Ám ekkor valahol bennem , megszólalt egy hang figyelmeztetően . Felháborodva tiltakozott , hevesen szegült ellen alantas vágyaimnak . Elmém , minden erejével igyekezett legyűrni az ösztönt , de a testem abban a pillanatban tébolyult módon felázadt , szembe szállt parancsával . A testi vágyak küzdöttek az ésszerű és józan elveimmel .
Néhány másodperc és a káosz kezdetét vette , a folytonos harc bennem most örülten felerősödött . Régen éreztem ilyen intenzíven , hogy felborult a mindíg oly nehezen fentartható , hajszálon függő egyensúly, hogy vészesen inog alattam a talaj , hogy elpattan a szál amely eddig a józan ész határán ugyan , de tartott , visszafogott , nem engedte, hogy elvesszem . Hogy feszülhet így egymásnak , hogy csatározhat ilyen ádázul , két engem alkotó rész , az elme és a test !
Lehengerlő volt és bámulatos ez a viharként kitörű teljes zavar .
Egy pillanatig nem forgott az agyam , nem tudtam gondolkozni , nem tudtam , hogyan kinek-minek engedjek.
Kényszeredetten és vad kétségbeséssel vegyes dühvel szorítottam a lányt , a bensőmben tomboló téboly minden indulatával . Minnél közelebb vágytam lenni hozzá, hogy ruhájának lágy szövetén át is érezzem , testének , minden rezdülését , hogy beszívjam hajának fűszerse, zsongító illatát . A szíve vadul vert , a vér lüketetett ereiben , minden érintésre egyre sebesebben . száguldott.
Őrülten kívántam , de mégis ennek ellenére is valami azt diktálta , agyam egy zugából azt üvöltötte , engedjem el amíg nem késő .
Nagyon fog fájni mindkettőnknek , ha most helytelenül döntök .
De mégis mi a helyes lépés ?!!
Ez a teljes ellentmondás , olyan idegölő kakofóniával járt , hogy ordítani szerettem volna a borzalmas nyomás alatt , ketté szakadni , csak hogy vége legyen .
Kivánom ... igen , vágyom rá ! De lehetek olyan önző , hogy a magam kedvéért őt bajba sodorjam ?
Honnan tudjam , mit lép az a kiszámíthatatlan asszony akinek itt minden a kezében van ? Eddig megtudtam menteni , elértem egy hazugsággal , hogy Alyának ne essen bántódása . Most tegyek tönkre mindent ? Szolgáltassam ki újra a Sah feleségének ? Tegyem ki haragjának , féltékenységének , rosszindulatának , kegyetlenségének ? Az a nő tud mindenről , s csak a szerencsének köszönhetjük , hogy arról még , feltehetőleg , nem szerzett tudomást , hogyan is végződött az az éjszaka . Hogy mindketten parancsot szegtünk , engedetlenek voltunk , hogy egyikünk sem azt tette amit el várt volna . Már tudtam , mi az ami miatt engem , olyan nagyon kedvel , s becsben tart . Én kiszolgáltam beteg fantáziáját , elég olyan eseménnyel örvendeztettem , amit ez a sötétlelkű asszony vértlázító kéjjel élvezhet . Valami ördögi ügyességgel meglátta bennem , hogy mire vagyok képes , ha a körülvevő korlátokat minimálisra csökkenti , ha annyi szabad teret ad , amennyit csak lehet . Belém látott és értette , teljesen megértette azt az énem , amely elnyomva él és olysok elfojtott indulat feszíti belülről , hogy ha egy kicsit is nagyobb teret kap létezni , már tombol és gyűlöletes , undorító dolgokra bír rá .
És éppen ezért gyűlölötem ezt a nőt , mert az nyűgözte le bennem amit a legjobban megvetek magamban . Milyen démoni csapda ! Ez volt az oka annak is , hogy nem forditottam neki még hátat azonnal. Kinek van ereje eldobni a szabadságot , mikor az ölébe hullik , ki volna képes ellenálni bárminek is , ha az a korlátok nélküli , szabad életet kinálja , még ha csak néhány pillanatra is .
Ármányos módon , józan eszemtől , öntudatomtól megfosztva , gyűlöletem , vérszomjam felszítva , rábírt , hogy öljek a kedvéért és semmi büntetés , megtorlás nem várt rám , miután a hóhérmunkát elvégeztem . A legtöbb embernek , akármivel is áltatjuk magubkat , nem az fáj , hogy a másiknak valami rosszat tett . Sokkal jobban érdekel mindenkit a saját sorsa , hogy mit várhat azután , hogy a gaztettet elkövette.
Hát nézzünk mélyen magunkba ! Nem enyhül máris a káosz a lelkünk mélyén , nem kinoz kevésbé a bűntudat , nem könnyít a rossztetteink sulyán , a tudat , hogy nem vár ránk büntetés , hogy nem vonnak felelőségre , hogy semmi visszhangot nem ver, még a legalávalóbb cselekedet sem ?
És én azt sem tagadom , hogy semmi az égvilágon , nem hoz olyan áldásos békét a szétzilált léleknek , a mindenféle alávaló indulattal benépesített belső világ számára, mint kiadni ami pattanásig feszít , szétszakít.
Hogy mondhatnék ellent annak ami bennem él , amit gyűlölök , de mégiscsak részem ?Hogy foszthatnám meg őt és ezzel önmagam teljesen a szabadságtól ?!
Ördögi játékot űzött velem az a nőszemély , amelyből kivonni magam , még nem bírtam .
Tudtam azon az éjszakán , mikor Aylát elém hozták , sem várt mást , az az asszony , mint hogy, vagy minden lezajlik csendesen , vagy ...
Igen , biztosra veszem , hogy tudta , pontosan tudta , hogy nem bírok majd az indulataimmal , hogy megint felülkerekedig a megvetett énem amit , tiszta szívemből gyűlölök . Ő pedig hihetetlen módon rajong érte , s lesi , mikor lehet tanúj ujabb győzelmének.
Már több volt mint pusztán gyanú , a megérzés , hogy Ayla is csak egy bábu volt , egy ezköz , csali aminek én kishiján be is döltem . A Sah felesége magánkívül lett volna az örömtől , ha hallja a lány beszámolóját arról , milyen durván is bántam vele .
Ez a terve meghiusult , legalábbis eddig úgy tűnt , belenyugodott abba , hogy a lány teljesítette a parancsot hiánytalanul .
De ugyanakkor valami , egy egészen halk hang ,azt súgta , hogy tévedek .
És ez elég volt ahoz , hogy féltsem a lányt ettől a beteges asszonytól . Hiszen oly kiismerhetetlen , szeszélyes és annyi kegyetlenségről tanuskodnak tettei. Azt sem értettem pontosan , miért vonzódik hozzám , és azt pedig végképp nem lehetett pontosan felmérnem milyen mértékben . Nagyon rossz érzés lett urrá rajtam , ha azt kezdtem el fejtegetni magamban , hogy tulajdonképpen mit is érezhet irántam . Undor fogott el ha arra gondoltam , hogy talán többet , mint ami meglátszik rajta , ha nem vagyunk egyedül . Tisztában voltam vele, hogy ha ebből igaz valami , semmi más nem lehet oka , mint hogy ennek a nőnek betegesebb az ízlése , mint azt eddig hinni mertem . Nem érdekelhette más belőlem , mint az amit ő szabadított fel , mivel mást nem igen engedtem látni magamból . Csakugyan örültnek kell lenie , ha képes puszta érdeklődésnél többet érezni , lényemnek legmocskosabb , legundorítóbb része iránt . Márpedig , olyan mohón követte ennek a résznek bármiféle megnyilvánulását , olyan megszállottan , próbálta minduntalan felszinre hozni , hogy nem igen találtam más magyarázatot .
Ez pedig kimondhatatlanul dühítet , ingerelt .
Legfőképpen azért , mert így Ayla még nagyobb veszélyben volt . Nem kizárt , hogy van olyan bolond , hogy bosszút forral sértődöttségében , mert a lányt , minden bizonnyal azon az éjszakán , tobb figyelemre méltettam , mint őt valaha is . Valahogy nem tűnt ostoba feltételezésnek mindez . A Sah feleségétől nem álltak messze az értelmetlen és oknélküli tettek , hát akkor miféle esztelenségre, kegyetlenségre sarkalhatja egy olyan érzelem mint a féltékenység .
Még feltételezésnek is szörnyű volt mindezt .
Rengeteg kérdés kezdte hát ostromolni az agyam .
Akarom , hogy a lány szenvedjen ? Hogy bármiféle sérelem érje miattam ?
Ha kiderül , hogy engedetlen volt , vége . De megeshet , hogy még a hazugságunk sem nyújt olyan bizos védelmet mint reméltem. Ha ma engedek vágyaimnak , az aligha maradhat titokban . És ha fényderül a lány paracsszegésére is , arra hogy kiálltam mellette , hogy volt merszem védelmembe venni , annál nincs feltűnőbb bizonyítéka , hogy többre tartom mint azt akihez hidegen szólok , csak akkor érintkezem vele , ha kifejezetten parancsba kapom a találkát , különben pedig úgy kerülöm ahogyan csak lehet. Világos volt , hogy az jelentené , a legjobb menedéket Alya számára , ha nem hívnám fel rá meggondolatlan cselekedetekkel az asszony figyelmét .
Tehát vagy legyűröm a késztetést vagy önző leszek. Minden kérdésemre mely elmém ostromolta heves tagadás volt a felelet .
Nem ! Nem és nem !! Ezt egyszerűen nem engedhetem meg magamnak !!
Ahogy zavart elmémen végig száguldot mindez , újra feléledt bennem az undor és a megvetés magamiránt .
De a testem kitartóan követelte jussát , bármit mondott is odabenn az a hang .
Hihetetlenül nagy erőfeszítésembe került , hogy még kitartsak . Nem hagytam annyiban , nem adtam fel , még ujabb kérdésekkel támadtam magam ellen , melyek arra kényszerítettek , hogy mélyen magamba nézzek .
Van erőm elengedni ? Képes vagyok lemondani , megtagadni magamtól mindent , a lány javára ?
A felelet könnyebben tört felszínre a káoszból , mint reméltem . Magátolértedődő volt és elszántá tett .
Éppen olyan hirtelen ahogy kiötrt , a vihar megszünt .
Csend terült szét pattanásig feszült idegeimen , nyugtató balzsamkét , simogatón .
Mindent vagy semmit .
Már tudtam melyiket választom .
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése