A Gulistan Palota egy kertjében ért az est . A langyos szél , jázmin , rózsa és jácint kellemes illatát hozta a kert minden szegletéből . A karcsú fák árnyai messze elnyúlva hevertek végig a kikövezett ösvényeken , s csupán nyugodt fuvallatok szelíd érintésére mozdultak meg , békésen ráingadozva , némán .
A palota falai a hold ezüstjében fürödtek , éppen úgy mint a halkan csobogó szökőkutak gyöngyöző vize .
Leültem az egyik fehér , márványperemre s az égre feltekintve , hallgattam a fák közt megbúvó, aludni készülő madarak , halk énekét .
Az égbolt , tiszta s felhőtlen mélykék végtelenségén , mint ezernyi , apró ékkő , pislogtak fehéren a csillagok . Minden halkan , alig érzékelhetően duruzsolt , és telve volt élettel .
De még is kihalt volt a kert . Lehetett akárhány apró élet a fák levei közt ,én végtelenül egyedül éreztem magam . Magányom siralmas ürességében , nyomorultnak és vigasztalhatatlanak éreztem magam. Fájt az egyedüllét tudata , fojtogatott , s mint jópár éve már , most sem volt seki és semmi akinek jelenléte , szavai enyhülést hozhattak volna számomra .
Kábán , az illatoktól terhes levegőtől , szomjazva annak érintésére , vettem le álarcomat . Jól esett megszabadulni tőle néhány pillanatra , s érezni a levegő puha simogatását . Kezembe vettem a maszkot s tűnődve néztem szembe vele . A hold fényében , kísértetiesen világított fehérsége , vonásai keményebbnek tűntek mint ha gránitba vésték volna őket . Az üres szemek sötétje , a száj szélén ülő , kérlelhetetlen , szigorú kifejezés , amivel a világra tekint , s amit én öltök fel , s amellyel az emberek felé fordulok , elutasítóbb volt mint valaha . Mintha még az én örök társam , rútságom rejtő egyetlen igazi barátom is megvetően nézne arra a förtelmes, visszataszító képre mely elé tárul . Elkedvtelenedve tettem hát magam mellé az élettelen arcot , s borongva fordultam a mögöttem fodrozódó víztükör felé . Nem tudom mit vártam tőle , nem tudom miért hittem , hogy a víztükörben majd bátorítóbb képet találok . Megszokhattam volna már , amit régen tudok , amit kisfiúként keserves körülmények között tapasztaltam meg ; a tükör csak azt mutatja ami előtte áll . Tehát nekem mindíg egy szörnyet mutat és fog mutatni , amíg élek .
Mindennek ellenére lenéztem a víz lágyan gyűröző fodraira és bárhogy fájt , bárhogy kínzott is kitaróan szemléltem azt amit úgy gyűlöltem ; sajátmagamat .
Hamar megtelt a szívem keserűséggel , s tehetetlen haraggal , gyűlölettel . Újam egy érintésével , egyetlen mozdulattal , megzavartam a víz nyugodt felszínét , s a rémkép eltűnt a fodrok között . Azt kívántam , bárcsak íly könnyedén ellehetne simítani , törölni a kép eredetijét is . Mély sohajjal vetettem el sietve az ötletet , hisz csak ostoba ábránd , amivel hiába áltatom magam . A természet azt akarta , hogy így jöjjek világra , hogy az emberi faj legrútabb példányaként éljem életem , hogy selejt legyek . Hát nincs mit tenni, nem változtathatom meg művét . A lelkem mélyén ezt már elfogattam , de mindig van valami ami még is újra fellázít sorsom ellen , s akkor a fájdalom újra éled . Én a szokásos módon tűröm , mint ahogy annyi mindent elkellet tűrnöm már .
Tűnődve , gondolataimba mélyedve játszottam , újaimmal köröket írva az üde hideg víz tükrén . Az sem zavart , hogy kaftánom bő ujja , egészen átázott , csak az érdekelt , hogy ne térhessen vissza az a gyűlöletes kép .
Nem tudom mennyi idő telt el így , egy óra s egy perc közt most nem érzékeltem a különbséget .
Félálmomból egy érzés risztott fel . Egy ideje már nem voltam egyedül , tudtam , éreztem , hogy valaki figyel . Unótt , gépies mozdulattal nyúltam álarcomért , hogy elrejtsem vele torzságomat , még mielőtt valaki olyan is tanúja lenne akinek semmi köze hozzá .
Ám még mielőtt arcom elé helyezhettem volna , valaki mellém lépett . A szökőkút vizén jól láthatóan kirajzolódott az illető arca , s minden vonása . Így könnyedén felismerhettem ki az aki rajtam kívül még éjnek idején a kertben tartózkodik . A fiatal arcot , a finom , kissé gyermekes vonásokat és a nagy fekete szemeket ezer közül is megismertem volna . Az a lány volt akit a sah ajándékozott nekem , s külte el hozzám egy éjszakára s akivel olyan megbocsájthatatlanul durván bántam . A történtek óta egy hét is eltelt már , s bár Nadírt megbíztam tartsa szemmel ahogy tudja és értesítsen róla bárhogy is alakul sorsa , nagyon kevés hírrel tudott szolgálni a rabszolgalányról . A rendőrfőnök egyáltalán nem értette , miért foglalkoztat annyira , hisz semmit nem tudott arról ami köztem s a lány közt történt és nem kötöttem az orrára , hogy csaupán a bűntudat índított arra , hogy kémkedésre utasítsam . Időközben , mindössze a nevét sikerült megtudnom , s azt hogy még nem derült fény arra , hogy megtagatta a kapott parancsot ; nem adta oda magát nekem. Erre nem indította más mint a halálos rettegés és az undor amit én keltettem fel benne . Végül megbocsátottam neki , nem hibáztattam ezért és elengedtem ,anélkül , hogy az utasításnak megfelelően cselekedett volna . Hajlandó voltam vállalni a felelőséget , a lelkére kötöttem , hogy egy szót se szóljon , ha még is fény derülne a parcsszegésre , én voltam az aki nem kértem a szolgálataiból . Mindketten tudtuk , hogy ez hazugság . De mivel ő az életét tette kockára , mikor engedetlen volt , én magamra vettem a felelősséget , legyek én az akit előálítanak , ha kitudódik a titkunk . Tartoztam ezzel , hiszen a visszautasítás miatti első haragomban csak egy hajszál választott el attól , hogy kárt tegyek benne , s kényszerítsem arra ami ellen ösztönösen , egész lénye tiltakozott.
Ayla állt tehát mellettem , Holdfény a holdfényben . Még tisztán élt emlékeimben rémült pillantása amit ábrázatomra vetett , így ösztönösen és sietve nyúltam újfent maszkom után .
- Ha így kényelmesebb önnek ... nem kell hogy miattam ...
Bizonytalanul , de kedvesen ejtette a szavakat . Én azonban jobbnak láttam , ha véghez viszem amibe belekezdtem , a bajt elkerülendő . Belémrögzült mozdulatokkal illesztetem a helyére az álarcot és így már magabiztosabban néztem szembe a lánnyal .
Hosszú sötétkék ruhát viselt , melyet gazdagon díszítettek ezüst himzéssel , és gyönggyel . Fejét halvány kék kendő fedte , mely csupán egy szénfekete hajfonatot engedet látnom . Meglepetésként ért , hogy itt áll előttem , de nem mutattam ki . Némán néztem rá egy pillanatig , s ő azt hitte magyarázatot várok . Meghajtotta magát , olyan szolgai módon , ahogyan itt szokás volt hajbókolni egy alárendel személynek .
- Láttam , hogy itt van uram ... és ...
Az uram szóra idegesen szítottam össze a szám . Gyűlöltem ezt , nem érdemeltem meg , hogy ilyen alázattal szólítson meg , fóleg nem azok után amit egy hete műveltem . Semmi egyebet nem vártam tőle , csak még több félelmet , haragot , azt , hogy gyűlöljön amiért úgy viselkedtem , mint egy tébolyult és fájdalmat okoztam neki . Ez most járt nekem , most igazán, jogosan , megérdemeltem volna .
- És ? - Kérdeztem színtelen hangon . - Mit tehetek önért Ayla ?
Neve elhangzása váratlanul érte és kissé csodálkozva nézett rám.
- Tudja a nevem uram ?
- Többet tudok mint hinné . - Feleltem egyszerűen
Mintha válaszom eszébe jutatta volna ittlétének okát . Kicsit tétovázott aztán összeszedte gondolatait.
- Én ... mindössze megköszönném amit ...
Idegesen emeltem fel a kezem , megálljt parancsolva a lány nyelvének . Nem akartam a hálálkodását hallani , nem akartam , hogy olyasmiért mondjon köszönetet amit azok után amit ellene elkövettem , magátol értetődőnek és természetesnek ítéltem .
- Egy szót se erról ! - Intettem erélyesen . - Nem jár köszönet , nem jár egyetlen jó szó sem és hála a legkevésbé . Amit tettem az aljasabb volt mindennél amit valaha is elkövettem .
- Akkor pedig csak bocsánatot kérnék ...
- Bocsánatot ? - Kérdeztem vissza ingerülten .
- Bocsánatot ...- Bólintott . - Bocsánatot uram ... mert tudom , hogy megbántottam azzal hogy ...
Ezt nem tagadhattam , hiszen még mindig fájt a büszkeségemnek , ha felidéztem azt az éjszakát .
- Nem szükséges ... hiszen a sértést már megtoroltam ... ezerszer durvább voltam annál mint amit megérdemelt volna ... - Feleltem bűnbánóan . Nem akartam bevallani , nem akartam hogy lássa mennyire elítélem magam azért mert bántottam , hogy tudja soh semmért még nem éreztem magam ennyire alávalónak és soha sem gyötört még így a lelkiismeretem . De úgy látszik még a maszk sem fedheti el teljes egészében az érzéseimet . Egyértelmű volt , hogy tisztában van azzal , hogy kínoz az emlék . Leült mellém a márvány szegéjű kút kövére és úgy nézett rám . Tűnődő arca tizenhat évének megfelelő, gyermeki bájjal tündökölt az éjszaka halvány fényeiben Most is mint egy hete , gyönyörűnek találtam s bele borzongtam emlékébe annak , milyen hihetetlen intenzitású vágyat gyújtott bennem ennek az alig felserdült lánynak tiszta szépsége . Fekete szemének tüzét most fokozta a hold ragyogása , melynek hideg fényében fürdött körülöttünk minden élő és élettelen . Akaratlanul is eszembe jutott mennyire vágytam rá , mennyire akartam , hogy az enyém legyen . Halványan még mindig ott volt bennem ez az akarás , bár minden erőmmel igyekeztem elnyomni , megsemmisíteni nem volt erőm s most hogy újra láttam Aylá-t , ismét nyugtalanítani kezdett , mardosott belülről . Önkéntelenül távolabb húzódtam tőle , idegesen .
- De elengedett ... - Kezdte újra . - És ez az amit nem értek uram ... - Vallotta meg . - Én alig vagyok itt több mint egy rabszolga ... önnek hatalmában állt ... megtehette volna , élhetet volna a joggal , hogy azt tegyen velem amit akar . A sah a kezébe adta az életem , mikor önnek ajándékozott .
Az ilyen és ehhez hasonló beszéd , mindíg türhetetlen volt számomra . Harag fogott el , ha arra gondoltam , hogy itt ebben az udvarban a féfiak csak úgy tekintenek egy nőre mint továbbadható dísztárgyra , ajándékozható semmiségre akit , bűntudat nélkül alázhatnak meg , s rendelkezhetnek velük úgy amint nekik tetszik . Ez ellen a bánás mód ellen minden porcikám hevesen tiltakozott .
- Jogomban áll ... jogomban áll tönkretenni egy gyermeket ... megbecsteleníteni egy fiatal lányt ... - Sziszegtem dühödten. - Még ha itt ebben az átkozott udvarban ez el is fogatható én még a tudatától is rosszul leszek , annak , hogy megfordult a fejemben az ilyen gyalázat .
Csodálkozva nézett rám . Leírt róla , hogy soha egyetlen férfit sem hallot hasonlóképp beszélni .
- Nem értem ... itt senki sem gondolkodik így ... - Mondta halkan . - A férfiak elveszik ami megilleti őket ...
- Egy nőnek pedig nem jár semmi ?! Nem jár szerelem , gyöngédség ?! - Kérdeztem vissza felháborodottan . - Csak a megaláztatás a jussuk !
- Én nem érek többet mint egy szolga ... egy senki vagyok uram ...
Éreztem , hogy alig bírok uralkodni már a haragomon . Hihetetlen módon bőszített ahogy magáról beszélt . Az igazságérzetem lázongott , olyan hévvel tiltakozott , mint még soha .
- Csak mert valaki nem született világmegváltónak , mert jelentéktelen ,törvényszerű , hogy tapossunk rajta ?! Elkell felejtenünk , hogy ember , hogy érez kínt és fájdalmat ?! - Szögeztem neki a kérdéseket , melyek megállíthatatlanul jöttek számra . Akaratlanul is saját gyötrelmem , megaláztatásom emlékét idéztem vissza fogságom idejéből . - Nem és nem !!
Ezúttal láttam , hogy szavaim mélyen érintik , mintha olyan pontot találtam volna a lelkén , amit eddig maga elől is elrejtett , s nem akart tudomást venni létezéséről . Lehajtott fővel , megrendülve hallgatott . Mély levegőt vettem , hogy lecsillapodjam , majd egy ösztönös mozdulattal a lány álla alá nyúltam , s egy gyöngéd érintéssel kértem emelje rám tekintetét , nézzen a szemembe . Megtette , engedelmesen nézett fel maszkomra s én mélyen bele néztem a fekete szempárba .
- Ayla , fogalma sincs , nem is sejtheti mennyire , milyen nagyon kívánom , akarom önt . - Mondtam ki egy másodpercig engedve szenvedélyes természetemnek .
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése