keresem :)

Még vár az igazira :D