Felébredtem amint az álomnak vége szakadt . Percekig feküdtem ágyamban ,
a plafont bámulva. A hold fénye ezüst csíkokat festett a
fehér mennyezetre a függöny apró résein át . Minden fehéres fényben
úszott , csupán a legtávolabbi sarkokban gomolygott a sötétség .
Lehetetlennek éreztem , hogy még egyszer lehunyjam a szemem , semmi sem
maradt fáradtságomból . Tökéletesen éber voltam. Ledobtam magamról a
takarót és felültem, majd az óra számlapjára tévedt tekintetem. Negyed
egy volt . Mindössze fél órát sikerült pihennem , rövidke félórát . Ezt
nem gondoltam. Úgy éreztem mintha órákat feküdtem volna csukott szemmel.
De ezek szerint még sem így volt….
Tétlenül
üldögéltem egy darabig , és figyeltem az óramutató járását . Szünet
nélkül ketyegett.Tik-tak … Tik –tak …. Lassan már kezdett az idegeimre
menni , mivel semmi egyéb zaj nem jött semerről . Végül meguntam ,
elegem lett az üldögélésből . Aludni nem bírtam , hát minek maradjak az
ágyban . Semmi értelmét nem láttam a nyitott szemmel merengésnek .
Felkeltem , magamra vettem köntösöm , s gondolkozás nélkül megindultam a
földszint felé .
Óvatosan léptem ki a folyosóra . Úgy hittem mindenki nyugovóra tért már ,
ezért vigyáztam nehogy zajt csapjak , felriasszam az alvókat .
Csendesen lépdeltem végig a folyosón , egyetlen nesz sem hallatszott.
Csupán csak köntösöm suhogása törte meg a némaságot. Mielőtt a lépcsőhöz
értem ismét megálltam a vendégszoba előtt , melynek ajtaja alól
változatlanul sárgás fény szivárgott . Erik nem aludt tehát , ebben
biztos lehettem . Továbbra sem értettem mi tartja fenn ilyen sokáig .
Végül nem izgattam magam .Egyszerűen nem tud aludni , ahogy én sem , van
ilyen , mindenkivel megesik egyszer-egyszer , döntöttem el , és
lesétáltam a lépcsőn.
A földszinten
azonban ugyan olyan tétlenül bolyongtam, nem tudtam mihez kezdeni.Végül
kínomban egyszerűen leültem a konyhába és hallgattam a csendet . De ez
unalmas volt , sőt idegesítő . Hamar elegem lett az egészből , s
mérgelődtem , szidtam magam amiatt , hogy nem tudok nyugton maradni a
szobámban. A konyha üres volt , egy lélek sem járt rajtam kívül . Hogy
is járt volna hiszen akinek van esze, éjjel alszik és nappal császkál a
lakásban . A konyhaasztalon egyetlen egy gyertya állt , az adott egy
kis világosságot . Lángja meg –meg lobbant a konyhabalkon beáramló
huzattól , és az árnyékom megnyúlva vetült a falakra . Olyan érzésem
volt mintha az egész ház üres volna. Senki sem szólt hozzám , senki sem
beszélt velem, ott ültem egymagam . Az egyedüllét érzése lehangoló
volt. Elmélázva figyeltem a gyertya imbolygó lángját , árnyékom furcsa
táncát a falon és a csempézett padlón . Ahogy néztem a cikázó fényeket
újra eszembe jutottak álmom képei , és megborzongtam . Semmi közünk
hozzá … nem lehet közünk hozzá Laura ugye ? Florence zaklatott hangja
csengett fülemben. Ismerd be , erre te sem számítottál … te sem vártad ,
hogy anyánk kedvenc dalát játssza egy vadidegen …
Nem ezt nem vártam .
Ne mondd , hogy ez nem nyomaszt , hogy nem ijeszt meg .
Hát persze , hogy megijesztett. Hiszen olyan különös ez az egész . De
magamat is csak azzal nyugtathattam , amivel Florence-t csitítottam.
Legyünk türelmesek , ennyit tehetünk . Aminek ki kell derülnie az úgy is
ki fog derülni . Erik tisztáz majd mindent … ő maga mondta… Igen ,
Erik … Erik odafönn van a szobájában és föl-alá járkál , ki tudja miért .
Vajon , mi tartja ébren?
Eszembe jutott , hogy legutoljára reggel
evett. Vacsorázni nem jött , csak némán visszavonult szobájába ,hét óra
tájt és azóta sem láttam . Lehet , hogy nem éhes , de azért … talán nem
veszi rossz néven , ha viszek neki valami vacsorafélét . Legfeljebb
visszautasítja … és addig sem kell itt ülnöm tétlenül. Ezt elég jó
ötletnek találtam , és nyomban neki is álltam a megvalósításának .
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése