Mikor a tálcával kezemben , beléptem a szobába , Eriket a kandalló előtt találtam . Elmélázva figyelte a lángokat. A tűz fénye sárgásra festette fehér ingjét ,s végig táncolt a falakon , bútorokon , különös árnyakat vetítve a sarkokba. Csendesen becsuktam magam mögött az ajtót. A tálcát pedig az Eriktől nem messze álló csipketerítős kis asztalkára tettem. Semmit nem vett észre , nagyon mélyen hallgatott. Ez nyugtalansággal töltött el. Aggasztó volt ez a teljes csönd . Nagyon úgy tűnt nem észleli jelen létem , s ez egy kicsit idegesített. Azt sem venné észre , ha egy szó nélkül elmennék , ebben biztos voltam , de szótlansága rosszérzést keltett bennem . Mégsem tudtam megfordulni és otthagyni . Álltam én is épp olyan némán, mint ő , és fogalmam sem volt afelől , mit kéne most tennem . Szólítsam meg ? Vagy jobb volna, ha hagynám nyugodtan a saját gondolataival ? Nem moccantam . Tanácstalanul álltam a kandalló bal oldalán . Némi hallgatás után, Erik végre felém fordult .
A viaszfehér álarc most kísértetiesnek hatott a narancsszín lángok fényében . Különös , kutatóan, figyelő szemek néztek rám alóla . Zavarba ejtő , fojtogató érzés támadt bennem , mikor tekintetünk találkozott. Szeméből végtelen bánat volt kiolvasható. Rendesen elbizonytalanodtam a láttán , megint csak az jutott eszembe , jobb volna , ha hátat fordítanék neki és elmennék . De valamiért mégis rábírtam magam a maradásra . Nem lehetett fogalmam afelől , mi bánthatta , de nagyon sajnáltam .
- Az ajtó nyitva volt ... kopogtam ... nem válaszolt ...- Mondtam tétovázva . Hallgatott. Egyre csak arcomat tanulmányozta. - Nem vacsorázott velünk ... ezért aztán ... - Az asztalon lévő tálca felé biccentettem . Követte pillantásom , és tudomásul vette, amit mondtam.
- Köszönöm...- Szólt alig hallhatóan. - Köszönöm, hogy gondolt rám. - Nincs egy kicsit késő ? - Kezdtem. - Mondja , nem fáradt Erik ?
Felnézett a kandallóra állított régi órára. A mutató éjjeli egy felé közeledett. - Igen , későre jár ... - Nyugtázta . - De nem tudok aludni... most nem ...- Közölte tompa rossz kedvel . - Ugye nem miattam kelt fel ? - Érdeklődött aggódva. Megráztam a fejem . - Nem ... egyszerűen csak nem jött álom a szememre ... és láttam , hogy ön még talpon van . Bátorkodtam vacsorát hozni...- Nyögtem ki nehézkesen . Semmit nem reagált magyarázkodásomra . Egy mozdulattal , egy bólintással sem válaszolt. Abban sem voltam biztos , hogy hallotta szavaimat. Ez kellemetlen volt , nagyon kellemetlen. - De ha nem kívánt a jelenlétem ...- Kezdtem bizonytalanul. - Ha nem akarja , hogy itt legyek ... máris megyek ... Nem vártam a válaszra , amint kimondtam a szavakat megfordultam , hogy magára hagyjam . Úgy tűnt nem kér a társaságomból , és valahogy nem tűnt jó ötletnek , ha ilyen borongós állapotban zavarom . Megindultam az ajtó felé . Ám a kilincset mégsem nyomtam le. Megtorpantam . Az a kínos érzésem támadt , hogy menekülésem nem eset jól Eriknek . Magamon éreztem szomorú tekintetét . Bántotta az , hogy ilyen nyomasztóan hat rám . És ez nem is volt valami udvarias . Nem a legkevésbé sem volt túl kedves ez tőlem. De hát mégis mit tegyek , mit mondjak ?
Semmi sem jutott eszembe. Teljesen tanácstalan voltam . Azt sem tudódtam mi komorságának oka . Már belépésem kor szörnyen levert volt , és nem értettem , nem tudtam magyarázatot adni hangulatára. Számomra érthetetlen volt viselkedése , de valahogy úgy éreztem nem helyes így itt hagynom . Ismét feléje fordultam s újra végig mértem . Még mindig a tűzhelynél állt , háttal nekem . Jobb karját a viszonylag alacsony kandallópárkányra fektette , arra hajtotta fejét . Végtelenül letörtnek látszott . Olyan lehangoltnak láttam amilyenek eddig még soha . Még az is megfordult a fejemben , hogy talán sír . Igen , ahogy ott állt ezt sem találtam lehetetlennek. Figyeltem őt , és bárhogyan is próbáltam tenni ellene ,elfogott a sajnálat . Nem állhattam ott tovább szó nélkül. - Erik ...- Szólítottam nevén halkan. Összerándult, mintha nem várt parancsszót hallott volna. Kiegyenesedett , s úgy húzta ki magát , akár egy katona mikor a tiszt előtt áll. De nem fordult felém.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése