Díjat kaptam !

Hát mire térek be a blogomra ? Hogy valaki volt olyan kedves és figyelmes hogy nekem ítélt egy díjat ! Ez a valaki Sandra Blake , akinek ezúton megköszönöm,hogy gondolt rám :D Nagyon nem számítottam ilyesmire és egész elképedtem. Ezer köszönet !

Hát akkor álljanak itt a tovább adás szabályai :

    1.) Megemlítjük, hogy kitől kaptuk a díjat.
    2.) Felsorolunk 4 bloggert, akinél 200-nál kevesebb a (feliratkozott)
          rendszeres olvasók száma.
    3.) Egy-egy kommentet hagyunk a kiválasztott 4 blogon a díjazásról.


Akiknek továbbadom a díjat:

1. Clarissa Lang 
 2. Benina

3.Ellopott életek - Lylia Bloom
 4.Csillu - Végtlenszer végtelen 

Erik és Alya

A hang most nagy kegyetlenségre buzdított és egyszeriben erőt éreztem magamban arra , hogy a gyalázatott elkövessem ,amitől egész idáig tartózkodtam . Mindíg felforrt a vérem , ha arra gondoltam , hogy vannak férfiak akik képesek ilyen aljas módon elbáni egy nővel ,és szívesen megfojtottam volna azt aki ilyesmire vetemedik . De most ... egyszere nagyon erősnek éreztem magam a lánnyal szemben ... erősnek ,hatalmasnak , olyasvalakinek akinek jogábanáll egy rabszolgalánnyal ilyen durván ,kegyetlenül elbánnia. Hiszen mit tehet egy tizenhétéves lányka , nem bír el velem . Fölényem nyilvánvaló volt ,s ez még inkább bíztatott . Gyerekjáték az erősebbnek legyőzni a gyöngét ,és ez a gondolat , most nagyon tetszett nekem . Kell a lány , akkor pedig miért ne szerezzem meg ! Most csak magamra gondoltam , kizárolag az érdekelt én mit akarok . Önző voltam ... nagyon önző ... Ismét a lány fölé hajoltam ő azonban újra elfordította arcát ,nem volt hajlandó elviselni egy újabb csókot . Makacsul igyekezett minden érintésem elöl menekülni , távol tartani magátol . Még kétségbeesettebben próbálta eltávolítani kezem combjárol. Persze minden erölködése hasztalan volt , csak arra volt jó hogy haragom tovább szítsa . Hamar megelégeltem tétlenül nézni vergődését . Megragadtam csuklóját , s leszorítottam törzse mellé. Azonnal ellenkezni próbált ,ám ujjaim olyan erővel fogták át vékony csuklóját , hogy mindjárt érezte, hiába szegül ellent . - Vagy tűröd vagy nem . - Közöltem vele szintelen hangon . - Ha rontani kívánod a helyzeted , rajta , dühíts még tovább ! Ha nem ,légy engedelmes ! A lány rám emelte tekintetét és láttam mennyire gyülöl . Szemében ez a kifejezés most úgy szikrázott mint a parázs . Kitartóan nézett rám ilyen tekintettel , de karjának makacs feszülése engedett . Megadása egyértelmű volt . Arcán , szemében a keserű gyűlölet tüzével , hódolt be , feladta a harcot . Teste megdermedt , dacosan , de nem tett többé olyan mozdulatot mely az utamat állhatta volna . Ujra megcsókoltam .Türte de nem élvezte , egész testében éreztem ,hogy a legszívesebben ismét hadakozni kezdett volna , ha fenyegetésem nem rémiszti annyira . De fegyelmezte magát . Csókoltam , újra és újra de ő csak állta , olyan közönbösen , ahogy a kellemetlen de elkerülhetetlen dolgokat viseli az ember . Nem akartam ezt tudomásul venni , nem akartam észre venni ,mennyire ellenére van amit vele teszek. Igyekeztem figyelmen kívül hagyni , nem gondolni arra mit érezhet . De minden csókban , mozdulatlan ajkán éreztem keserüségét , azt hogyan erölteti magára a fegyelmet . De én még mindíg többet akartam . Vágytam arra , hogy az enyém legyen , akkor is ha nem önszántából adja magát . Ám ahogy csókoltam , arcán éreztem a könnyek sós ízét és hallottam elfulló lélegzetét . Sírt ,nem kellett ránéznem ,ahhoz , hogy tudjam szeméből patagzanak a könnyek . Halkan ,színte hangnélkül zokogott, ahogy csókoltam . Ezt sem akartam hallani . Csak egy valami érdekelt . De egyszerre bennem , nagyon mélyen , újra megszólalt egy hang . Nem rosszindulattal , nem dühödten , csak szomorúan . Hát valóban megtudod tenni ? Valóban képesvolnál hagyni , hogy szenvedjen ? A kérdésre nem tudtam azonnal választ adni . Hirtelen a külső hatások , a lány sírása , és az ami bennem szólt , úgy összezavartak ,ahogy még talán soha semmi . Valamit éreztem ... valamit amit nagyon ismerős volt , ami egész életemet végig kísérte ... A búntudat felébredt bennem . Egyszerre nagyon aljasnak , nagyon undorítónak éreztem magam és azt amit tettem , amit tenni készültem . Mintha valami örületből tértem volna vissza úgy ébredtem rá arra , hogy milyen rettenetes amit művelek . Mintha csak most jutott volna el a tudatomig azoknak a szavaknak az értelme amikkel a lányt halálra rémítettem . Ránéztem és láttam a csillogó fekete szemeket , a könnyáztatta kétségbeesett arcot és úgy éreztem halált érdemelnék azért mert így meggyörtem . Förtelem ! Gyalázat !... undorító ... aljasság ! Mart a bűntudat , fojotogatott és gyötört . Csak néztem a lányt ,azt az ártatlan gyermeket és már nem voltam képes tovább állni a könnyes szemek pillantását . Újra egy lányt artottam a karjaim közöt , egy gyönge és védtelen teremtést aki nem érdemli meg ezt a bánásmódot. Szerelmmel kellene szeretnie valakinek , aki megérdemli őt , nem az én erőszakosságomat elviselnie . Hirtelen belémhasított a tudat, igen is nagyon fájna ha gyűlölne ... és én hogyan gyülölném magam , ha most hagynám , hogy a harag és az őrület vezessen ? Undorodnék magamtól halálom napjáig ... felfordulna a gyomrom valahányszor erre a gyalázatra gondolok ... Kezem végig símította a riadt arcot , s letöröltem könnyeit ,egy önkéntelen mozdulattal . Megrezzent , mint a gyermek akit annyit kínoztak, hogy a legártatlanabb érintés elöl is menekülne . Ez hirtelen nagyon bántott . A szánalom felébredt bennem és nem engedte , hogy olyasmit tegyek ami ennyire alávaló. A lány fájdalmasan meglepődött , kerekre nyílt szemekkel nézett rám . Kezem ökölbe szorult az indulattól amit magam iránt éreztem . A pokolba ! A pokolba ... ezt nem tehetem meg ! Néztem a lányt, magamban vívódva , küszködve a vággyal ... azon igyekezve , hogy ismét a józan ész legyen az úr . Most valami hideg fegyelmet eröltettem magamra , ami elnyomta a heves kívánást , ami lehetővé tette , hogy észszerűen viselkedjem . - Kelj fel . - Kértem . - Kelj fel és szedd össze magad . A szerencsétlen mint aki nem mer hinni a fülének , úgy meredt rám , s nem volt bátorsága követni az utasítást . Elengedtem a kezét , hagytam , hogy szabadon mozogjon . Ez úgy tűnt végre ez meggyőzte valamelyest. Lassan felült ,de közben félve nézett rám . Az ágy végébe húzódott tőlem , mint egy megriasztott kisállat , s onnan figyelt gyanakodva . Hosszas csönd telepedett közénk , csak a gyertya sercegése törte meg időnként . Egyikünk sem mozdult . Ő a félelemtől dermedt kővé , én pedig egyszerűen a megdöbbenéstől . Hihetetlennek tűnt ,hogy képes voltam erre... Hogy bántani tudtam ! Iszonyatos bűntudat vett elő abban a pillanatban , hogy a lány könnyes arcába néztem , és ahogy figyeltem mozdulatait ez csak egyre erősödött. Szinte kibirhatatlanná vált a közénk feszülő némaságban . Ezt a végtelen csendet ő sem bírta sokáig . A párnák közül hallatszó elfojtott zokogás hangja elszorította a szívem. Fullasztó volt , gyötrő és kinzó a tudat , hogy ennek a végtelen keserűségnek , ennek a rémületnek én vagyok az okozója . - Ne sírj ... - Csitiítottam halkan s ismét magam felé fordítottam arcát . - Most már nincs mitől tartanod ... nem kell félned ... Gyöngéd érintésem , a hang amin szóltam hozzá nagyon elütött atól ahogyan eddig bántam vele . Meglepetésében elhalgatott , s némán peregtek könnyei . Nehéz volt elhinnie , hogy ugyan az az ember ül most is vele szemben , mint aki néhány percel ezelőtt majdhogy nem erőszakott tett rajta . Számomra is hihetetlen volt ... mintha azaz ember nem is én lettem volna .

Erik és Ayla

Szerelmet nem ébresztett bennem egyetlen nő sem , de nem hagytak hidegen , nem lehettem közömbös irántuk. Vonzottak , pontosan , olyan ostobán és ösztönszerűen , ahogy a gyertya lángja bűvöli a lepkét. Az ösztönökkel felvenni a harcot , szüntelenül ellentmondani leghatározottabb parancsainak , megtagadni mindent amit oly nagy erővel diktál ... Megint olyasmibe fogtam ami kimerítőbb és veszélyesebb mint azt kezdetben hittem. A veszetten rohanó áradat elé is lehet gátat emelni , de az bármikor leomolhat és akkor nincs ami az útját állhatná.

Ahogy elém hozták a lányt, a sah ajándékát, éreztem, hogy ma nem leszek képes megálljt parancsolni magamnak ... Három órával ezelőtt sejtésem beigazolódott., Vágyam ezúttal olyan erős volt , hogy csaknem rávitt a legszörnyűbbre, amit férfi nővel tehet . Önuralmam utolsó maradványa mentette meg a lányt ettől a gyalázattól . Irtózatos erőfeszítések árán , de megkíméltem a félelemtől bénult szerencsétlent. Visszavonultam , elrekesztettem magam a lánytól . Kulcsra zártam az ajtót , amely így védelmet adott neki . Három óra alatt úgy -ahogy visszanyertem hidegvéremet és képesnek éreztem magam arra , hogy megőrizzem nyugalmam , akkor is ha szemtől szembe áll velem. Elhatároztam ,hogy egy újjal sem érintem többé , úgy távozik , éppen olyan érintetlenül ahogy elém hozták. Tartani akartam magam ehhez ... minden erőmmel azon voltam , hogy eltudjam engedni ... De ismét gyengének bizonyultam . Ezt tisztán éreztem abban a pillanatban amint az ágyhoz léptem . A lány ott kuporgott a párnák között, alig nyugodva meg a három órával ezelőtt történtek után. Sötét haja elfedte vállait , arcán jól látható félelem ült , amely megjelenésemre csak tovább fokozódott . Nem volt kellemes a finom vonásokon ezt a kifejezést látnom , és érezni mennyire , milyen kimondhatatlanul tart tőlem . Ahogy leültem vele szemben , az ágyra ,önkéntelenül olyan távol húzódott tőlem amennyire csak lehetett. Ez szörnyen rosszul esett , de viselkedésem miatt nem is érdemeltem más fogadtatást . Egyetlen szándék élt most bennem , hogy jóvá tegyem amit elrontottam . Tudatni akartam vele , hogy nem fordul elő többet ilyesmi , nem bántom , hajnalban távozhat . Ha kell védelmembe veszem , vállalom a felelőséget . Nem hagyom , hogy megbüntessék. Már nyelvemen volt a szó, már kimondtam volna ... de amint ránéztem képtelen voltam tisztán gondolkozni. Fekete szeme , mint az éjszak . Tekintete még a riadalom kifejezésével is hihetetlen módon ingerlő hívogató , csábító volt . Csak néztem ezt a gyönyörű szempárt , a benne égő riadt , még is elbűvölő fényt és egyszerre biztosan tudtam , hogy ismét elbuktam . Újra végig mértem a lányt , s elém táruló szépsége teljesen megszédített. Ismét szembesültem azzal, hogy igen is ,még mindig hatással van rám , még mindig olyan veszettül, olyan örülten kívánom, mint három órával ezelőtt. Hogyan hihettem, hogy ellent bírok állni?! Hogyan képzeltem, hogy egyszerűen képes leszek elbocsátani?! Félve várakozó pillantással nézett rám a lány, s azok a tágra nyílt szemek valami leírhatatlan módon, lenyűgöztek. Nem voltam képes szólni, elnémultam, mint akit megbűvöltek. A feszült csend nyugtalanná tette. Zavartan sütötte le szemét, nehezen viselve kitartóan rászegeződő tekintetem. Sötét pillái árnyékot vetettek arcára, s most olyan, kábítóan, szédítően gyönyörűnek találtam, mint még talán soha.Vérem forrón lüktetett , égetően száguldott , zúgott ereimben. Hallottam szívem minden dobbanását , ahogy ütemesen döngette mellkasomat és éreztem , ahogy megállíthatatlanul , fékezhetetlenül eluralkodik rajtam a vágy .

Hihetetlen , milyen könnyedén elsodorja a vihar , azt aki egy percre is megszűnik ellenállni , milyen elsöprően nagy erővel ragadja el az áradat azt akinek egy egészen kicsit is meggyöngül akaratereje. Szinte észrevétlenül veszi át az irányítást az ösztön , ami sok éven át volt elnyomva és most látva , nyílik börtönének ajtaja elszabadul. Kicsúszik kezeim közül, eltépi a láncot, amely gúzsba kötötte, gátolta szabadságát, elnyomta , s egyre azon igyekezett , hogy megölje. A csatasorba állított , fegyelmezett gondolatok , most újra szétszéledtek , tébolyult táncba kezdtek , kavarogva , meg nem állva. Úgy fosztott meg mindez józanságomtól , mint máskor a tomboló harag , a csillapíthatatlan gyűlölet . Agyam betöltötte a sürgető követelőző parancs , a forró szenvedély . A lányt akartam , kívántam , éppen olyan hévvel, mint három órával ezelőtt . Pontosan olyan elfojthatatlan vágyakozás tört rám mint akkor. Olyan mélyről jött , olyan felszabadultan vad volt és szilaj , hogy önkéntelenül megadtam magam , engedtem , hogy vezessen , elfeledve a viszolygást szinte teljesen . Nem bírtam többé parancsolni magamnak . A hihetetlen gyorsasággal rám törő indulat hevében remegve vontam magamhoz a lányt. Félre simítottam arcába hullott hollófekete fürtjeit , s nem engedtem , hogy elforduljon tőlem, határozottan tartottam.Riadtan rebbent meg szeme , de a félelem újfent bénult átette . Feszülten , lélegzet visszafojtva , mozdulatlanul tűrte érintésem, mint aki kővé vált. Idegeim mint a túl húzott hegedűhúr fájdalmasan feszültek . Ahogy végigsimítottam arcát s kezem megállt karcsú nyakán , éreztem ereinek lüktetését , vérének száguldását és azt hittem megőrülök , nem bírom tovább egy percig sem épp ésszel , ha nem lesz az enyém . Mindenről megfeledkezve , csak a fájóan édes kényszernek engedve , hajoltam fölé. Lázas önkívületben csókoltam résnyire nyílt ajkait.

A lány egész teste megfeszült , karjaim között kétségbeesett néma tiltakozásként , előre rettegve az eljövendő percektől . De én erősen tartottam , szorosan öleltem , nem engedve , hogy kiszabaduljon. Egyre csak csókoltam , szünet nélkül , hevesen majd gyöngédebben , lassan simogatva ajkammal ajkát . Azt akartam , hogy minden porcikájában érezze ,mennyire kívánom , milyen sóvárogva akarom őt . Ahogy kezdeti vadságom megrémítette , most úgy nyugtatta meg ez a bár semmivel sem kevesebb szenvedélyről árulkodó , még is lágyabb érintés . Teste ellazult, nem vergődött tovább elgyöngülve hunyta le szemét és most először élvezte amit vele tettem .

Hosszasan tartottam így a karomban , de egyre inkább éreztem a csókok nem elégítenek ki , az ajka nem elég . Ennél több kell !! Többet akartam . Mindent birtokba venni , a magamévá tenni , teljes egészében megkapni a lányt , most azonnal ! Elveszni a gyönyörben , belemerülni ,élvezni ahogy a részegítő , szédítő mámor eluralkodik minden érzéken . Ezt akartam , olyan nagyon mint még talán soha . A lány hajának fűszeres illata fejembe szállt , akár az ópium bódítóan édes füstje , úgy töltötte be elmém.A tágas szoba , most mintha még hatalmasabbá nőtt volna . A bútorokat elfedte a félhomály , csak egy gyertya fénye vibrált a tarka szőnyeggel díszített falakon , a többi mintha eltűnt volna , körvonaluk csak halványan sejlett, titokzatosan. Forrón , lüktetetta koromfeketeség körülöttem , nyugtalanul , mint valami ismeretlen , álmából fölkeltett lény szaporán verő szíve. Körül vett s követelve súgta vágyát , a nyitott ablakon besurranó szél nyelvén . Hallgattam szavára , mert bentről , valahonnan belőlem , agyam legmélyebb zugából , ugyan ez a hang szólt , sürgető kívánsága ugyan az volt. Sokszor hallottam már e hangot és sokszor ellentmondtam neki , dacoltam vele , szembeszálltam parancsával , de most ... most egyszerűen képtelen voltam rá . Egyet akartunk. Oly sok harc után , ezen az éjszakán , kész voltam elfogadni , hogy ő az úr , az a valami mélyen bennem , amitől irtóztam, undorodtam mindig , mert volt egy másik hang ami azt diktálta ne hallgassak rá , zárjam el , nyomjam el , mert nem helyén való az utasításait követnem ... Mit kívánt ez a mélyről jövő hang , amelyet nem akartam hallani ? Hogy öljek , hogy engedjek vérszomjamnak , ha az ösztön ezt diktálja ... hogy legyek kegyetlen , önző , kíméletlen és agresszív ... ne vegyem figyelembe az alapvető erkölcsi szabályokat , rúgjak föl mindent ... tomboljak , mint egy háborodott . Ne ismerjek gátlásokat , engedjem szabadjára mind azt amit erővel fojtok el. Néha úgy is éreztem , ezt kéne tennem ... és ahogy megszólalt, odabenn azaz átkozott , megint ez az érzés járt át egészen . Miért ne tegyem amit akarok ?! Miért ne ? Mert azt mondják nem szabad , mert tilos ? Mit számít az ?! Én ezt akarom és meg is teszem ! Minden amitől korábban viszolygás fogott el , most egyszerre nagyon is kívánatosnak tetszett . Elveszett , elcsitult az ellenkezés odabenn és egy hanggá olvadt össze a kettő , egyformán sürgető és követelő lett s betöltötte egész elmém, egyetlen józan gondolatot sem hagyva . Belélegeztem azt az átható , balzsamos illatot , éreztem az olajbarna bőr melegét , és többé már nem is akartam józanul gondolkodni. Ösztönösen haladt végig kezem a lány nyakán , majd megállt mellkasán , keble fölött , melyet az arannyal hímzett , borszín ruha takart . Sóhaj tört föl belőle és megremegtette a táncoló gyertyalángot . Határozott mozdulattal döntöttem hátra a párnák közé és ő engedelmesen nyúlt végig az ágyon . Félig lehunyt szemmel , pilláinak függönyén át , nézett fel rám . Arcát aranyos derengésbe vonta a tűz fénye . Most egészen másnak láttam. Vonásairól eltűnt azaz ártatlan báj , a gyermekes riadalom , amely úgy megrendített. Szép volt , gyönyörű , de már nem úgy mint néhány perccel ezelőtt . Újra csókoltam s ő visszacsókolt . Ajka puha volt , édes és forró . Semmi egyéb nem hatott rám , csak az érzékeimet elöntő mámor volt . Többé nem láttam és nem hallottam . Leszek olyan önző és elveszem amit akarok ! Igen , végre egyszer az lesz amit én kívánok ! 

Elfelejtem , mint azt ami riasztott és átadom magam az élvezetnek !

Ez volt a terv , a melynek beteljesülése felé minden perccel közelebb jutottunk . A lány rémülete most , mintha sehol sem lett volna többé . Talán ő is behódolt egy hangnak, amely mélyen benne szólt , talán az eláltatta félelmét , ahogy az én aggályaimatszertefoszlatta. A hold fényét kirekesztő sötét függönyök árnya a padlón , és a halk nesz melyet a fodrozódó , hullámzó anyag keltett, csak távoli sóhaj volt , alig jutott el hozzánk. A szem most nem látott és a fül, most süket volt. De minden más érzék kiélesedett. Ki tudna tovább küzdeni , ha ez bekövetkezik ? A megadás az egyetlen esély a menekvésre . A lány sem tehetett mást , mint behunyta szemét és vakká süketté lett . Tűrte , hogy ajkammal simogassam arcát , nyakát vállait , nyugodt , kábult önkívületben , szemét lehunyva , minden ellenállást félretéve . Tehát győztem , most az enyém ! A hang bennem, örvendett a diadalnak és átjárt a siker, részegítő tudata .Éreztem ruhájának lágy , selymes tapintás ahogy végig járt kezem testén és éreztembőrén is ugyan ezt , karcsú combjához érve. Ám nem sokáig élvezhettem ezt . Ez az érintés mintha felébresztette volna a lányt . Teste újra megfeszült, ujjai rá találtak combján nyugvó kezemre és kérlelve próbálták más útra terelni. Szemei ismét tágra nyíltak , olyan riadalommal nézett fel rám , mint aki kómából ébredt és azt sem tudja hol van . Tekintet zavart , szégyenkezést és félelmet árult el újra . És ezt éreztem is , mert egész testében remegett. Dühítő volt ezt a hirtelen változást látnom , tanúja lenni annak újra , milyen hatással vagyok valójában a lányra . Nyugalma újra semmivé lett , és tudtam ismét elfogta az undor , ahogy belebámult a rémséges arcba , amely lenézett rá . Vonásaira kétségbeesés és pánik ült ki , éppen olyan mint legelőször . Értetlenül és sápadtan meredt rám , mint aki nem érti , hogyan történ , hogy annak karjában van akitől olyan kimondhatatlanul retteg. A váratlan felfedezés egészen megrémítette , egész testét görcsbe rándította az iszonyat. Ez fájt .Ez a reakció , hihetetlen módon fájt és sértett akár egy pofon . Pont úgy égetett , pont olyan harag gyúlt bennem miatta .Most az eddigi lázas indulat mellé a düh társult és forrni kezdett bennem . Az újabb visszautasítás miatti keserűség és harag most egészen elöntött . - Ne ... kérem ... könyörgöm ... - Hallatszott a lány fojtott remegő suttogása esdekelve. Ez a néhány szó visszhangot vert bennem és fokozta a dühöt amely bennem fortyogott . - Miért ? ! Miért halljam meg a könyörgésed?! Miért legyek tekintettel rád ?! - Sziszegtem fülébe kegyetlen hidegséggel . - Az én szavam sem hallja senki ... én rajtam sem könyörült soha egyetlen lélek sem ! Bennem miért legyen szánalom ?!!

Amit kimondtam az pontosan az volt amit elmében hallottam , ami ott zengett ,hangosan ,felbőszülten, dühödten. A lány arca falfehér lett, a lélegzete is elakadt és elborzadva fordította el arcát tőlem . Ezt képtelen voltam tűrni . Valami elpattant bennem , valami nagy zúgó robajjal robbant széjjel és én többé már nem fogtam vissza magam . Erőszakkal fordítottam magam felé a lányt , durván , minden gyöngédség nélkül kényszerítettem , hogy nézzen velem szembe. - Ha valamit akarok azt meg is kapom ! Kerüljön bármibe ! Érted ?! - Förmedtem rá . - Ha neked az kell , hogy erőszakkal tegyelek magamévá , Istenemre mondom megteszem ! Nem kell a hozzájárulásod! Nincs szükségem egy rabszolgalány engedélyére , ahhoz , hogy azt tegyem amihez kedvem van !! - Hangom durván csengett a néma szobában és a még kegyetlenebbnek hatottak szavaim így . A lány tágra nyílt fekete szeme olyan rémülettel meredt rám mint még soha . Dühöm hevében azonban még essem hatott meg . Hogy ellen mert szegülni , hogy ismét menekülni próbált valami hihetetlen gyűlöletet ébresztett bennem iránta . Fél ? Hát majd adok okot a rettegésre ! Teszek olyat amitől remeghet !

Erik és Ayla

Ám ekkor valahol bennem , megszólalt egy hang figyelmeztetően . Felháborodva tiltakozott , hevesen szegült ellen alantas vágyaimnak . Elmém , minden erejével igyekezett legyűrni az ösztönt , de a testem abban a pillanatban tébolyult módon felázadt , szembe szállt parancsával . A testi vágyak küzdöttek az ésszerű és józan elveimmel . 
Néhány másodperc és a káosz kezdetét vette , a folytonos harc bennem most örülten felerősödött . Régen éreztem ilyen intenzíven , hogy felborult a mindíg oly nehezen fentartható , hajszálon függő egyensúly, hogy vészesen inog alattam a talaj , hogy elpattan a szál amely eddig a józan ész határán ugyan , de tartott , visszafogott , nem engedte, hogy elvesszem . Hogy feszülhet így egymásnak , hogy csatározhat ilyen ádázul , két engem alkotó rész , az elme és a test ! 
Lehengerlő volt és bámulatos ez a viharként kitörű teljes zavar . 
Egy pillanatig nem forgott az agyam , nem tudtam gondolkozni , nem tudtam , hogyan kinek-minek engedjek. 
Kényszeredetten és vad kétségbeséssel vegyes dühvel szorítottam a lányt , a bensőmben tomboló téboly minden indulatával . Minnél közelebb vágytam lenni hozzá, hogy ruhájának lágy szövetén át is érezzem , testének , minden rezdülését , hogy beszívjam hajának fűszerse, zsongító illatát . A szíve vadul vert , a vér lüketetett ereiben , minden érintésre egyre sebesebben . száguldott. 
Őrülten kívántam , de mégis ennek ellenére is valami azt diktálta , agyam egy zugából azt üvöltötte , engedjem el amíg nem késő .
Nagyon fog fájni mindkettőnknek , ha most helytelenül döntök . 
De mégis mi a helyes lépés ?!! 
Ez a teljes ellentmondás , olyan idegölő kakofóniával járt , hogy ordítani szerettem volna a borzalmas nyomás alatt , ketté szakadni , csak hogy vége legyen . 
Kivánom ... igen , vágyom rá ! De lehetek olyan önző , hogy a magam kedvéért őt bajba sodorjam ? 
Honnan tudjam , mit lép az a kiszámíthatatlan asszony akinek itt minden a kezében van ? Eddig megtudtam menteni , elértem egy hazugsággal , hogy Alyának ne essen bántódása . Most tegyek tönkre mindent ? Szolgáltassam ki újra a Sah feleségének ? Tegyem ki haragjának , féltékenységének , rosszindulatának , kegyetlenségének ? Az a nő tud mindenről , s csak a szerencsének köszönhetjük , hogy arról még , feltehetőleg , nem szerzett tudomást , hogyan is végződött az az éjszaka . Hogy mindketten parancsot szegtünk , engedetlenek voltunk , hogy egyikünk sem azt tette amit el várt volna . Már tudtam , mi az ami miatt engem , olyan nagyon kedvel , s becsben tart . Én kiszolgáltam beteg fantáziáját , elég olyan eseménnyel örvendeztettem , amit ez a sötétlelkű asszony vértlázító kéjjel élvezhet . Valami ördögi ügyességgel meglátta bennem , hogy mire vagyok képes , ha a körülvevő korlátokat minimálisra csökkenti , ha annyi szabad teret ad , amennyit csak lehet . Belém látott és értette , teljesen megértette azt az énem , amely elnyomva él és olysok elfojtott indulat feszíti belülről , hogy ha egy kicsit is nagyobb teret kap létezni , már tombol és gyűlöletes , undorító dolgokra bír rá .
És éppen ezért gyűlölötem ezt a nőt , mert az nyűgözte le bennem amit a legjobban megvetek magamban . Milyen démoni csapda ! Ez volt az oka annak is , hogy nem forditottam neki még hátat azonnal. Kinek van ereje eldobni a szabadságot , mikor az ölébe hullik , ki volna képes ellenálni bárminek is , ha az a korlátok nélküli , szabad életet kinálja , még ha csak néhány pillanatra is . 
Ármányos módon , józan eszemtől , öntudatomtól megfosztva , gyűlöletem , vérszomjam felszítva , rábírt , hogy öljek a kedvéért és semmi büntetés , megtorlás nem várt rám , miután a hóhérmunkát elvégeztem . A legtöbb embernek , akármivel is áltatjuk magubkat , nem az fáj , hogy a másiknak valami rosszat tett . Sokkal jobban érdekel mindenkit a saját sorsa , hogy mit várhat azután , hogy a gaztettet elkövette. 
Hát nézzünk mélyen magunkba ! Nem enyhül máris a káosz a lelkünk mélyén , nem kinoz kevésbé a bűntudat , nem könnyít a rossztetteink sulyán , a tudat , hogy nem vár ránk büntetés , hogy nem vonnak felelőségre , hogy semmi visszhangot nem ver, még a legalávalóbb cselekedet sem ? 
És én azt sem tagadom , hogy semmi az égvilágon , nem hoz olyan áldásos békét a szétzilált léleknek , a mindenféle alávaló indulattal benépesített belső világ számára, mint kiadni ami pattanásig feszít , szétszakít. 
Hogy mondhatnék ellent annak ami bennem él , amit gyűlölök , de mégiscsak részem ?Hogy foszthatnám meg őt és ezzel önmagam teljesen a szabadságtól ?! 
Ördögi játékot űzött velem az a nőszemély , amelyből kivonni magam , még nem bírtam . 
Tudtam azon az éjszakán , mikor Aylát elém hozták , sem várt mást , az az asszony , mint hogy, vagy minden lezajlik csendesen , vagy ... 
Igen , biztosra veszem , hogy tudta , pontosan tudta , hogy nem bírok majd az indulataimmal , hogy megint felülkerekedig a megvetett énem amit , tiszta szívemből gyűlölök . Ő pedig hihetetlen módon rajong érte , s lesi , mikor lehet tanúj ujabb győzelmének. 
Már több volt mint pusztán gyanú , a megérzés , hogy Ayla is csak egy bábu volt , egy ezköz , csali aminek én kishiján be is döltem . A Sah felesége magánkívül lett volna az örömtől , ha hallja a lány beszámolóját arról , milyen durván is bántam vele . 
Ez a terve meghiusult , legalábbis eddig úgy tűnt , belenyugodott abba , hogy a lány teljesítette a parancsot hiánytalanul . 
De ugyanakkor valami , egy egészen halk hang ,azt súgta , hogy tévedek . 
És ez elég volt ahoz , hogy féltsem a lányt ettől a beteges asszonytól . Hiszen oly kiismerhetetlen , szeszélyes és annyi kegyetlenségről tanuskodnak tettei. Azt sem értettem pontosan , miért vonzódik hozzám , és azt pedig végképp nem lehetett pontosan felmérnem milyen mértékben . Nagyon rossz érzés lett urrá rajtam , ha azt kezdtem el fejtegetni magamban , hogy tulajdonképpen mit is érezhet irántam . Undor fogott el ha arra gondoltam , hogy talán többet , mint ami meglátszik rajta , ha nem vagyunk egyedül . Tisztában voltam vele, hogy ha ebből igaz valami , semmi más nem lehet oka , mint hogy ennek a nőnek betegesebb az ízlése , mint azt eddig hinni mertem . Nem érdekelhette más belőlem , mint az amit ő szabadított fel , mivel mást nem igen engedtem látni magamból . Csakugyan örültnek kell lenie , ha képes puszta érdeklődésnél többet érezni , lényemnek legmocskosabb , legundorítóbb része iránt . Márpedig , olyan mohón követte ennek a résznek bármiféle megnyilvánulását , olyan megszállottan , próbálta minduntalan felszinre hozni , hogy nem igen találtam más magyarázatot . 
Ez pedig kimondhatatlanul dühítet , ingerelt . 
Legfőképpen azért , mert így Ayla még nagyobb veszélyben volt . Nem kizárt , hogy van olyan bolond , hogy bosszút forral sértődöttségében , mert a lányt , minden bizonnyal azon az éjszakán , tobb figyelemre méltettam , mint őt valaha is . Valahogy nem tűnt ostoba feltételezésnek mindez . A Sah feleségétől nem álltak messze az értelmetlen és oknélküli tettek , hát akkor miféle esztelenségre, kegyetlenségre sarkalhatja egy olyan érzelem mint a féltékenység . 
Még feltételezésnek is szörnyű volt mindezt . 
Rengeteg kérdés kezdte hát ostromolni az agyam . 
Akarom , hogy a lány szenvedjen ? Hogy bármiféle sérelem érje miattam ? 
Ha kiderül , hogy engedetlen volt , vége . De megeshet , hogy még a hazugságunk sem nyújt olyan bizos védelmet mint reméltem. Ha ma engedek vágyaimnak , az aligha maradhat titokban . És ha fényderül a lány paracsszegésére is , arra hogy kiálltam mellette , hogy volt merszem védelmembe venni , annál nincs feltűnőbb bizonyítéka , hogy többre tartom mint azt akihez hidegen szólok , csak akkor érintkezem vele , ha kifejezetten parancsba kapom a találkát , különben pedig úgy kerülöm ahogyan csak lehet. Világos volt , hogy az jelentené , a legjobb menedéket Alya számára , ha nem hívnám fel rá meggondolatlan cselekedetekkel az asszony figyelmét .
Tehát vagy legyűröm a késztetést vagy önző leszek. Minden kérdésemre mely elmém ostromolta heves tagadás volt a felelet . 
Nem ! Nem és nem !! Ezt egyszerűen nem engedhetem meg magamnak !! 
Ahogy zavart elmémen végig száguldot mindez , újra feléledt bennem az undor és a megvetés magamiránt . 
De a testem kitartóan követelte jussát , bármit mondott is odabenn az a hang . 
Hihetetlenül nagy erőfeszítésembe került , hogy még kitartsak . Nem hagytam annyiban , nem adtam fel , még ujabb kérdésekkel támadtam magam ellen , melyek arra kényszerítettek , hogy mélyen magamba nézzek . 
Van erőm elengedni ? Képes vagyok lemondani , megtagadni magamtól mindent , a lány javára ? 
A felelet könnyebben tört felszínre a káoszból , mint reméltem . Magátolértedődő volt és elszántá tett . 
Éppen olyan hirtelen ahogy kiötrt , a vihar megszünt . 
Csend terült szét pattanásig feszült idegeimen , nyugtató balzsamkét , simogatón . 
Mindent vagy semmit . 
Már tudtam melyiket választom .

Gyõzött Dánia!

Saját rajzok Khanról

Íme saját rajzaim :

Benedict mint Khan

(eredeti és szerkesztett)

Star Trek-SötétségBEN premier előtti vetítés

Itt is muszáj megosztanom tegnapi katartikus Cuberbatch élményem. Bár ez a blog nem filmekről szól,azért erről most nem tudok hallgatni:)

3DBen lenyűgözően alakította Khan szerepét a Star Trek legújabb részében.Soha  sem volt még talán ilyen ördögi. Itt végre nem volt sem  Utolsó Angol úriember, sem Sherlock. Kész terminátorrá vált. És én személy szerint beleszerettem a kabátjába (is :P ) 
De azok után amit láttam nem javaslom senkinek,hogy  ha valaha Ben masszőrnek áll kérjen a Khan fejmasszásból :D :P Az megoldja tényleg minden baját . Véglegesen :D 
A látvány elsőrangú volt,a zene szintén. A sztori nem egészen az  mint amit beharangoztak,és kicsit gyenge is volt. De az összhatás szerintem mindenképp megért egy mozijegyet.
Ben fanoknak meg kötelező. Mindegy hogy moziban,vagy dvd-n ,esetleg egyéb módon,de minden kép egyszer meg kell nézni :)

Alig várom már Nekromataként ( Sauron ,ha jól tudom ) és Sárkány ként a soron következő Hobbit epizódokban! 

És most már  igazán eljátszhatná Eriket is !! XD 

Kedvenc filmzeném lett  

London Calling 

És a Harrison óda ( Ben zenéje)

F:E-Dánia 69

Arra vágytam , hogy egész hátralévő életemben ezt a hangot halljam . De  Kristina  kibontakozott ölelésemből .Nem oly könnyedén ,mint máskor .Nem ,most hirtelen fojtott zaklatottság irányította mozdulatait .Szokatlan mód szó nélkül ellépett tőlem ,elfordult ,arcát sem láthattam. Sietve a legközelebbi ablakhoz ment és kissé félrehúzódva megpihent a falnál. Ott állt lehunyt szemmel  és én azonnal tudtam,hogy baj van.. Némán követtem Kristinát ,megfelejtkeztem minden egyébről és már is indultam a tágas nappali túlfelére. A zongora hangja távolibbnak tűnt ,mintha mérföldes távolságból szólna .  A lányhoz érve ,valami hihetetlen fájdalmas érzés nyilallt belém,  igazam volt .Kristina derűjének halovány árnyéka sem maradt meg. E másodpercek töredéke alatt ,szinte felfoghatatlan hirtelenséggel tört rá  ami  fölött nem lehetett hatalma .Légzése megváltozott . Mellkasa szabálytalanul emelkedett , kapkodva szedte a levegőt mint akit valami láthatatlan kéz ragadott torkon . Mikor közeledni látott ,mosoly villant fel a fáradt arcon és talán , hogy vissza hozza az előbb széttört pillanat gondtalanságát ,vagy talán hogy az elkövetkező kínokat elkergesse ,felnevetett. Ám a hangja megbicsaklott  , és a csengő nevetést , ziháló , görcsös köhögés nyomta el .  Kínlódva megfeszült a karomban , mintha csak menekülni próbálna valamitől. Rémülten néztem rá ; az arca már nem jókedvtől rózsállott , falfehér volt , csak a láz adott neki némi színt . Riadtan , könnyes szemmel nézett vissza rám , melle vad pánikban hullámzott . Egyre inkább zihált , köhögött és a levegőért való küzdelem , szinte már minden erejét elvette, jóformán már csak  én tartottam , hogy össze ne essék .                               Minden lélekjelenlétemre szükségem volt , hogy valamiképp , úrrá legyek a helyzeten , még pedig gyorsan .  Nem láttam semmit a Kristina szemében ülő kétségbeesésen kívül , és nem éreztem senki más jelenlétét csak az övét . Hirtelenjében , mintha egyedül álltunk volna , valahol ahol egy lélek sem jár. Üres térben , teljesen magunkra hagyottan . Csak én voltam és ő ; akit soha de soha nem akartam elveszíteni . Ugye megvédesz … Ugye nem hagyod , hogy csakúgy , megfogjon és elvigyen …  Újra hallottam a hangját , bár  képtelen volt megszólalni .  Még is tisztán hallottam , kétségbeesett , könyörgését. És válaszolnom kellett , bátorítanom . Nem gondolkoztam , csak tettem amit úgy éreztem tennem kell.  Két kezem közé fogtam a lány arcát , magamhoz húztam egészen közel , hogy forró homloka összeért az enyémmel .   – Itt vagyok . – Suttogtam nyugtatólag. – Veled vagyok . Csak lélegezz !                              Láttam minden megmaradt  erejével rám figyel és azon van , hogy legyűrje a rohamot . De haszontalannak látszott igyekezete . Egyre csak zihált , gyötrődve .  – Nyugodj meg . – Csitítottam . – Lélegezz !                                                                                                                                 A kék szemek megteltek könnyel és lassan végig gördültek a halovány arcon .  Kezem  végig járt nyakán , ujjaim alatt éreztem , a ruha finom anyagán át is,bőrének égető forróságát , és az erekben futó vért . Olyan volt akár , valami csapdába esett , szerencsétlen madár , aki reszketve, azért küzd , hogy megszökjön a közelgő halál elől.                                                                                                                                                                        – Nézz rám és lélegezz ! – Utasítottam olyan határozottan ahogyan ,csak akkor képes voltam . Kezem ziháló mellkasán pihent , éreztem szívének lázas vergődését .    Nem haboztam . Töprengés nélkül , kigomboltam  a lány ruháját , amely szorosan feszült rá . Mintha csak a hurkot oldottam volna le a nyakáról, annyival könnyebben , felszabadultabban emelkedett keble . Lassan, mélyeket lélegzett , kezem mellkasára szorítva . Légvétele minden egyes perccel egyre szabályosabbá vált , szomjasan itta a  levegőt , mint aki órákig rekedt a víz alatt . Tekintete homályos volt , fáradt , pillái le-le csukódtak. De lélegzett , a köhögés , a roham elcsitult .                                                                                                                                                                                                                                                                      

folytatás: Dánia 68.

Végre-valahára az utolsó eddig közzétett fejezet is felkerült az oldalra:) Most itt a folytatás:D Elnézést a szétcsúszásért de van egy kis gondom a billentyűzettel:S

Szeptember közepe táján , roppant szerény és csendes szertartás keretein belül zajlott le az esküvő . Sem Hilja sem Nicola részéről nem érkeztek családtagok , pusztán néhány helybéli ismerős én és Kristina voltunk még jelen .                                                                                                                                                    Hiljá-t talán akkor  láthattuk legteljesebb szépségében , Nicola oldalán , hófehérben , a csipkefátyol hálóján átderengő rózsás arccal , átszellemült , boldog tekintettel.                                                                                                                                  A kápolna tökéletes csöndjében , minden  halk szó , mintha nagyobb jelentőséggel bírt volna , mint bárhol máshol . A halkan , de határozottan kimondott igen mindenkihez elért .    Én nem bírtam megállni , hogy tenyerembe ne fogjam , a mellettem ülő lány kesztyűs kezét és ne üzenjem neki némán , egy pillantással ; mennyire jó most itt vele .                         Kristina kissé álmatagon, félig lehunyt szemmel figyelte az eseményt .                            Negyed órával  a szertartás előtt együtt készülődtek , jó barátnők módjára osztozva egymás örömén, lelkesedésén . Ő segített Hiljának a fátylat elrendezni és az ő kezének munkája volt a menyasszony hajában tündöklő virágfüzér is . Ezekben az apró figyelmességekben örömét lelte és egész délelőtt mosolyogva sütkérezett Hilja boldogságában .De most valami tompította lelkesedését . Ahogy ránéztem láttam mosolyát , de a tekintete fátyolos volt és fáradt . Ez a tekintet érthetetlen módon feszélyezett , a torkom elszorult egy pillanatra . Önkéntelenül gyöngéden megszorítottam  a kezét . Ahogy a karcsú ujjak összefonódtak az enyémmel , éreztem milyen meleg a lány teste , szinte forró . Ez még inkább nyugtalanított . Kutatón figyeltem Kristina arcát , mely most szokatlan pírban égett , ajkát mely ezzel ellentétben , most halovány volt , szintelen . Látta aggódó tekintetem , érezte , hogy féltem . Szelíden viszonozta a érintésem és  higgadt , békítő nyugalommal nézett a szemembe . Az a kék szempár maga volt a derűs , tiszta égbolt , most már semmi nem árnyékolta be fényét  . A szorító érzés már is enyhült bennem . De még nem szűnt meg . Nem , valami arra késztetett , hogy ma különösen ügyeljek a lányra . Eldöntöttem , hogy míg csak tehetem , a közelében maradok . A lány tanulmányozásától a ruhák együttes halk neszezése térített el . Az esküvő befejeződött , a vendégek sorban álltak fel és mindenki megindult a kijárat felé , Nicoláék nyomában .

A tágas nappalit, gyertyák táncoló , halovány fénye világította meg és a zongora hangja csengett levegőjében .Jókedv uralkodott az újdonsült  házasok otthonában , melyet úgy tűnt semmi sem ronthat el . A vendégek nagy része már átadta jókívánságait és sorban szétszéledtek , de minket  marasztaltak . Nicola az én társaságomhoz ragaszkodott ,Hilja  pedig Kristinától nem akart megválni . Barátságos meghívásuknak pedig , nem lehetett ellenállni . Jelenlétük , a bennük vibráló életöröm , akaratlanul is vonzott , jól esett boldogságuk fényudvarán belül helyet kapni. Rájuk pillantva , elhittem , hogy lehet jól élni , hogy meglehet találni az élet szebb oldalát . Akkor ott , azok körében akik barátságot és szerelmet adtak nekem , otthon éreztem magam , valaminek a részesének , többé nem kívülállónak . A kiürült világban ,még is akadt hát hely ahol számomra is van élet… Most ,talán először életem során,éreztem,hogy magam is láncszem vagyok ,aki fogózhat másba és aki viszont adhat támaszt.                                                                                                      Míg Hilja és Kristina átöltöztek , az ünnepség  után , én és Nicola a zongoránál beszélgettünk . Különösen elemében volt akkor , mint ha tíz évvel korábbi önmagával társalogtam volna .     Barna szeme vidáman nevetett mindenre amire csak rápillantott és  ujjai most a szokottnál is ügyesebben jártak a billentyűkön .                                          Valami népdalt kezdett játszani , amit alighanem Hilja és az ő  hazájából , Finnországból hozott magával . A kedves dallam , összeolvadt a  ház levegőjével , egymásba vegyült a kettő , szinte azt az illúziót keltve , hogy  egyszerre hallod és lélegzed be a zenét .  Ez a furcsa varázslat , végre kicsalta a lányokat az öltözőszobából , ahonnét csak halk csicsergésük szűrődött ki .  Akár   virág illat  a könnyű szárnyú lepkéket , úgy bűvölte elő őket , a zongorajáték .  Olyan elevenek voltak , mint a fénylő nap alatt  fák között cikázó , naphosszat daloló madarak . Most az a pár év korkülönbség, ami köztük volt , mintha nem is létezett volna , egyidősek voltak , egyformán tizenhét évesek és elfelejtették minden gondjukat-bajukat .                                                                                                                       Hilja mikor felöltötte hófehér mennyasszonyi ruháját , végleg szélnek eresztette a fekte fátyolt , amely mintha , bár már nem hordta egy ideje , mégis valamiféle , füstös ködként lengte körül . Már nem e nyugtalanító árnyékon  derengett át arca , hanem tisztán  , világosan látható volt , akárcsak egyenes tekintete , gyertyafényben aranyló barna szeme . Lehetetlen volt nem észrevenni ezt a változást , hiszen ott vibrált körülötte akár csak a mécses fényudvara . Meglátszott , arcán , magas –karcsú alakján , gesztenyeszín hajában csillogott és halovány , üde tavaszzöld ruháján táncolt.    És Kristina még e ragyogásban is képes volt idomulni barátnőjéhez , osztozni rajta vele . Sápadt színei , kissé megélénkültek , de tagadni sem lehetett volna , hogy Skandinávia szülötte; halovány, még is fénylő  északi csillag.   Megnyugtató mályvaszín, reménnyel teli égkék, hófehér és arany . Mozdulatainál halkan suttogó ruha, mindenkire és mindenre örömmel tekintő szem , karcsú nyak és vállára omló ,szőke hajzuhatag. Ilyennek látni őket , több volt mint  szívderítő . Figyelve a két lányt , nem letett megállapítani , ki fürdik,kinek boldogságában . Egyik növelte másikét , és kettejüké együtt , a miénket .Egy szempillantás alatt megfeledkeztem , arról a kimerült és meggyötört tekintetről , amely az esküvői szertartás alatt találkozott az enyémmel.                                                                                                                            Elkergettem a forró , lázas test , égetésének , aggasztó emlékét is . Bár kezdetben makacsul vissza-vissza tért , mintegy figyelmeztetni próbálva , kizártam gondolataim közül , erőszakkal elnémítottam , amit ma este igazán nem akartam hallani . És úgy tűnt , Kristina is hasonlóképp tett . Nevetett , lépte könnyű volt ,szinte,a föld fölött lebegett .  Nicola úgy szintén  teljesen elmerült a jó hangulatban . Felállt a zongorától , a zene dolgát énrám bízta , és már is ment , hogy megtáncoltassa  kishúgát . Kristina kicsit megszeppenve fogatta a felkérést ,de végül nem tudott nemet mondani a kérlelésnek . Nicola valóban úgy bánt vele mintha  legkisebb testvére volna a lány . Az újdonsült férjet , akkor este  a legminimálisabb komolyságra sem lehetett rá venni , de kit érdekelt ? A zongoránál ülve is végig figyeltem őket és egy szemernyi ,aggodalom,a legapróbb félelem sem volt bennem a jövőbe tekintve . Nicola olyan tréfásan incselkedett Kristinával , mintha világ életében ismerte és szerette volna . Nem lehetett nevetés nélkül nézni kettejüket ; az erőteljes fiatalember mellett a törékeny kislányt , aki életre kelt játékbabának tetszett , a férfi társaságában . Nicola egyetlen egy lépést sem vett komolyan a táncból ,gyermeteg játszadozás volt az egész , a pillanat szült minden mozdulatot . Hol megpörgette a lányt , hol pedig , mikor Kristinát a legváratlanabbul érte , derékon kapta és a magasba emelte . Talán máskor , kissé zokon vette volna , hogy ilyen gyermek mód bánnak vele ,de most őszintén nevetett vissza Nicolára a magasból .  Könnyű volt ,  légies , szinte súlytalannak tetszett .  Ahogy a lány végre ismét szilárd talajt érzett vászoncipője alatt , és a szokott módon nézett fel táncpartnerére , már is menekülőre fogta . Több sem kellet neki , amint nem tartották olyan szorosan , már is hozzám szaladt . Egy perc  és már is ott éreztem könnyű kis kezét vállamon , közelről halottam kacagását . Felszabadult hangja   úgy csilingelt , mintha maroknyi ezüstgyöngy gurult volna széjjel a padlón .  Ahogy átölelt, hajának , enyhe édes illata , minden mozdulatánál jobban érződött .  Lehunytam a szemem , hogy teljesen átadjam magam annak a leírhatatlan érzésnek , ami elfogott , most hogy a közelemben volt. - Ugye megvédesz … - Hallottam a számomra legkedvesebb hangot a világon. – Ugye nem hagyod , hogy csakúgy , megfogjon és elvigyen …  Kristina soha sem beszélt még olyan vidáman mint akkor . Hangjából , csak a játéktól való kimerültség és az alig visszafogható nevetés bujkált . Bennem még is egy másod perc töredékéig , minden ideg megfeszült , szavait hallva . Nem tudom , hogyan és mit , de valamit éreztem abban a futó másodperben . Valami nem a mulatsághoz illőt , valami olyan jelenlétét , amit akkor és ott egyáltalán nem akartam érezni . Közeledő, lesben álló valamit … A lélegzetem is elakadt e váratlan  és megmagyarázhatatlan érzéstől . De ahogy jött úgy gyorsan el is illant .                         Szemem kinyitva pedig csak a legkedvesebb látványa tárult elém ; Nicola újra megkaparintotta a lányt , de ezúttal nem kapta fel , csak úgy szorította magához  szeretettel , mint valami neveletlen kisfiú az újonnan szerzett játszópajtását .                                            – Fogadj el tőlem egy jó tanácsot. – Nézett rám nehezen magára erőltetett komolysággal Colula. – Az első adandó alkalommal , fogd meg ezt a lányt és tedd fel a legmagasabb polcra ,ahol nem eshet baja , mert olyan , akár a porcelán ; szép és értékes , de egy rossz mozdulat és eltörhet …                                                                                                               Kristina erre , olyan durcás grimaszt vágott , hogy Nicola képtelen volt nevetés nélkül ránézni . – Ne félj . – Mondtam a lánynak . – Ennél jobb ötletem van .                           Gyanakodva és kérdőn nézett vissza rám .                                                                                 – És pedig?                                                                                                                       -  És pedig ; - Kezdtem komolyan. - Megfoglak , beteszlek a vitrinbe . Hogy senki még csak  hozzád se érhessen .  Kristina egészen elvörösödött zavarában és mérgében .                                                                                                                                                 – Na , ahhoz nekem is lesz egy-két szavam . – Vágott vissza , tündéri indulattal .   Felálltam a zongorától és átöleltem a lányt .                                                                                                                                                                                                                                        – Ha ilyen harcias vagy , attól félek , nem tudom elvetni ezt az a tervet .  – Hilja úgy sem engedi . – Vágta rá mindjárt széles mosollyal Kristina és barátnője arcát fürkészte. Hilja játékos komolysággal mért végig mindenkit a pamlagon ülve , aztán ravaszkás mosoly jelent meg arcán .                                                                                                                      – Még nem döntöttem el ki mellet állok … - Kezdte látványos gondolkodás közepette . – De Erik vitrines ötlete …                                                                                                                                              - Ó te áruló ! – Nevetett önfeledten Kristina . Éreztem örömét,mintha tavaszi virágillat volna ,olyan édesen frissítette fel a levegőt  .Boldogságától visszhangzott a szoba , zengett a ház .                                                                                           

F.E:-Dánia 67

A következő hét eseményei , valamivel felhőtlenebbé tették napjainkat . 
Nicola Coula és Hilja Linden esküvője már nem volt messze és a készülődés megkezdődött. 
Mivel a leendő házaspár , Roskilde - ben kívánt letelepedni , házat vettek a környéken .
Így bár , nem közvetlenül , de mégis csak szomszédaink lettek . 
Soha sem kételkedtem abban , hogy ha Kristina  valaha megismerkedik Nicola menyasszonyával , szép barátság szövődik majd köztük . 
Úgyszólván az első pillanatban , mikor látogatást tettek az Esbenson-házban , látni lehetet , hogy kitűnően megférnek egymás táraságában . 
Hilja  ugyan idősebb volt , mint Kristina de az évek semmit sem számítanak , ha rokonlelkek találkoznak . 
Bár alkatukban , színeikben , egész megjelenésükben eltértek egymástól , olyan természetes módon fogadták egymás közeledését , mintha nővérek lettek volna . 
Kristinát is korát meghaladó komolyság lengte körül , ha a helyzet megkívánta , így teljes mértékben eltutta fogadni Hilja  éretebb visszafogottságát . Ugyanakkor mégis valami gyermekes életöröm sugárzott belőle , amely kivédhetetlenül magávalragadta az idősebb lányt is . 
Hilja  előző házasságában kénytelen volt kibujni a kislány szerepből , pedig mindössze 16 esztendős volt , mikor először felöltötte a mennyasszonyi fátylat . 
Bár ritkán beszélt velem arról , hogyan élt mielődt asszony lett , egy-egy ösztönös megnyilvánulása szinte csalhatatlanul elém vetítette , milyen lehetett mikor még rövid gyermekkorát élte . 
Barna szemében időnként még tükröződött néhány olyan gondtalan kifejezés amelyet azóta , a házasság és az özvegység szinte láthatatlanná koptatott. 
Talán nem egészen akarata ellen történt , hogy szülei férjez adták egy , középkorú selyem kereskedőhöz , de még mindíg látszott tekintetében , egész lényén érződött milyen mélységesen csalódott a házasélet boldogságában . 
Valamikor alig különbözhetett Kristinától , de férje mellet kénytelen volt megválni minden gyermekségétől , és fel kellet nőjjön , bár még lett volna ideje , hogy élje leány éveit . A változásnak lelkében alig néhány jónap alatt kellet bekövetkeznie , és többé soha nem nyerte vissza egészen régi lényét . 
Nicola és Kristina táraságában láttam egyedül , hogy rátalált valamire múltjábl , de a megtalált kincset soha nem tudta már úgy megragadni , hogy ismét részese maradjon lelkének . 
A férjét temető özvegy és a boldog uj életre váró menyasszony különös összemosódása volt Hilja Linden  . Az érett , felnött és a hajdani 16 éves lány vonásai keveredtek benne . A házasságban vérévé vált a szerénység , az engedelmesség de ha volt aki erre bátorítsa , ídőnként villanásnyi időre képes volt megmutatni azt a lányt is akinek született. 
Férjének személye homályban marad elődtem , de a lányt elemezve , úgy gondolom , nem lehetett az az ember aki egyenrangúnak ítéli feleségét saját magával . Hilja  nem nyerhetett túl nagy teret mellete , nem lehetett túl sok beleszólása talán még saját életébe sem . Talán kezdetben lázadozott ez ellen , de végül valami megtőrhette ellenállását és elfogadta alárendeltebb helyzetét . 
Bár  egy évet élt házasságban , nem született gyermeke , pedig nem az a nő volt akire azt mondanánk nem alkalmas az anyaszerepre. 
Mindene meg volt ahhoz , hogy boldog családi életet élhessen , de ennek ellenére eddig mégsem adatott ez meg neki . 
Férje korai halálát három hosszú és magányos év követte , míg nem Nicola végre úgy tűnt boldoggá képes tenni . 
Hilja  ragaszkodott hozzá és őszintén szerette . Bízott benne , hitte , hogy jó élet vár rá mellette  és az ő kedvéért képes volt szinte egészen elfeledni özvegységét . 
A magam részéről , egy roppant kedves , fiatal hölgyet ismertem meg benne , aki számtalan módon elnyerte rokonszenvem . Finom arcán , mindíg nyilt kifejezéssel fogadott és szokatlan  módon , már a kezdetekkor benne is megvolt az a különös vonás , ami azt az illúziót keltette bennem , hogy többet tud rólam , mit az lehetséges volna . De mint , ahogy jövendő férjével szemben sem voltam képes emiatt ellenséges érzéseket táplálni , Hilja felé is ösztönösen barátsággal fordultam , amit ő magátolértetődően , viszonzott.   
Kristina felé mint támogató nővér fordult , aki szerető szemmel kíséri figyelemmel huga élete hogyan alakul majd ezután . 
Barátságuk megerősítésére kitűnő alkalmat adott a közelgő mennyegző . 
Kristina szinte éppen olyan lelkes volt mint Hilja és együtt fogtak bele , mindjárt mindabba ami ilyenkor a lányok teendői közé kerül. 
Kristina mindenhez szívesen nyujtott segítő kezet , tündéri igyekezettel tette meg azokat az apróságokat amivel Hilja megbízta . 
Három délutánon át , tanakodtak egy divatlap képeit nézegetve , melyik ruha volna a legalkalmasabb arra  hogy Anne felöltve , abban álljon majd a pap elé. 
Roppant kedves és mulattató volt látni ,egymás mellett,  az aranyszőke és gesztenyebarna  fürtöket ,   nézni miként dugják össze bájos kis fejüket ,  sürgölődnek , tervezgetnek . 
Azt hiszem talán soha sem volt ilyen élénk hangulat az Esbenson-házban , mint e néhány délután . Üditően hatott volna talán még magára Herold Esbensonra is , de ő kihagyta ezt a szívmelengető kis időszakot és inkább üzleti ügyiben járva , rontotta egészségét . 
               

F:E.-Dánia 66

Még egy darabig láttam Esbenson profilját az ablakban , sovány arcából kiugró állkapcsát és hosszú orrát , aztán elfedte előlem az egyre átláthatatlanabb esőfüggöny és a távolság . Végül már csak a kerekek zörgése volt hallható és a lovak patájának dobbanása a sáros fövenyen .

Éreztem , hogy ez a kis incidens olyan információkhoz jutatott , amiket jobb ha nem felejtek el . Bár nem kerestem semmit , mégis rábukkantam valamire , de hogy mire arról még fogalmam sem igen lehetett.
Hogy mi fenyegetőt lát bennem Kristina gyámja , nem értettem még , de azt sejtettem , hogy ez az ember senkitől nem riad meg egykönnyen , vagy is komoly okoknak kell a hátérben rejtőzniük.

Ahogy a kocsi elhajtott , az első amit éreztem , a megkönnyebbülés volt . Mintha Esbenson távoztával , minden nyugtalanító , ingerlő , gátló dolog meszűnt volna . A ház egy időre ujra felszabadult uralma alól és szinte hallani véltem , ahogy a háztartás minden tagja felsóhajt örömében .
Ahogy ennek az embernek súlyos árnyéka elvonult , még a levegő is sokkal könnyebbnek tűnt . A merev szigor láncai, melyek eddig mindent béklyóba vertek ,  azonnal elpattantak.
Míg a ház ura betegeskedett , a légkör, érthetően , roppant feszült volt , és mindenkit nyomasztott ez az állapot . Szinte tapintható volt az elfojtott szorongás és kétség a falak között. Most ez egycsapásra szinte teljesen megszünt .
Az egyedüli aki tiszta szívéből és őszintén bánta , hogy Esbenson ilyen hamar távozott , az Kristina volt .

Házuk nappaliában láttam visszont , egy végtelennek tűnő hét után első ízben .
Az ablakmélyedésből követte figyelemmel nagybátja indulását és még percekkel utánna sem akaródzott elszakítania tekintetét a már láthatatlan kocsitól . Az immár szakadó eső elhomályosította a kilátást , de ő , hűséges ragaszkodással , agodalommal szemében nézte amit már nem láthatott .
Olyan nagyon elmélyült magában , hogy jelenlétemről nem szerzett tudomást
Két karját , ölén nyugtatta , békésen , coelinkék ruhájának redői közé rejtve . Csak az ő sápadt arcán ült bánat . Bácsikájának hirtelen távozása , mélyen érintette , de leginkább aggodalommal töltötte el .
Nem akartam meg zavarni , merengésében , jól esett így gyönyörködnöm benne . Ám nem sokáig tehettem ezt zavatalanul .
Clara lépett be az ajtón , tálcával akezében , őt pedig a nevelőnő követte .
- Gyermekem , eleget ültél itt . - Szólt szeléden Kristinához , miközben a lány mellé lépve összevonta a függönyöket . - Ne bánkódj . Jobb volna ha inkább innál egy csésze meleg teát . - Javasolta kedvesen .
Kristina nem fordult felé , csak a vizcseppek útját figyelte az ablaktáblán , a függöny résein át.
- Gertrud , mond , miért teszi ezt magával ? - Kérdezte végül keserűen a lány . - Nem való ez most neki ... az idő sem alkamas ... tönkreteszi magát ...
- Tudod jól , hogy ha üzleti ügyről van szó ő soha sem késlekedik . - Mondta kissé rosszalóan a nevelőnő.
- Miféle ügy lehet fontosabb az életénél ? - Nézett kérdőn magaelé a lány .
- Pénzről lehet szó , kissaszonyom ... - Tette hozzá Clara , kissé fontoskodva .
- Mintha az bármi jót igérne ... - Fűzte hozzá szinte csak magának Gertrud , bosszankodva. Majd leült Kristinával szemben és kezébevette a lány kezét .
- Akárhogy is -Kezdte szelíd szigorral . - te most nem tehetsz mást , mint engedelmeskedsz azoknak akik jót akarnak neked .
A lány azonban mintha meg sem hallotta volna . A nevelő nő sóhajtva állt fel mellőle és az ablaktól nem messze álló kis asztalkához lépve , átvette Clarától a teáskannát .
- Hát jó , leánykám . - Kezdte miközben a gőzölgő teát töltötte ki . - Gubbasz csak ott borongva , ha jól esik . De azt nem garantálom , hogy a vendéged , napnyugtáig vár majd arra , hogy észre vedd.
Ez a mondat máris felébresztette a lányt . Szeme mindjár megtalált és arcán feltűnt  a mosoly , melyenek nyomán  már csak a bánat halvány emléke maradt .
- Mi azt hiszem , most , magukra hagynánk önöket . - Fordult felém Gertrud miközben intett a szobalánynak , hogy ne piszmogjon annyit a tálcával .  - Vegye rá a lányt , hogy igya meg a teát , Erik . Talán az ön szavára hajlik majd . - Kért gondoskodó hangon , mire egy biccentéssel feleltem .
Az ajtó , halkan csukódott be a két nő után és mi kettesben maradtunk .
Leültem Kristina mellé , az ablakhoz és kezét kezembe fogtam . Ő némán , magaköré fonta karom és hozzám simulva vállamra hajtotta fejét .
Hihetetlenül jó érzés volt így tartani , érezni közelségét , testének melegét , könnyű érintését .
- Olyan jó , hogy te legalább velem vagy ... - Mondta halkan . - Hogy te soha sem hagysz el ...
- Eszemben sincs ... képtelen volnék rá ... - Feleltem szulárdan , biztos megyőződéssel és még jobban magamhoz öleltem a lányt .
- Bolond a te bácsikád , hogy így bánik veled ...
- Beszéltetek  odakint ... nem mondta mi az ami most Koppenhágába viszi ?
- Az égvilágon semmit nem mondott . Csak szokásához híven zsörtölődött . - Húztam el a szám . - Talán valami rosszban sántikál ? - Kérdeztem kissé tréfásan .
Kristina felnézett rám és komolyan összevonta szemöldökét. Egy percig azt hittem , megbántottam ezzel a megjegyzéssel . De könnyed mosolya  meggyőzött , érezte, hogy tréfának szántam .
Egy pillanatra elengedte a kezem , és fel vett egy kis könyvet , mely karnyujtásnyira feküdt az asztalon . Gyöngéden végig símított a fedelen , melynek sötétjén szinte világítottak ujjai .
- Soha semmit nem mond el nekem ... - Kezdte beletörődött keserűséggel . - A szüleimről sem mesélt még soha ... meg sem merem kérni rá , mert apám emléke nem a legkedvesebb számára ...
Ujra felnézett rám . Szeme színét élénkebbé tette a felhőkön kersztül átsütő nap szürt fénye .
- Ők úgy mentek el , Erik , hogy azt sem tudom kik voltak . Nincs róluk emlékem ... nem ismerem őket . És még így is , köt hozzájuk valami ... - Suttogta . - Szorongató érzés , hogy nem lelem nyomukat a mostani világban , hogy semmiben sem maradt fenn emlékük ... Ismeretlenül is szeretem őket , akárkik és akármilyenek is voltak .  - Folytatta csöndesen . - Néha elgondolkodom , mennyi minden van amit nem mondhattak el ... hány szó amit soha sem hallhattam a szájukból ... - Hangja megremegett . - Nekem sokat jelentene , ha volna alkalmam hallani a kinemmondott szavakat ... és ezért én nem hagyom , hogy gondolataim velem haljanak , ha engem egyszer majd eltemetnek ... itt lesz minden ebben , azok számára akiket valaha szerettem .
Ölébe fektette a könyvecskét  és úgy kulcsolta rá kis kezét , mintha mostantól az volna a legféltettebb kincse.
- Ahogy a bácsikám ápoltam , felfogtam , hogy milyen törékeny és mulandó az életünk . És legyen akármilyen őszinte is az ember azokhoz akiket szeret , míndíg vannak olyan szavak melyek kimondatlanok maradnak ...
Komolyan és gyöngéd szeretettel nézett rám , miközben beszélt .
- Erik ... - Folytatta . - Én soha sem akarlak magadra hagyni. Azt szeretném , ha egyszer mégis , úgy alakulna , hogy túl távol kerülnék tőled ... ez a könyv megmaradjon neked ... benne lesz minden , ami kettőnkről szól .
- Túl távol ... - Ismételtem szavait önkéntelenül és akartlanul is valami szorongás kerített hatalmába . Közelebb hajoltam a lányhoz és lágyan megérintettem arcát . - Ha egyszer a magaménak mondhatlak , soha sem hagyom  , hogy bármi módon elveszítselek , Kiristina .
Elszántságom ujra meleg mosolyt csalt ajkára .
- Szép amit kigondoltál és hálás vagyok érte , de soha nem akarom , hogy ez a könyv a kezembe kerüljön . Látni sem kívánom .  - Jelentettem ki .  - Most mondd amit mondani kívánsz , mert én csak akkor élek , ha a szavaidat hallom . - Szóltam őszintén. -   Tüntesd hát el ezt a naplót míg szépen mondom . - Parancsoltam rá , játékos szigorral .
- Már van is rejtekhelye . - Mondta nyugodtan . -  Csak nem képzelted, hogy az orrod előtt hagyom . Ráér még , hogy megtudd mi áll benne .
Csintalan , komisz fény csillant  szemében , amely egészen egy tíz esztendős kislánnyá tette hasonlatossá .
- Igazán ? Nocsak, ez mégis csak kezd érdekelni . Add csak ide !
Elkapta előlem a könyvet , fürgén .
- Hogy is ne ! - Nevetett , majd  felpattant mellőlem és hátamögé rejtette a naplót . - Majd ha fagy ! Egy tapottat se !
Megfogta az egyik sötétkék huzattal borított  zsámolyt , mely a szobában állt , és szépen az ablak melleti könyves polc elé tolta .
Figyeltem , ahogy kibujt cipőiből és felállt a  kis székre . Onnan igyekezett olyan magasra érni , amilyen re csak tudott .
De hiába küszködött , a kiszemelt helyre nem tudta becsúsztatni naplóját . Túl , magas volt a polc , amelyre helyezni kívánta , ő meg túl kicsi.
Hiába nyujtózkodott , lehetetlen küldetésnek tűnt  amit fejébe vett . Így hogy a zsámolyon állt , egy arasznyi kellet volna csupán , de az legyőzhetetlen távolságnak bizonyult .
Nekem azonban nem került nagy erőfeszítésembe elérni . Mögé léptem , és kivettem Kristina kezéből a könyvet .
- Mondd csak , előlem , vagy saját magad elől akarod elrejteni ? - Gúnyolódtam , miközben becsúsztattam a naplót két verseskötet közé .
A lány most szembe fordult velem és arcán komolytalan sértődöttség látszott .
- Hát rendben . - Mondta . - De nem láttál semmit .
Így , hogy most , a zsámolyon állva , arca egyvonalba került az ennyémmel , kedvemre mélyedhedtem el a kék szempárban .
Közel volt hozzám , nagyon közel és ez minden porcikám édes érzéssel töltötte el . Át járt a sóvárgás , olyannyira , hogy legszívesebben ,felrúgtam volna minden illemszabályt , csak hogy még ennél is közelebb érezhessem magamhoz .
Minden más egyéb feledésbe merült most , csak a kínosan édes vágy maradt meg .
Átfogtam a lány derekát és magamhoz vontam . Kristina nem ellenkezett , megadóan símult hozzám , tűrte érintésem .
Semmi sem választott el és  rettenetesen kinzó  távolság maradt közöttünk . De mégis jó volt így . Ha nem is addott teljes feloldozást     
legalább pillanatnyi gyönyörünk volt a rüpke , ártatlan érintkezésben .
- Nicola a héten megházasodik . - Mondtam és némi irigység támadt most bennem , ha erre gondoltam . - Nekem mikor adatik meg , hogy a feleségemnek szólíthassalak ...?
Kristina szemében biztató kifejezés tükröződött.
- Már nem kell sokáig várnunk , igérem neked. - Szólt halkan , gyöngéden. - Bácsikám útja nem tarthat soká .. és ha itt lesz ...
- Ha itt lesz egy percet sem várok tovább . - Szögeztem le türelmetlenül.