F:E.- Dánia 40

A következő három hétben minden megváltozott. Kedvező fordulatot vettek az események , boldogságom határtalan volt . Sosem láttam szebbnek és tökéletesebbnek körülöttem a világot . Minden ami csúffá tette előttem , eltűnt , most békét hagyott nekem. Távolinak tűnt minden ami rossz , a szenvedéssel teli évek emléke elhalványult , mintha köd fedte volna el , vékony függönyként ráereszkedve , hogy megkíméljen tőle. Háttérbe szorult a múlt , csak a jelen számított és a jövő foglalkoztatott. Kristinának köszönhettem mindent , belőle merítettem erőt , ő hozott vissza az életbe. Mert elmúlt huszonöt évem alatt semmim sem volt . Nem volt ami arra bíztasson , hogy éljek. Senkinek nem voltam fontos és senkinek nem fájt volna , ha meghalok . A Föld változatlanul forgott volna tovább , akkor is ha főbe lövöm magam , senki , még csak egy sóhajjal sem siratott volna. Vágytam a halál után , vártam a napot mikor végre lesz erőm véget vetni létezésemnek . De ez a nap egyre távolabbinak tűnt , s Kristinát nézve biztosan tudtam már el sem jön. Akinek nincs senkije és semmije az nem fél a haláltól . Akinek van kit féltenie az meghalni sem mer. Nekem volt kiért aggódnom és most már volt aki értem sírt volna . Élni akartam. Élni , létezni amellett akit szerettem és aki viszont szeretett. Már féltem a haláltól. Rettegni kezdtem attól , hogy elválaszthat minket egymástól. Valami már akkor, az elején nyomasztott, ám nem hagytam magam megijeszteni, elűztem ezt a gondolatot. Ez a lány valami csodálatos módon távoltartott minden sötétséget. Elmém árnyai elcsendesedtek, mintha nem is léteznének többé. Összetöpörödtek s szinte megsemmisültek. Alig maradt belőlük valami, szánalmas , nyöszörgő lidércek voltak , nem jelentettek többé veszélyt . Ám néhanapján valami baljós érzés figyelmeztetett, amely azt súgta , csak pihennek , csak várják a pillanatot , mikor ismét megjelenhetnek. Hihetetlennek tűnt , hogy képesek lennének visszanyerni régi rémisztő formájukat . A tényen , hogy valaha félelemben tartottak , most csak nevettem. Mert bíztam magamban és bíztam Kristinában is . Hittem abban , hogy képes leszek őt követni a jó irányba , és soha többé nem kerít hatalmába mind az ami rábírt a rosszra . Énemnek azt a részét mely olykor felülkerekedett és irányított, most elnémítottam és végleg eltemettem magamban , agyam legmélyebb zugába száműztem . Erre is csak a lány miatt szántam el magam , s ha ő nincs talán nem is bírtam volna véghez vinni. Mentőangyalom nyomát nem volt nehéz követni a helyes úton , hogy nem egymagam voltam egy kihalt és üres világban már semmi sem tűnt olyannak mint volt. Gyakran láthattam a lányt és ezért kimondhatatlanul hálás voltam Gertrudnak , mert elsősorban neki köszönhettem , hogy akadálytalanul találkozhattunk . A nevelőnőnek elég furcsa elképzelései lehettek rólam , mert kezdetben igen barátságtalanul fogadott. Azt azonban hamar fölfedeztem , ő maga egy cseppet sem fél tőlem , ezerszer jobban aggódik Kristináért . Időbe tellett még meggyőztem arról , nem akarok ártani senkinek , főképp nem a lánynak. Minden tettemmel kifejeztem , nem azért jöttem , hogy bajt keverjek és nem áll szándékomban a ház , a család békéjét megbolygatni. Nem volt könnyű , és nem kevés bánattal töltött el az , milyen gyanakvást kelt külsőm ebben a jóságos hölgyben , de nem hibáztattam óvatosságáért . Nagyon igyekezett rosszérzését félre tenni , békét kötni velem , azért , hogy a lányt boldognak lássa . Én is azon voltam , hogy méltó legyek vendégszeretetére , s a lehető legjobb benyomást tegyem rá . Nem állt szándékomban ellenségeket szerezni. Ez sosem tartozott a céljaim közé , most pedig még inkább igyekeztem ezt elkerülni. Lassanként elnyertem Gertrud barátságát és , habár mindig szemeltartott és énrám különösen ügyelt ,azért érezhetően kedvesebbé vált és ez újabb örömöt szerzett . Tudtam legfőképp Kristina kedvéért viselt el , de ez is reménnyel töltött el és bizakodással a jövőt illetően . Ha a lánnyal voltam nem volt könnyű kordában tartani érzéseimet , de higgadóságot erőltettem magamra .Néha rettenetesen terhesnek éreztem a szabályokat , melyek meggátoltak abban , hogy kimondjam ami a szívem mélyén őriztem , hogy szavakba öntsem szerelmem , úgy ahogy nekem tetszett, minden unalmas , túlzó, formaságot mellőzve , és áthágva . Az illem sok mindent nem engedett meg és ezt kénytelen voltam tűrni , különösen Gertrud jelenlétében. A nevelőnő számára e szabályok szentek voltak és alig volt a szemében nagyobb bűn annál , mint ezeket megszegni. Értettem már miért akart olykor menekülni előle a lány . Gertrud mindig igyekezett dolgát megfélően elvégezni . A rábízott lány nevelését tartotta minden egyéb elvégezni valója mellet a legfontosabb kötelességének , a világ minden kincséért sem tágított volna Kristina mellől . Minden tettében jó szándék volt, de időnként sürgölődése , a lánykörüli, szorgos ténykedése , rendezkedése valóban idegesítővé vált. Nem tudtam arról, hogy az Esbenson családon kívül lett volna más akinek segítségére legyen ,aki alkalmazná vagy akit időnként meglátogatna. Soha sem beszélt arról , hogy férjes asszony volna , vagy, hogy gyermekei várják valahol. Erős volt a gyanúm , ha él is valamiféle rokona , családtagja az illetővel nem áll túl jó viszonyban. Valamelyest érteni kezdtem ragaszkodását a családhoz és féltését ,folytonos óvatosságát . Kristina nagyon a szívéhez nőtt , szinte tulajdon lányának érezhette és ahogy én , ő sem bírta elviselni , ha szomorúnak látta , és minden erejével azon volt , hogy védelmezze , már ahogy egy nevelőnő megteheti . Nem lelte örömét semmiben , ha kisasszonya arcán nem látott legalább egy egészen halvány mosolyt. Nem kellet sok idő , ahhoz hogy mind ezt megfigyeljem. Jól látható volt, hogy Kristina a legjobb barátjának fogadta a hölgyet és hálás volt a törődésért amit tőle kapott, még ha néha –néha kissé soknak is találta. Megbízott Gertrudban , tudta , hogy mindig mellette áll . Az volt az érzésem a nevelőnőt is megfogta az az elragadó vidámság és jóindulat ami Kristinából áradt mindenki felé aki körülötte élt. Ketten voltunk akik szívünkből csodáltuk és rajongtunk érte. Gertrud egy anya , egy nővér szeretetével, vigyázta és óvta , én pedig szívem minden szerelmével kívántam ezt megtenni.