Jellemében és megjelenésében is olyan volt , mint egy angyal , aki nem
is való erre a világra . Távol állt tőle minden emberi hiúság ,
ármánykodás , irigység , és bűnös cselekedetnek még a gondolata sem
fordult meg soha a fejében. Próbálta mindig a legjobb tudása szerint
tenni dolgát , úgy , hogy abból ne lehessen semmi ami bajt okozhat.Az
összetűzéseket kerülte , soha nem szállt komolyan szembe senkivel. Ha
megbántották , nem mutatta jelét , inkább tűrt minden sértést .
Bár Kristina sosem járt iskolába , az írást olvasást apjától tanulta ,
feltűnően értelmes , és művelt volt . Érdeklődése szinte egy percre sem
hagyott alább , és lelkesen igyekezett gyarapítani hiányos tudását. Sok
dologban igen tehetségesnek bizonyult, és ha taníttatták volna, egészen
biztosan jó eredményeket ért volna el. Az egyetlen ami miatt soha sem
próbálkozott komolyan , azaz önbizalom hiánya volt. Egyszerűen nem hitte
el , hogy véghez tudja vinni amibe bele kezdett . Ha azt mondták ,
ostoba , tehetségtelen , és felesleges magát azzal áltatnia , hogy tud
valamit, ő egy szó nélkül rábólintott . Mások megítélése alapján
bírálta önmagát , azt állítva a körülötte lévők jobban látják milyen .
Akárminek elmondhatták , nem szállt szembe a vádlókkal , még csak meg
sem próbált ellent mondani. Emiatt sokszor érezte magát olyan dolgokban
is hibásnak , amihez köze sem volt . Ha egy valaki hibáztatta , ő
azonnal bűnösnek érezte magát , és őszintén szégyellte tettét , amit
sokszor el sem közvetett . Visszafogottságát , szerénységét látva
kénytelen voltam elgondolkozni , kicsit magamba nézni. Kristina mellet
még szembetűnőbb volt az én , időnként igencsak túlzott önbizalmam .
Hajlamos voltam jóval többnek tartani magam annál ami voltam . Átlag
feletti képességeim miatt , néha úgy hittem , jóval a köznapi emberek
felett állok , és ezt igen gyakran érzékeltettem is velük. Kristinát
figyelve azonban , ezt a tulajdonságomat most jobban szemügyre vettem . A
lány mellet , könnyebb volt hiúságom , beképzeltségem kordában
tartani. Elég volt csak rá néznem, egy másod percig elgondolkodnom azon ,
vajon ő , hogyan vélekedhet tetteimről, és máris könnyebb volt
megítélni , mi helyes és mi helytelen . Végre volt valaki, aki ha
kellett visszafogott , nem hagyta , hogy túlzásokba essem. Én pedig
igyekeztem bátorítani Kristinát , bíztatni, álljon ki magáért, és
próbáltam segíteni abban , hogy visszanyerje önbizalmát. Rengeteg
mindenben különböztünk, de ezeknek az ellentéteknek nagy része nem
okozott problémát, ahogy kezdetben vártam.
Kristina amellett, hogy egyes dolgokban igen tehetségesnek bizonyult ,
időnként szinte hihetetlenül ügyetlen , kétbalkezes volt . Ha zavarba
hozták , vagy elkalandozott figyelme elképesztő ostobaságokat művelt .
Mindkettő gyakran megesett vele , és sokszor került nevetséges helyzetbe
. De őt ez úgy tűnt nem zavarta . Ha elrontott valamit , egykettőre
magához tért és mindent elrendezett. A kisebb hibákon , melyeknek nem
volt különösebb jelentőségük pedig maga is jót mulatott.
Én ha hibáztam , mindjárt úgy éreztem
összedől a világ . Rendszerint véresen komolyan vettem amivel
foglalkoztam , és egy apró ballépés miatt is teljesen kikeltem magamból.
Nem igen bírtam elviselni annak tudatát , hogy én is bármikor
elronthatok bármit , épp mint azok akik körülöttem élnek.
De Kristinával nem volt
nehéz együtt nevetnem . Vele könnyű volt túltenni magam azon ami már
megtörtént . A lány ügyetlensége növelte vonzódásom , és
csak még szeretetreméltóbbnak láttam őt. Kedvessége , szelíd természete
vonzóvá tette , de ezt csak az láthatta meg aki igazán megismerte. Az
többség azonban elment mellette , egy pillantást sem vettetek rá . Nem
volt benne semmi ami első látásra felkelthette volna a szemlélők
figyelmét , púpossága , ez a jelentéktelen hiba , pedig inkább
elrettentően hatott az emberekre. Így csaknem olyan elhagyatottnak
érezte magát mint én , hasonlóképp magányosan töltötte napjait és alig
volt valaki aki barátságával , szeretetével támogatta volna. Egymaga ,
társ nélkül kóborolt a környéken és egy teremtett lélek sem volt aki
mellészegődött volna. Az egyetlen akit barátjának tekinthetett, az
Gertrud volt. Ő volt Kristina egyedüli társasága azokban az időkben ,
mikor nevelőapja időről, időre fogta magát és elhagyta Roskilde-t , nem
ritkán Dániát is és külföldre utazott.
Herold Esbenson mindaddig, csupán a nagybáty szerepét töltötte be,
míg Kristina apja el nem hunyt.Ekkor öccse kérésére magához vette az
elárvult, magára maradt lányt, mikor betöltötte a tizenkettedik évét.
Azon a napon mikor Kristina Koppenhágából a fjord
partján álló házhoz került, Roskilde-be, az első akivel találkozott
Gertrud volt. Az újonnan lett gyám , már nem tartózkodott az országban
és még csak nem is üdvözölte fogadott lányát. És aki azt hinné, hogy ez a
kezdeti ridegség, idővel enyhült és a lánynak később jobb bánásmódban
volt része , az téved .Esbenson soha sem szerette igazán védencét , s
úgy tűnt csak a rokoni kapcsolat indította arra , hogy magához vegye ,
házába fogadja. Elvétve adta jelét annak is , hogy egyáltalán tud
Kristina létezéséről. Nyughatatlan, rideg jellem volt, akibe egy csepp
jóérzés, gyengédség sem szorult. Eleget tett megboldogult fivére
kérésének , a lányt magához vette , ennél többre nem volt hajlandó.
Felvett Kristina mellé egy nevelőnőt , aki gondját viselte, akire
teljesen rábízhatta míg ő valami istenháta mögötti helyen , ki tudja
mivel töltötte idejét. És ez így ment évek óta , folyamatosan. Az év
nagy részében végig úton volt , néha -néha látogatott haza , amikor
kedve volt , s akkor is csupán a maga dolgában járt , nem Kristina miatt
tért meg otthonába. Gertrud azonban mindenben kisasszonya szolgálatában
állt, teljesítette minden óhaját, leste minden kívánságát. Úgy csüngött
rajta , úgy kényeztette , mintha ezzel a nemtörődöm gyám bűnét próbálná
jóvátenni. Igazán szerette, és odakerülése óta, folyton-folyvást
dédelgette, kényeztette mintha a saját lánya lenne.
Az a hangsúly, amivel nevelőiről beszélt Kristina ,
elárulta tanácstalanságát és keserűségét. Eltudtam képzelni , micsoda
öröm ilyen ellentétek között élni , milyen nyomasztó , idegölő lehet ez a
kétoldalúság. Attól aki apja helyett apja kellett volna legyen , semmi
törődést nem kapott . Annak szeretetéből akinek figyelméből jóval
kevesebbel is beérte volna, viszont jutott bőven. Azokban a napokban,
míg mostohaapja távol volt, Gertrud túlzott kényeztetésétől kívánt
megszabadulni, és Esbenson megérkezéséért könyörgött. Ám mikor
nagybátya, egyszer csak a leváratlanabb pillanatban megjelent , s
tapasztalta , minden hiába , annak hideg, kő szíve sosem enyhül meg ,
mindennél jobban vágyott dajkája kedves , vigasztaló szavaira.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése