Névváltoztatás

Nos lejárt a Ebony vs. Avellana szavazás . És ugyan a többség az Avellanát választotta , elnézést kell kérjek én még is az Ebonyt veszem fel álnévnek . Bocsánat , de azt hiszem ez ha netán kiadják valaha az írásaimat még is csak jobban fog hangzani ... 

Köszönöm mindenkinek a szavazásban való részvételt :)  

Üdvözlettel: mostantól Ebony 

Még egy dijacska :)

Megint megleptek :D Ez már azt hiszem a 9. díjam :O Mindenkinek köszönöm aki eddig díjazott engem :D 

Ilyen dij még nem került hozzám , köszönöm az újdonságot Névtelen Senkinek  :D 

1.) Ha megkaptad a díjat, készíts róla egy bejegyzést, és tedd ki a
     fent látható képet!
2.) Őszintén kell válaszolnod a kérdésekre!
3.) Összesen öt személynek kell továbbadnod!
4.) Ezt egytől-egyik át kell másolnod a lapodra, kivéve a válaszokat!
5.) A díjat visszafelé nem lehet adni! (Annak nem adhatod, akitől kaptad,
     viszont többször is kaphatsz ilyen díjat.)

Kérdések / Válaszok:

- Mi a keresztneved, hogyan becéznek? - Nos ,ezt még én sem szeretném felfedni ... annyit árulok el , hogy egy sárga picike virággal osztozom a nevemen :) 

- Melyik dalon tudsz igazán sírni? - Lehet hogy ridegnek hatok, de még egy számon sem sírtam... mostanság néha elszontyolodom egy- két  Josh Groban számon és Webber dalai vannak rám nagy hatással de sírni nem szoktam :)

- Félsz a sötétben? -Sajnos időnként igen... éppen az utóbbi időben kezdődött egy ilyen jellegű problémám ... az éjszaka közepén felriadok és totál menekülési kényszer fog el , csak a sötét láttán ... általában hajnaltájt , mikor már dereng a nap akkor tudok nyugodtan aludni :/

- Szerelmes vagy valakibe? - Valós és elérhető személybe sajna nem ... 

- Mi volt a legcikisebb dolog, ami eddigi életedben történt veled? - Volt biztos egy pár... de ezeket tudat alatt kiszelektáltam szerintem , mert nem jut eszembe semmi :) 

- Gondolatban öltél már meg valakit? -Még nem igen , de egyszer el kell majd kezdenem az írás miatt :D

- Szerinted a péntek 13-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelenet? - Nem vagyok babonás :) Csak a 23as számtól kaptam paranoiát :D :P

- Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el? - Szerintem nincs ...

- Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál? - Nem emlékszem , de az elsőnél szerintem tuti :D Viszont vérvételnél nem is olyan rég elájultam :/ Nem volt jó ...

- Mi tennél, ha hirtelen híres lennél? - Asszem sokkot kapnék  és rögeszmémmé válna hogy ez egy alternatív valóság és semmi sem lehet igaz :D

- Szoktál álmodozni? -Persze. Álmodozás nélkül , sokszor elég szánalmas lenn az élet ... muszáj :)

- Járnál Chase Crawforddal? - Bocsánat , de rá kellett keresnem , mert egyáltalán nem ismerős ... és valahogy nem is az esetem :D

- Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány neveik? - Ilyen előre még nem tervezek :) Egyelőre még elég önállóságot kellene tanulnom önmagam számára is ... 

- Adni vagy kapni jobb? - Ez nálam változó ... de álltalában örülök ha adhatok és örülök ha kapok. 

- Titkom? - Nem igen... nincs ;)

- Bakancslista? - Ez megint csak túlságosan előre tervezés volna számomra ... 18 vagyok egyelőre nem készülök sírbaszállni :P 

- Akiknek küldöm?

SoulFlme 

Selina Olivieri

Önmagát író történet 

Az eddig megszületett borítók :)

Köszönöm Florának 

Ez pedig saját kerálmányom

8.dijam :D

A nyolcadik díjjal tisztelte meg blogomat kedves barátném az Önmagát író történet című blog szerkesztője :D Ezer köszönet érte és természetesen Kaldámi XD

1.Írj magadról 11 dolgot!
2.Válaszolj a jelölő   11 kérdésére. 
3.Tegyél fel 11 kérdést.
4.Küldd tovább 11 embernek! (nem biztos hogy bővelkedem ennyi ismerősben,de igyekszem ;) )

11 dolog magamról : 
- nem túl szép a kézírásom :D Mondhatni eléggé furcsa ...
- mindent imádok ami régi, ami nem a 21.századhoz köthető
- most nyáron voltam először kórházban (leszámítva azt mikor megszülettem :D ) 
-  nagyon hajlamos vagyok egyes dolgokra rákattani és ez általában , nem olyasmi amit kortársaim is szeretnek ... 
- egyszer szeretnék magamnak saját ruhát tervezni és készíteni :D 
- nem vagyok túl szociális hajlamú , de aki elfogad olyannak amilyen vagyok azt könnyen nevezem barátomnak és onnantól kezdve amit tudok megteszek érte
- szeretek éjjelente álmodni, furcsa még rosszat is 
- néha hajlamos vagyok az érzelgésre , máskor pedig olyan vagyok mint valami robot :/ Ezt utálom magamban.
-túlzottan belemerülök néha az írásba. Időnként csak az a hely és idő létezik ami éppen egy sztorimhoz köthető vagy "a" sztorimhoz kapcsolódik...
- nagyon megszerettem az olasz nyelvet :)
- Josh Groban rajongó lettem :D 

Kérdések :
-Mi a kedvenc színed?
A kék szinte minden árnyalatát imádom
-Ki/k a kedvenc színészed/id?
Benedict Cumberbatch,Leonardo Dicaprio
-Ha elutazhatnál egy hétre,hova utaznál?
Jelenleg Velencébe 
-Milyen autót szeretnél majd?
Hogy őszinte legyek , nem álmodozom ilyesmiről :D
-Szoktál tömeg közlekedni?
Ó de még hogy ! :D HÉV legfőképp 
- Jégkrém vagy fagylalt?
Mindkettő jöhet XD
-Nyár vagy tél?
Most inkább tél :)
-Van kedvenc idézeted?
Van egy jópár ...de többnyire hosszúak ,úgy hogy most jelenlegi kedvenc dalomból idéznék :D
"And it's no one's fault
There's no black and white
Only you and me
On this endless night
And as the hours run away
With another life
Oh, darling can't you see
It's now or never
It's now or never"
-Van kedvenc blogod?
Nézd meg jobboldalt , a "Feltétlen olvasd" alatt ! Őket mind imádom :D 
-Ha megváltoztathatnád a nevedet megtennéd?
Igen.:) 
-Játszol hangszeren?
Csellóztam négy évig és most időnként csak úgy hallás után pötyörészek zongin :D

Kérdéseim : 

- Ki a jelenlegi kedvenc énekesed ?
- Van olyan személy akiről rendszeresen mintázol karaktereket ? 
- Van ami nagyon nyálas,érzelgős pl: film vagy zene és még is ennek ellenére imádod ? 
- Melyik híres színpadi szerepet játszanád el ? (Pl : Júlia , Hamlet stb)
- Ha felkérnének, vállalnál filmszerepet, mondjuk egy kosztümös drámában ? :D 
- Színész/színésznő akit a példaképednek tartasz ?
- Miben követed őt ? (öltözködés esetleg világnézet stb)
- Mondj egy könyvszereplőt akivel szívesen kötnél barátságot ? 
- Mi az ideálod , világos északi típus vagy inkább a sötétebb déli ? :D
- Ha történetet írsz,karaktereket alkotsz, akkor saját magadból merítesz, vagy megpróbálsz tőled teljesen eltérő személyiségekkel "dolgozni"? 
- Volt már , hogy azt érezted valami önmagát írta, hogy te csak a tollat fogtad ? 

Akiknek tovább küldöm :
- Raspberry Silvers
-Selina Olivieri
- Cassidy
- Altair McKnigt 
- Az ötödik parancs

Borítót a könyvre !

 Nos , én reménytelenül béna vagyok a borító gyártáshoz és a képkeresés is magas nekem , soha sem találom meg azt amire szükségem volna :/ 

Szóval egy amolyan késréssel fordulnék azon olvasók , látogatók felé akik kreatívabbak és ügyesebbek nálam ilyen téren ; aki kedvet és energiát érez magában rá , vagy ha netán sikerült megihletnem az írásaimmal , az készíthetne egy borítót a regényemnek :) 

Jutalmat úgy mond , egész csekélységet tudok felajánlani ; esetleges jövőre nézve azt , hogy egyszer majd talán a kiadott művön is láthatja viszont a munkáját a legügyesebb , jelenidőben pedig , hogy mindenképp kikerül az oldalra a legfigyelemreméltóbb munka , és persze az őszinte köszönetem . 

Tehát : ha kedved és időd van rá , kérlek készíts borítót a Fantom: Epikrízishez ! 

Néhány dolog amit kérek feltüntetni a borítókon : 
- Cím : Fantom : Epikrízis 
- Író : Avellana vagy esetleg Ebony Morass 
- ez a szöveg legyen látható  a borítón : ,, Susan Kay műve nyomán " 
- egy fehér álarc és olyasmi ami a történet helyszínére ( Dánia , Roskilde ) esetleg szereplőire utal . 

A borítókkal megkereshettek itt az oldalon illetve írjatok az ebonymorass@gmail.com címre és a facebookon keressetek ! 

Előre is köszönöm !

Kis illusztráció

 Ezt a kép talán egy képregényből van ... de pont passzol egy jelenethez :) 

F:E-Dánia 72

Hát itt a folytatás... én most nem érzem olyan jónak , nem tudtam a szokásos részletességgel írni és nem is lett túl hosszú sajna . De azért remélem lesz akinek tetszik :)  



Ritka mikor az ember , végig rohan képzeletben élete képcsarnokán és mindent látva , pontosan tudja mikor volt az a pont mikor hajója zátonyra futott. Én még is tudom. Mindig megtalálom , mindig ráhibázom. De a felismerés utólag már mit sem ér. Szörnyű úgy végig járni az eddig megtett utat , hogy tudod semmi nem változtatatsz már, hogy tétlenségre és tűrésre vagy ítélve, holott már érzed , tudod , mit kéne tenned.                                                     
Még most is , szüntelen pereg az agyamban a sok-sok gondolat, fel-fel csillan néha a remény sugara , de aztán ahogy kigyúlt úgy el is lobban… Annyi kétségbeesett ötlet , annyi utolsó reménybe kapaszkodó terv … és vajon volt valahol egyáltalán kiút ? Egyáltalán létezett az amivel megmenthettem volna , vagy csak délibábot kergettem , mint egy futóbolond ?  Nem számít … Most már, úgy kell tekintenem arra ami volt , mint egy tragikusan végződő mesére , amelyet nem én írtam. Minden ami fontos volt már elérhetetlen és aki akkor a legdrágább volt , most már csak egy lejátszott darab hősnője. Mindennél jobban szerettem, de  sorsát soha sem tartottam kezemben. A történetszálak önmagukat írják és bár mindent megtettem érte , tetteim nem bizonyultak sorsfordítónak. Most ölnék, rombolnék ,  lennék merész és meggondolatlan , vakmerő is akár , hogy valamiképp magam írhassam a történetet, hogy megragadhassam a sorsot ,őérte . De már nem számít… most már csak annyit tehetek, hogy végtelenszer újraélem azt az átkozott pillanatot. A pillanatot, amelyről már tudom, hogy az volt az a pont , mikor már csak boldognak hittük magunkat. Mikortól minden apró kis perce az örömnek , már csak hazugság volt, illúzió. Mulandó mint a szappanbuborék , rövid mint egy hópehely élete. Mi még is igaznak hittük…                                                                                                                                                         
Mikor Kristinát holtsápadtan fektettem a pamlagra, tudom , az volt az a pillanat ami megmérgezte a jövőt. Amit rettegve vártam , amiről már sejtettem lelkem mélyén , hogy minden ránk váró szépet elviselhetetlenül fájóvá tesz majd egyszer. De a világért sem akartam felismerni. Nem , átnéztem rajta.                                                                                        
Csak a színtelen  kis arcot láttam és azt az eddig ismeretlen , rettenetes aggodalmat éreztem , ami abban a percben tört rám , hogy a lány elnémult karomban.                                                                                                                                                                   
Öntudatlan volt a láztól , mikor a házba visszavittem. Bár hihetetlen könnyű volt , egész testemben remegtem míg karomban tartottam. Akkor sem éreztem ilyen félelmet , mikor azt hittem élettelenül hoztam partra a lányt. Gyomor szorító pánik tört rám és az egyetlen ami még is higgadttá volt képes tenni, az maga a helyzet volt , a tudat hogy segítenem kell.  A ház légkörét, néma, fojtott aggodalom kezdte uralni szinte abban a minutumban,hogy átléptem a küszöböt a lánnyal.                                                                                                                                                                                          
Mindig ijesztő a pillanat , mikor hibáink hirtelenjében világosan állnak előttünk . Mintha villám csapott volna belénk ,ahogy ballépésünk tudatára ébredtünk , de ez nem bénított meg.                                                                         
Ahogy Hilja arca csak nem olyan fehérré vált mint Kristináé és ahogy Nicola remegő hangon már is vízért küldött , tudtam , hogy mindannyian hibásnak éreztük magunkat azért , ami történt. Hiszen , mind itt voltunk a lánnyal, körülvettük és a szemünk előtt volt, még sem figyeltünk eléggé. Hagytuk hogy ez legyen.                                                                           
Hilja segített lefektetni a lányt és megszabadítani az szobában feleslegessé vált ruhadaraboktól. Igyekezett megőrizni nyugalmát,de keze minden mozdulatnál remegett kissé. Ahogy Kristina homlokához ért , megérezte milyen forró,  arcára egészen rémült kifejezés ült ki.                                                                                                                  
– Le kell vinni a lázát. – Suttogta elgyöngült hangon.  Egy szót sem szóltam, az egyetlen aminek értelmét láttam az a cselekvés volt.  A konyhába rohantam , hogy azt tegyem amit a leggyorsabban meg lehetett tenni. Kishíján feldöntöttem a cselédet , aki a hirtelen felfordulásban teljesen megzavarodva egyetlen kis pohár vízzel igyekezett az ájulton segíteni. Én azonban megragadtam a karját.                                                                                                                                                                                
– A vizet hagyd rám. Hozz törülközőt ! – Utasítottam hidegen. A lányt úgy tűnt némileg magához térítette a parancs , hevesen bólogatott aztán elrohant.                                                                                                                                                                Sietve telitöltöttem egy mosdótálat hidegvízzel és mire ezzel készen álltam ,a törölközők már a kezem ügyében voltak , a lány lélekszakadva hozta őket.  És amint az én utasításomnak eleget tett Nicola lépett a konyhába.                                        
– Annelie !  A kabátom , most!                                                                                                                                                                                 A  lány meg sem állt, szaladt mintha a tulajdon életéért futna. Coula pedig hozzám fordult :                                                                          
- Megyek , hozom az orvost. – Hangjából mély aggodalom csengett ki. Barna szeme már nem nevetett , mint néhány órával ezelőtt , vonásai feszültek voltak. – Lovon egy óra alatt megjárom.                                                                                            
Hálásan bólintottam , míg feltűrtem ingem ujját és egy törülközőt a vízbe mártottam.                                                                                      
Az egész épület elnémult a várakozás percei alatt. Az utolsó amit hallani lehetett, az ahogy Nicola ellovagolt. Mint aki ott vert gyökeret ,úgy őrködtem Kristina mellett. Állapota semmit sem változott . Lehunyt szemmel feküdt, csak néha rezzent meg nyugtalanul, mint az , akit rossz álmok gyötörnek. Mellkasa szabálytalanul emelkedett , nyakán , vékony bőrén át pedig, látni lehetett a kék ütőeret , amely szaporábban lüktetett a láztól. Nézni is gyötrelmes volt még is mozdulni sem bírtam mellőle. Kitartóan cseréltem a kendőt homlokán és két csuklóján , egyre csak abban reménykedve ez  ad némi enyhülést a lánynak , leviszi a lázat.                                                                                                       
Egyebet tenni nem lehetett. Hilja azon volt  , hogy oldja feszültséget , de nem tellett sok időbe míg saját aggodalma őt is némaságra bírta. Kezét tördelve ült mellettem vagy friss vizet hozott a borogatáshoz. Jól sejtette , hogy nincs szó ami most használna bármit is. Az egyetlen hang ami képes volna a rendet vissza állítani , az annak a lánynak a hangja volna aki most nem szólhatott. Akinek keze ott pihent az enyémben , akinek forró arcát simogattam, hiába.                                                     
Őrjítő volt a várakozás, pillanatról pillanatra egyre jobban féltem. Féltem , hogy Nicola hiába jön. A félelemnek ezt az emésztő fajtáját nem ismertem még. Nem tudtam, hogy az ember félthet így mást is mint saját tulajdon életét. Beleborzongtam a tudatba. A törékeny kis alakra pillantva , pedig úgy éreztem , ha ő haldoklik az én világom is összeomlóban van. Pengeélen táncol, összeroppan , mint üres tojáshéj a nyomás alatt.  

Erik : Good or evil

Kissé skizoid hangulatom volt a héten ... ezért nem bírtam megállni , hogy ne írjak meg egy jelenetet ebben a lelkiállapotban ... 

Figyeltem , ahogy rendkívül kimért , még is valahogy fürge és ügyes mozdulattal kiterítette maga elé a kártyákat. Volt abban valami boszorkányos , ahogy , hosszú ujjait  végig húzta a pakli felett , szinte nem is érintve azt , és a lapok engedelmesen követték mozdulatát; szétterültek a terítőn , nyitott legyezőformán, mint hacsak  megbűvölte volna őket. Ez apró szemfényvesztés volt csupán, talán a legjelentéktelenebb bűvészi repertoárjából, kis káprázat , mely talán már vérévé vált. Még is nem mindennapi látványt nyújtott. Hogy ez számomra is meglepő volt , minden bizonnyal , észrevétlen kiült vonásaimra , mert Erik , bár látszólag mindenfigyelmét kártyáinak szentelte, halkan felnevetett. Hangjából elnéző, megértés csengett ki, mint mikor megmosolyogjuk a kisgyermeket , aki először csodálkozik rá a hóesésre.                                                                                                                                                   – Semmiség. – Jelentette ki és összefonta ujjait az asztalon. – Bár e semmiség is sodort már bajba. – Tette hozzá nem túl lelkesen. – El se hinné , hogy az egyszerű emberek szemében ,még ma is , lehet ez egyenlő a boszorkánysággal .  – Magyarázta.  – Amit képtelenek megérteni, a legapróbb dolog is ami kívül esik értelmük felfogóképességén, már félelmet kelt bennük. – Mondta árnyalatnyi sajnálkozással.                                                                                                                                                                Végig mértem Eriket. Szemben ült velem, kártyái a köztünk álló asztalon , de most engem figyelt. Nyugalma sosem tűnt szilárdabbnak. Maszkján feloldhatatlanul ott ül az a jól ismert keménység , de tekintete egyszerűen meghazudtolta e kifejezést. Most valóban csak álarc volt amit viselt. Akaratom ellenére , felidéződött bennem néhány korábbi beszélgetésünk. Annyi féleképp , annyi eltérő hangulatban láttam már … hihetetlen , hogy mint ahogy a színész a szerepeit úgy váltogatja ő is azt mit mutat a világ felé .  Volt , hogy engem is megijesztett. Volt hogy azt hittem , nagy hibát követtem el mikor ,nem fordítottam neki hátat az első adandó alkalommal. Most még is , ahogy félelmemre gondoltam , harag fogott el magam iránt. Erik most nem különbözött senkitől. Ahogy csöndesen szemlélt engem , nem volt abban semmi , ami miatt félnem kellett volna. És nem is tartottam tőle. Most úgy éreztem, végre az ül előttem aki valójában volt. Amilyen lehettet volna ha nem azt a nehéz  utat járja be ami kijutott neki. Úgy éreztem , ez ő . És hirtelenjében utálatosnak találtam azt a félelmet , ami ismeretségünk kezdetén mindig megkörnyékezett. Valahogy igazságtalannak és ostobának éreztem magam , amiatt , hogy nem voltam képes hamarabb meglátni azt az embert aki most helyet foglalt velem szemközt.                                                                                                                                                                                      

– Ostobaság . – Csúszott ki a számon önkéntelenül. -  Ahogy az én félelmem is ostobaság volt …                                                                                                                                                                    

Erik tűnődve kereste tekintetem.                                                                                                                                                                                                                                                                  

– Nem. – Jelentette ki határozottan. – A félelem , Laura soha sem ostoba. Nem szabad figyelmen kívül hagyni ! Uralja , de soha se fojtsa el ! Mert nincsen indokolatlan , vagy ahogy ön mondta , ostoba félelem .                                                                                                                                                                                               

Hátradől a pamlagon és két karját összefonta mellkasán , sötétkék mellénye fölött . De tekintetét nem vette le rólam.                                                                                                              

-  A temetőben megriasztottam. És mikor elvittem kocsikázni , akkor is világosan ott ült az arcán a tőlem való félelme. És ez ostoba félelem volt ? – Tagadóan intett fejével .-  Tekintve, hogy mi mindent tudott meg rólam , nagyon is helyén valónak tűnik , nemde ?                                                                                                                

Tekintete váratlanul rendkívül komollyá ,súlyossá vált.                                                                                                                                                                                
– Egy gyilkossal utazott és egy gyilkossal társalog most is . -  Mondta ki jelentőség teljesen. – Az ölés pedig , már korántsem olyan riasztó , ha belejön az ember … Morbid igazság , de  való. Perzsiában pedig volt lehetőségem gyakorolni …                                                                                                                                                
Váratlanul ismét  előre hajolt, térdére támaszkodott és még közelebbről tanulmányozta vonásaimat.                                                                                                                                                  
– Most fél ? – Kérdezte , de szinte biztosra vettem , hogy pontosan tudja a választ .                                                                                                                                    
A félelemnek az a jól ismert fajtája , amit vele összezárva a kocsi utasterében éreztem , már nem volt jelen bennem. Még is nagy levegőt kellet vennem , hogy kimondjam a választ.                                                                                                                                                                                                                                                  
– Már nem félek. Féltem … de ön biztosított afelől , hogy nincs félni valóm …                                                                                                                                                  
Erik szeme nevetett, kissé talán gúnyosan , de mosolygott.                                                                                                                                                                            
– Hinni egy gyilkosnak ? Nem gondolja , hogy ez a nagyobb ostobaság …                                                                                                                                                    
Nem tudom miért , de úgy éreztem ellent kell mondanom.                                                                                                                                                                        
– Nem félek öntől. – Jelentettem ki nyugodtan. – Erik , most önmaga …                                                                                                                                                          
- Önmagam volnék ? – Kérdezett vissza különös hangsúllyal. -  Erre még magam sem vennék mérget …                                                                                                                               Homlokom ráncoltam , mert nem igen értettem.                                                                                                                                                                                              
- Ez talán csak az egyik önmagam… egy a sok közül…                                                                                                                                                                    
Különös töprengő hangulatba került hirtelen , és úgy tűnt az utolsó kijelentést inkább magának szánta, mint nekem.                                                                                                                    
- Most szívesen néz rám Laura … - Szólt ismét hozzám, halkan. – De én egyetlen önmagam sem látnám örömmel … - Hangjából merengő keserűség csengett. – Ha lehetséges volna hogy mindennel , mindennel aki , ami csak valaha  voltam, szembeálljak …                                                                                                                      
Karja megfeszült térdén ujjai pedig görcsösen szorultak ökölbe. Aztán mélyet sóhajtott.                                                                                                                                      
– Tehát , ön szerint , most volnék önmagam ?                                                                                                                                                                                        
Némán , önkéntelenül bólintottam. Egy pillanatra megint úgy tűnt mosolyok a maszk alatt. De aztán tekintete ismét elkomorult.                                                                                                    
– Szeretné , igaz ? De el kell keserítsem … mert a tévedés veszélye erősen fennáll … jobb ha nem keresi ki vagyok … a valóság már eltorzult és magam sem lelem …                                                                                                                              
Ismét összekulcsolta ujjait  és az asztalra könyökölt.                                                                                                                                                                                    
– Jó volna tudni ki voltam … de még azt sem állíthatom , hogy tudom , most ki vagyok … - Mondta elgondolkodva. – Voltak akik kikiáltottak magának az ördögnek … de az voltam-e mindig … az vagyok-e … a jó és a rossz arca közül , melyik lehet az amelyiket csak mint maszkot viselem és melyik amellyel világra jöttem ?                                                                                              
Kezével megérintette az álarcot  mint egy illusztrálva mondandóját.  Majd a maga előtt szétterített kártyákra pillantott. Önkéntelen követtem tekintetét. Nem tudom , miféle kártyák lehettek , de gyanúm szerint talán egy tarot paklit teregetett ki elénk. Figyeltem , ahogy találomra kiemel egyet , a sok lefordított lap közül. Egyiken sem lehetett látni , a ráfestett képet. Erik még is , határozottan emelt ki egy lapot. Nem tétovázott , nem is gondolkodott. Mintha pontosan tudta volna, a szemem láttára megkevert pakliból is , hogy az a lap kell most neki. Felemelte , és két hosszú ujja közé fogva , felmutatta , hogy jól láthassam én is .  A kártyán , halvány színekkel megfestett angyal volt látható. Szárnyait bearanyozta a glóriájából áradó fény .                                                                                                                                                  
De a képet nem sokáig nézhettem. Erik ugyan is szabad kezével eltakarta a lap megfestett oldalát .                                                                                                                                                                  
– Ismerem az illúziót . – Mondta halkan . – A mestere vagyok .                                                                                                                                                            
Egy másodperc alatt , elsuhant keze a kártyalap előtt. Egyetlen egy pillanatig takarta el csupán előlem az angyalt. De az is elég volt , hogy valami egészen elképesztő változás álljon be a rajzon. Az angyal már nem volt egészen angyal. Szárnyai megmaradtak , de glóriája eltűnt . És helyébe az ördög szarvai kerültek. Groteszk keveredése tárult hát elém a jónak és a rossznak. Pokoli angyal vagy angyali ördög ? Hogy mi is volt eredendően, hiába láttam amit láttam , már nem mertem volna mérget venni az állításomra.                                                                                                                                                                                                                            
Elképedve néztem Erikre.                                                                                                                                                                                                                      
– És még is ;a bűvész saját maga rejtélyét sem képes megoldani.                                                                                                                                                          
Azzal mint egy beletörődve, hanyagul az asztalra ejtette a kártyát. 

I love my readers ! :D

Emberek , most látom , hogy meg van a 11. feliratkozóm :D 
Ez számomra hihetetlen ! 

Most tehát megragadom az alkalmat és köszöntök minden hűséges olvasót! 
És nagyon szépen köszönöm , hogy szántok időt rám !