F:E.- Dánia 21

Erik leemelt egy fekete tárgyat a kandallópárkányról. Kis dobozka volt. Vékony , oldalai talán egy-egy deciméternyi hosszúak . Egyáltalán nem foglalt nagy helyet . Az egész fekete anyaggal volt beborítva , mely bársonyosan fénylett. Egy kis fémkapcsot láttam rajta, az tartotta zárva a fedelet . Ez a doboz nem keltett feltűnést , az ember szeme csupán egy pillanatig időz rajta , ha egyáltalán észreveszi. Én mindaddig, míg Erik kezébe nem vette, nem is sejtettem , hogy ott van . Most azonban már érdeklődve és némi rosszérzéssel szemléltem a gyászos , fekete ládikát.  El nem tudtam képzelni, halványlila gőzöm nem volt afelől , mit tarthat benne.  Erik letette a csipketerítős kis asztalra. Közben a csend egyre nyomasztóbb lett számomra , mert egy szót sem szólt . Rosszul esett , hogy levegőnek néz , nagyon bántott, hogy egy pillantást sem vet rám . Feszülten vártam és önkéntelenül  én is ruhám ujjának szegélyét kezdtem babrálni , ahogy Florence tette mindig , ha hasonlóan idegesítő helyzet állt elő. Kérdezni , még mindig nem bírtam . Tudtam , ha kinyitom szám , Erik rám sem hederít. Tompa közönye és hallgatag keserűsége elnémított. Egy hang sem jött torkomra , egy szót sem bírtam kinyögni. Tehát csak figyeltem aggódva , ennyit tehettem . 
Erik kikattintotta a zárat , és felnyitotta a sötét fedelet. Aztán ismét feltűnt kezében a vékony üvegcse is. Majd legnagyobb meglepetésemre egy tűt vett elő a dobozból. Igen , egy injekciós tűt . Éppen olyat amilyet az orvosok használnak , mikor a páciens vérébe kell juttatni a szükséges gyógyszereket.  Ez a tű pontosan olyan volt mint  az orvosdoktoroké , akik a betegekhez járnak , csak valamivel kisebb.  
De hát minek neki ez a tű ?! Mit kezd vele ?!! Elképedve néztem rá , és egyre csak törtem a fejem.                                   
 Egy tű...egy injekciós tű...  
 Egyszerre belém villant valami , de azt álmomban sem gondoltam volna ! Ezt valahogy nem tudtam eddig elképzelni. Pedig ez volt a legvalószínűbb.
Hiszen a vak is látja mennyire elvan keseredve , hogy mennyire tönkre van téve ...Mind az ami vele történt ... az ostoba emberek kegyetlensége ... már maga a tény, hogy nem olyan mint más ... hogy mindig szembesülnie kell azzal ,hogy  az emberek nem tűrik meg maguk mellet , úgy amint van ...Igen ez könnyen rávihet bárki mást is ,arra hogy így keressen kiutat ... sokkal kisebb problémák elől  is volt ,aki így próbált menekülni ... Akkor, ő miért ne tenné? Ő  akinek minden erejét felőrli indulatainak kordában tartása és olykor annyira harcban áll saját magával , hogy kis híján eszét veszti ... igen , ehhez néha az önuralmon kívül más is szükséges ... különösen , ha valakinek ennyi testi- lelki problémája van ...  
Nem töltött el örömmel a felismerés .  Nem tetszett a gondolat . Mert ez az jelentette , hogy koránt sincs már annyi ereje , önuralma , hogy elviselje , tűrje azt, ami benne dúl , ami körülötte zajlik. Kimerülőben van, és ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen sok-sok évig kitartott, anélkül, hogy bárki, vagy bármi is segítette volna.  Egyszerre rettenetes szomorúság telepedett rám és zavarom is növekedett.