F:E.- Dánia 29

Még két hónap telt el, és Dániába beköszöntött a tavasz. Az idő enyhült, az Északi- tenger felől melegebb időt hozott a szél, és a hidegebb napok alatt megdermedt vidék kezdett fölengedni a felhők mögül előbukkanó nap sugarai alatt. A sík mezők kivirultak, zölden pompázott a táj, és frissen kihajtott leveleket rezegtetett a szellő a fák tetején. Bár a nap itt hamar nyugovóra tér, délelőtt, tiszta, felhőtlen napokon napfényben úszik a messze elnyúló síkság, és a magasban sirályok köröznek, s repülnek a nyílt tenger felé. Ha vihar közeleg azonban , a nap gyorsan eltűnik a gomolygó felhőtömegben , és a táj ,borongós homályba borul. Ilyenkor az ég háborgó , szürke színe és az üde zöld vidék szembetűnő ellentétben áll egymással . A förtelmes nagy viharra készülő égbolt és a lent elterülő mezők nyugalmának képe , hátborzongató , fenséges és lenyűgöző . Ám a vihar elvonultával , mikor az égiek kitombolták magukat , minden ismét elcsendesül , a szél nem tépi dühösen a fák ágait ,újra megszelídült mintha semmi sem történt volna. Dánia csendes és nyugodt ország. Bár a középkor évszázadaiban nem kerülték el a vidéket a viszályok, a viking időkben a svédekkel és norvégokkal gyakran kerültek összetűzésbe , az Európát érintő nagyobb zűrzavarok rendszerint elkerülik. Nem olyan hely ahol izgága emberek élnek , akik mindent megtesznek azért , hogy legyen valami érdekes , izgalmas botrány . Itt nem lehetetlen elvonultan élni , megtelepedni magadban távol a zsúfoltan lakott településektől. Anélkül teheti ezt meg az ember , hogy ezzel fölhívná magára a figyelmet és gyanakvást keltene másokban. Itt a lakosok , ahogy én láttam , nem ütik bele az orrukat abba amihez nincs közük , nem olyan borzalmasan , elviselhetetlenül kíváncsiak mint az Európa más országaiban élők . Vannak olyan helyek ahová , ha ismeretlenül érkezel , azonnal szimatolni kezdenek utánad , és ha valamire nem találnak magyarázatot , maguk adnak választ kérdéseikre , és abból nem sülhet ki semmi jó. A nagyobb városoktól távolabb nincs senki aki megzavarhatná a rendet . Rendszerint egyszer kérdeznek , és a többség megelégszik a válasszal. Kezdetben csak ezért jöttem. Nem másért csak , hogy kitisztuljon a fejem és lelkem háborgása elcsituljon.
Nem szándékoztam pár hétnél, egy hónapnál tovább időzni ezen a vidéken ... Ám Kristina megjelenése másfelé terelte a dolgokat. Az egy hónapból kettő lett , aztán mire észbe kaptam lassan közeledett a harmadik ... végül nem terveztem tovább . Menjenek maguktól a dolgok , aminek jönnie kell, az úgy is eljön , ha el kell mennem hát, elmegyek... ha nem, maradok, amíg valami indulásra nem készet.
Meglepő módon , nem éreztem kudarcnak terveim meghiúsulását . Most , hogy nem szabtam határidőt semminek, zavartalanul járhattam - kelhettem , mehettem amerre lábam vitt. És engem a szívem Kristinához húzott. Agyam sem talált semmi okot arra , hogy kerüljem.
Ha nem is a hét minden napján, de gyakran találkoztunk. Déltől sötétedésig Kristinának nem volt különösebb tenni valója, tehát szabadon kóborolhatott a fjord partján. Ezeket az órákat szinte mindig odakint, a szabadban töltötte, rendszerint egy könyv, akkor tájt népszerű regény, vagy verseskötet társaságában.
Nagy csodálkozásomra azonban, örömmel tette félre ezeket az én kedvemért. Önként csatlakozott hozzám, kérnem sem kellet. Kimondhatatlan hálával töltött el ez. Hálás voltam azért , mert engem boldogított jelenlétével, és mert nekem szentelte ezt az időt. Azt az időt, amit nyugodtan elüthetett volna mással.
Déltől napnyugtáig teljesen szabad volt és ő mégis engem választott. Tizenkét esztendős kora óta, itt, a fjord partján élt , s az évek alatt bejárta a környező vidéket. Járt mindenhol ahová ellehetett jutni, minden járható és elhanyagolt, elfeledett utat ismert. Roskilde-t azonban soha sem hagyta el, nem járt más településeken, a világ többi városáról pedig csak a könyvekben olvasott, s a távoli országok tájait csak képeken látta. De ott a fjord partján, minden úton végig ment már és minden egyes fa láthatta már kicsi, törékeny alakját, ahogy elsétált lombjaik alatt.