Erik és Ayla

Szerelmet nem ébresztett bennem egyetlen nő sem , de nem hagytak hidegen , nem lehettem közömbös irántuk. Vonzottak , pontosan , olyan ostobán és ösztönszerűen , ahogy a gyertya lángja bűvöli a lepkét. Az ösztönökkel felvenni a harcot , szüntelenül ellentmondani leghatározottabb parancsainak , megtagadni mindent amit oly nagy erővel diktál ... Megint olyasmibe fogtam ami kimerítőbb és veszélyesebb mint azt kezdetben hittem. A veszetten rohanó áradat elé is lehet gátat emelni , de az bármikor leomolhat és akkor nincs ami az útját állhatná.

Ahogy elém hozták a lányt, a sah ajándékát, éreztem, hogy ma nem leszek képes megálljt parancsolni magamnak ... Három órával ezelőtt sejtésem beigazolódott., Vágyam ezúttal olyan erős volt , hogy csaknem rávitt a legszörnyűbbre, amit férfi nővel tehet . Önuralmam utolsó maradványa mentette meg a lányt ettől a gyalázattól . Irtózatos erőfeszítések árán , de megkíméltem a félelemtől bénult szerencsétlent. Visszavonultam , elrekesztettem magam a lánytól . Kulcsra zártam az ajtót , amely így védelmet adott neki . Három óra alatt úgy -ahogy visszanyertem hidegvéremet és képesnek éreztem magam arra , hogy megőrizzem nyugalmam , akkor is ha szemtől szembe áll velem. Elhatároztam ,hogy egy újjal sem érintem többé , úgy távozik , éppen olyan érintetlenül ahogy elém hozták. Tartani akartam magam ehhez ... minden erőmmel azon voltam , hogy eltudjam engedni ... De ismét gyengének bizonyultam . Ezt tisztán éreztem abban a pillanatban amint az ágyhoz léptem . A lány ott kuporgott a párnák között, alig nyugodva meg a három órával ezelőtt történtek után. Sötét haja elfedte vállait , arcán jól látható félelem ült , amely megjelenésemre csak tovább fokozódott . Nem volt kellemes a finom vonásokon ezt a kifejezést látnom , és érezni mennyire , milyen kimondhatatlanul tart tőlem . Ahogy leültem vele szemben , az ágyra ,önkéntelenül olyan távol húzódott tőlem amennyire csak lehetett. Ez szörnyen rosszul esett , de viselkedésem miatt nem is érdemeltem más fogadtatást . Egyetlen szándék élt most bennem , hogy jóvá tegyem amit elrontottam . Tudatni akartam vele , hogy nem fordul elő többet ilyesmi , nem bántom , hajnalban távozhat . Ha kell védelmembe veszem , vállalom a felelőséget . Nem hagyom , hogy megbüntessék. Már nyelvemen volt a szó, már kimondtam volna ... de amint ránéztem képtelen voltam tisztán gondolkozni. Fekete szeme , mint az éjszak . Tekintete még a riadalom kifejezésével is hihetetlen módon ingerlő hívogató , csábító volt . Csak néztem ezt a gyönyörű szempárt , a benne égő riadt , még is elbűvölő fényt és egyszerre biztosan tudtam , hogy ismét elbuktam . Újra végig mértem a lányt , s elém táruló szépsége teljesen megszédített. Ismét szembesültem azzal, hogy igen is ,még mindig hatással van rám , még mindig olyan veszettül, olyan örülten kívánom, mint három órával ezelőtt. Hogyan hihettem, hogy ellent bírok állni?! Hogyan képzeltem, hogy egyszerűen képes leszek elbocsátani?! Félve várakozó pillantással nézett rám a lány, s azok a tágra nyílt szemek valami leírhatatlan módon, lenyűgöztek. Nem voltam képes szólni, elnémultam, mint akit megbűvöltek. A feszült csend nyugtalanná tette. Zavartan sütötte le szemét, nehezen viselve kitartóan rászegeződő tekintetem. Sötét pillái árnyékot vetettek arcára, s most olyan, kábítóan, szédítően gyönyörűnek találtam, mint még talán soha.Vérem forrón lüktetett , égetően száguldott , zúgott ereimben. Hallottam szívem minden dobbanását , ahogy ütemesen döngette mellkasomat és éreztem , ahogy megállíthatatlanul , fékezhetetlenül eluralkodik rajtam a vágy .

Hihetetlen , milyen könnyedén elsodorja a vihar , azt aki egy percre is megszűnik ellenállni , milyen elsöprően nagy erővel ragadja el az áradat azt akinek egy egészen kicsit is meggyöngül akaratereje. Szinte észrevétlenül veszi át az irányítást az ösztön , ami sok éven át volt elnyomva és most látva , nyílik börtönének ajtaja elszabadul. Kicsúszik kezeim közül, eltépi a láncot, amely gúzsba kötötte, gátolta szabadságát, elnyomta , s egyre azon igyekezett , hogy megölje. A csatasorba állított , fegyelmezett gondolatok , most újra szétszéledtek , tébolyult táncba kezdtek , kavarogva , meg nem állva. Úgy fosztott meg mindez józanságomtól , mint máskor a tomboló harag , a csillapíthatatlan gyűlölet . Agyam betöltötte a sürgető követelőző parancs , a forró szenvedély . A lányt akartam , kívántam , éppen olyan hévvel, mint három órával ezelőtt . Pontosan olyan elfojthatatlan vágyakozás tört rám mint akkor. Olyan mélyről jött , olyan felszabadultan vad volt és szilaj , hogy önkéntelenül megadtam magam , engedtem , hogy vezessen , elfeledve a viszolygást szinte teljesen . Nem bírtam többé parancsolni magamnak . A hihetetlen gyorsasággal rám törő indulat hevében remegve vontam magamhoz a lányt. Félre simítottam arcába hullott hollófekete fürtjeit , s nem engedtem , hogy elforduljon tőlem, határozottan tartottam.Riadtan rebbent meg szeme , de a félelem újfent bénult átette . Feszülten , lélegzet visszafojtva , mozdulatlanul tűrte érintésem, mint aki kővé vált. Idegeim mint a túl húzott hegedűhúr fájdalmasan feszültek . Ahogy végigsimítottam arcát s kezem megállt karcsú nyakán , éreztem ereinek lüktetését , vérének száguldását és azt hittem megőrülök , nem bírom tovább egy percig sem épp ésszel , ha nem lesz az enyém . Mindenről megfeledkezve , csak a fájóan édes kényszernek engedve , hajoltam fölé. Lázas önkívületben csókoltam résnyire nyílt ajkait.

A lány egész teste megfeszült , karjaim között kétségbeesett néma tiltakozásként , előre rettegve az eljövendő percektől . De én erősen tartottam , szorosan öleltem , nem engedve , hogy kiszabaduljon. Egyre csak csókoltam , szünet nélkül , hevesen majd gyöngédebben , lassan simogatva ajkammal ajkát . Azt akartam , hogy minden porcikájában érezze ,mennyire kívánom , milyen sóvárogva akarom őt . Ahogy kezdeti vadságom megrémítette , most úgy nyugtatta meg ez a bár semmivel sem kevesebb szenvedélyről árulkodó , még is lágyabb érintés . Teste ellazult, nem vergődött tovább elgyöngülve hunyta le szemét és most először élvezte amit vele tettem .

Hosszasan tartottam így a karomban , de egyre inkább éreztem a csókok nem elégítenek ki , az ajka nem elég . Ennél több kell !! Többet akartam . Mindent birtokba venni , a magamévá tenni , teljes egészében megkapni a lányt , most azonnal ! Elveszni a gyönyörben , belemerülni ,élvezni ahogy a részegítő , szédítő mámor eluralkodik minden érzéken . Ezt akartam , olyan nagyon mint még talán soha . A lány hajának fűszeres illata fejembe szállt , akár az ópium bódítóan édes füstje , úgy töltötte be elmém.A tágas szoba , most mintha még hatalmasabbá nőtt volna . A bútorokat elfedte a félhomály , csak egy gyertya fénye vibrált a tarka szőnyeggel díszített falakon , a többi mintha eltűnt volna , körvonaluk csak halványan sejlett, titokzatosan. Forrón , lüktetetta koromfeketeség körülöttem , nyugtalanul , mint valami ismeretlen , álmából fölkeltett lény szaporán verő szíve. Körül vett s követelve súgta vágyát , a nyitott ablakon besurranó szél nyelvén . Hallgattam szavára , mert bentről , valahonnan belőlem , agyam legmélyebb zugából , ugyan ez a hang szólt , sürgető kívánsága ugyan az volt. Sokszor hallottam már e hangot és sokszor ellentmondtam neki , dacoltam vele , szembeszálltam parancsával , de most ... most egyszerűen képtelen voltam rá . Egyet akartunk. Oly sok harc után , ezen az éjszakán , kész voltam elfogadni , hogy ő az úr , az a valami mélyen bennem , amitől irtóztam, undorodtam mindig , mert volt egy másik hang ami azt diktálta ne hallgassak rá , zárjam el , nyomjam el , mert nem helyén való az utasításait követnem ... Mit kívánt ez a mélyről jövő hang , amelyet nem akartam hallani ? Hogy öljek , hogy engedjek vérszomjamnak , ha az ösztön ezt diktálja ... hogy legyek kegyetlen , önző , kíméletlen és agresszív ... ne vegyem figyelembe az alapvető erkölcsi szabályokat , rúgjak föl mindent ... tomboljak , mint egy háborodott . Ne ismerjek gátlásokat , engedjem szabadjára mind azt amit erővel fojtok el. Néha úgy is éreztem , ezt kéne tennem ... és ahogy megszólalt, odabenn azaz átkozott , megint ez az érzés járt át egészen . Miért ne tegyem amit akarok ?! Miért ne ? Mert azt mondják nem szabad , mert tilos ? Mit számít az ?! Én ezt akarom és meg is teszem ! Minden amitől korábban viszolygás fogott el , most egyszerre nagyon is kívánatosnak tetszett . Elveszett , elcsitult az ellenkezés odabenn és egy hanggá olvadt össze a kettő , egyformán sürgető és követelő lett s betöltötte egész elmém, egyetlen józan gondolatot sem hagyva . Belélegeztem azt az átható , balzsamos illatot , éreztem az olajbarna bőr melegét , és többé már nem is akartam józanul gondolkodni. Ösztönösen haladt végig kezem a lány nyakán , majd megállt mellkasán , keble fölött , melyet az arannyal hímzett , borszín ruha takart . Sóhaj tört föl belőle és megremegtette a táncoló gyertyalángot . Határozott mozdulattal döntöttem hátra a párnák közé és ő engedelmesen nyúlt végig az ágyon . Félig lehunyt szemmel , pilláinak függönyén át , nézett fel rám . Arcát aranyos derengésbe vonta a tűz fénye . Most egészen másnak láttam. Vonásairól eltűnt azaz ártatlan báj , a gyermekes riadalom , amely úgy megrendített. Szép volt , gyönyörű , de már nem úgy mint néhány perccel ezelőtt . Újra csókoltam s ő visszacsókolt . Ajka puha volt , édes és forró . Semmi egyéb nem hatott rám , csak az érzékeimet elöntő mámor volt . Többé nem láttam és nem hallottam . Leszek olyan önző és elveszem amit akarok ! Igen , végre egyszer az lesz amit én kívánok ! 

Elfelejtem , mint azt ami riasztott és átadom magam az élvezetnek !

Ez volt a terv , a melynek beteljesülése felé minden perccel közelebb jutottunk . A lány rémülete most , mintha sehol sem lett volna többé . Talán ő is behódolt egy hangnak, amely mélyen benne szólt , talán az eláltatta félelmét , ahogy az én aggályaimatszertefoszlatta. A hold fényét kirekesztő sötét függönyök árnya a padlón , és a halk nesz melyet a fodrozódó , hullámzó anyag keltett, csak távoli sóhaj volt , alig jutott el hozzánk. A szem most nem látott és a fül, most süket volt. De minden más érzék kiélesedett. Ki tudna tovább küzdeni , ha ez bekövetkezik ? A megadás az egyetlen esély a menekvésre . A lány sem tehetett mást , mint behunyta szemét és vakká süketté lett . Tűrte , hogy ajkammal simogassam arcát , nyakát vállait , nyugodt , kábult önkívületben , szemét lehunyva , minden ellenállást félretéve . Tehát győztem , most az enyém ! A hang bennem, örvendett a diadalnak és átjárt a siker, részegítő tudata .Éreztem ruhájának lágy , selymes tapintás ahogy végig járt kezem testén és éreztembőrén is ugyan ezt , karcsú combjához érve. Ám nem sokáig élvezhettem ezt . Ez az érintés mintha felébresztette volna a lányt . Teste újra megfeszült, ujjai rá találtak combján nyugvó kezemre és kérlelve próbálták más útra terelni. Szemei ismét tágra nyíltak , olyan riadalommal nézett fel rám , mint aki kómából ébredt és azt sem tudja hol van . Tekintet zavart , szégyenkezést és félelmet árult el újra . És ezt éreztem is , mert egész testében remegett. Dühítő volt ezt a hirtelen változást látnom , tanúja lenni annak újra , milyen hatással vagyok valójában a lányra . Nyugalma újra semmivé lett , és tudtam ismét elfogta az undor , ahogy belebámult a rémséges arcba , amely lenézett rá . Vonásaira kétségbeesés és pánik ült ki , éppen olyan mint legelőször . Értetlenül és sápadtan meredt rám , mint aki nem érti , hogyan történ , hogy annak karjában van akitől olyan kimondhatatlanul retteg. A váratlan felfedezés egészen megrémítette , egész testét görcsbe rándította az iszonyat. Ez fájt .Ez a reakció , hihetetlen módon fájt és sértett akár egy pofon . Pont úgy égetett , pont olyan harag gyúlt bennem miatta .Most az eddigi lázas indulat mellé a düh társult és forrni kezdett bennem . Az újabb visszautasítás miatti keserűség és harag most egészen elöntött . - Ne ... kérem ... könyörgöm ... - Hallatszott a lány fojtott remegő suttogása esdekelve. Ez a néhány szó visszhangot vert bennem és fokozta a dühöt amely bennem fortyogott . - Miért ? ! Miért halljam meg a könyörgésed?! Miért legyek tekintettel rád ?! - Sziszegtem fülébe kegyetlen hidegséggel . - Az én szavam sem hallja senki ... én rajtam sem könyörült soha egyetlen lélek sem ! Bennem miért legyen szánalom ?!!

Amit kimondtam az pontosan az volt amit elmében hallottam , ami ott zengett ,hangosan ,felbőszülten, dühödten. A lány arca falfehér lett, a lélegzete is elakadt és elborzadva fordította el arcát tőlem . Ezt képtelen voltam tűrni . Valami elpattant bennem , valami nagy zúgó robajjal robbant széjjel és én többé már nem fogtam vissza magam . Erőszakkal fordítottam magam felé a lányt , durván , minden gyöngédség nélkül kényszerítettem , hogy nézzen velem szembe. - Ha valamit akarok azt meg is kapom ! Kerüljön bármibe ! Érted ?! - Förmedtem rá . - Ha neked az kell , hogy erőszakkal tegyelek magamévá , Istenemre mondom megteszem ! Nem kell a hozzájárulásod! Nincs szükségem egy rabszolgalány engedélyére , ahhoz , hogy azt tegyem amihez kedvem van !! - Hangom durván csengett a néma szobában és a még kegyetlenebbnek hatottak szavaim így . A lány tágra nyílt fekete szeme olyan rémülettel meredt rám mint még soha . Dühöm hevében azonban még essem hatott meg . Hogy ellen mert szegülni , hogy ismét menekülni próbált valami hihetetlen gyűlöletet ébresztett bennem iránta . Fél ? Hát majd adok okot a rettegésre ! Teszek olyat amitől remeghet !