F:E. - Dánia 38

Mély levegőt vettem . Minél tovább titkol az ember valamit annál nagyobb a bűntudat, mikor végre elszánná magát az igazság feltárására.  Nem hittem, hogy képes leszek valaha is  erre . Most éreztem ,  nincs más lehetőség . Tartozom neki ennyivel ... Tudnia kell rólam mindent ... Nehéz volt , átkozottul nehéz .   Habozásom érzékelve biztatólag szorította meg kezem a lány. Ez megszüntette félelmem , nem volt már semmi ami visszatarthatott volna.  Senkit, sem magam , sem mást nem kíméltem . Elmondtam mindent , részletesen . A színtiszta valóságot ... amit átéltem ... amit szégyelltem ... amit gyűlöltem . Elmondtam ki vagyok , honnan jöttem , mit tettem és mit tettek ellenem . Beszéltem anyámról , a cigányok táboráról ... a tömeg undorító vigyoráról  . Arról a mérhetetlen gyűlöletről amit aziránt az ember iránt éreztem aki azt képzelte nem vagyok több egy állatnál , aki megalázott , aki hasznot húzott szégyenemből . Azt sem titkoltam többé a lány előtt, hogy megöltem ezt az embert ... hogy azzal a két kezemmel vetettem véget nyomorult életének , amellyel most őt öleltem .  Nem tagadtam , kimondhatatlanul örültem mikor holtan láttam , de azt is bevallottam , hogy ez az öröm szinte azonnal elszállt és helyébe fojtogató bűntudat lépett , amely azóta is gyötör.  Elejétől a végéig , minden egyes történést leírtam , nem törődve az ellenérzéssel és az önutálattal , amely ujjul erővel kezdett mardosni az emlékek hatására . Eddig megélt  huszonöt évem minden , ocsmánysága , minden felháborító , lehangoló részlete szerepet kapott a történetben .  Nem érdekelt most semmi más , csak , hogy a valósághoz hűen , pontosan  számoljak be mindenről . A saját dicstelen és mások aljas és embertelen cselekedeteire egyaránt kitértem.  Egy szóval sem szépítettem semmit. Nehéz volt uralkodnom magamon,  féken tartani dühöm , és elfojtanom bánatom.                                                                                                                                                        
 - Anyám nem bírta elviselni a tényt ,  gyermeke nem olyan amilyenre vágyott . Rútságom megfosztott szeretetétől ... Maszkot erőltetett rám , csakhogy ne keljen szembesülnie azzal milyen selejtes szörnyet hozott a világra ... milyen förtelmes , és torz lényt szabadított az emberiségre ... Félt tőlem . Külsőm és gyorsan gyarapodó tudásom egyaránt rémisztően hatottak rá . Kíváncsiságom , szokatlan tehetségem a zenéhez , és az ütem amellyel tanultam megijesztették . Félt zsenialitásomtól . Gyűlölte mindazt ami voltam és megrémül mindentől amit tettem - Mondtam dúltan visszaemlékezve életem első kilenc évére.                                                                                                                  
 - Csak bajt hoztam rá ... miattam szenvedett a szégyentől ... azért közösítették ki mert én léteztem ... Nem akartam ezt ... megszöktem otthonról , elhagytam a házat ahol életem kezdődött azért , hogy ő békében élhessen és mert nem bírtam tovább azt a hidegséget amely belőle áradt felém ....  Majd három hosszú éven át,  egy lelketlen és kapzsi ember kegyetlenkedéseit , kínzásait kellet elviselnem , tűrni a szégyent és a megaláztatást. Három évig csak azt láttam , hogy az emberek egy cseppet sem törődnek azzal milyen a sorsom . - Folytattam mély megvetéssel.                                                   
 - Egy magamfajta szörnyszülötten csak nevetnek, miközben az a kínok kínját állja ki , és szenved a megvetésük láttán. Örömüket lelték abban , hogy a ketrecbe zárt szörnyet figyelhették ... roppant mulatságosnak találták külsőm és a helyzetem . Elkellet viselnem gúnyolódásukat , rémületüket , hallgatnom kellet a nők megdöbbent elszörnyedt sikolyát és állni minden verést amit fogvatartómtól kaptam . Hangom elárulta milyen iszonyatos harag van bennem. Alig voltam képes féken tartani .       - Undorodtam mindentől és mindenkitől aki körül vett ! Meggyűlöltem az embereket , mert csak szenvedtem miattuk ! Semmi mást nem kaptam tőlük csak gúnyt és megvetést!! Gyűlöltem ... napról napra egyre több és több volt bennem a gyűlölet ...De akitől igazán felfordult a gyomrom az a fogva tartóm volt. Szavakba nem foglalható azaz undor , azaz irtózat ami elfog ha arra gondolok mi mindent művelt . De kínzásainak a harmadik év végére már semmi haszna nem volt , nem ért el semmit kegyetlenkedéseivel . Megtagadtam minden utasítást . Nem voltam többé a bábja akit kedve szerint mozgathat ! Nem , többet nem tűrtem, hogy úgy kezeljen mint egy állatot ! Szembe szálltam vele ...   Minden szavamban gyűlölet lüktetett. 
 - Ez azonban csak rontott a helyzeten... Azon az éjszakán megölt volna , ha én nem teszem meg ... - Hangom remegett.                                                                                                                             
- Végeztem vele... megöltem ... végig néztem haldoklását ... vergődését ... szánalmas volt ... egyszerűen szánalmas !                                                                                                                     
 A múlt képei élénkebben tárultak elém mint eddig bármikor .Egyszerre volt bennem káröröm és bűntudat , éppen úgy éreztem mint akkor, ott azon az utálatos helyen .                                           
  - Megöltem ... meghalt ... én élek ... megszabadultam attól aki tönkretett ... de a kezem véres ...emberi vér szennyezi....                                                                                                                 
Újra éreztem ujjaimon a meleg vért , ugyan az a borzongás futott rajtam végig ,  mintha egyetlen perc sem telt volna el a gyilkosság óta. Szörnyű volt amit tettem , és most ismét éreztem súlyát mellkasomon annak a régen volt éjszakának . Irtóztam magamtól . Ha végig gondoltam mit követtem el  a szívem mintha görcsbe rándult volna , minden idegszálam megfeszült . Az egyetlen vigaszom a lány volt karjaim között . Szorosan magamhoz öleltem Kristinát , másképp nem bírtam kétségbeesésemmel és dühömmel.                                                                                               
 - Önvédelem volt ... megérdemelte amit kapott... igen kétségtelenül ...- Sóhajtottam csüggedten .  
 - De ez nem változtat semmin ... nem változtat azon , hogy elkövettem a legsúlyosabb bűnt ... - Mondtam sötét önutálattal . Mély levegőt vettem . Muszáj volt megállnom, hogy zavaros gondolataimat rendezzem .                                                                                                               
 - Egyszer öltem gyűlölettől hajtva , félelemmel teli szívvel , Kristina ... - Folytattam nehézkesen.   És egyszer akaratom ellenére váltam gyilkossá...