Kijelentésemtől mintha minden bátorsága és ereje elszállt volna. Elfordult tőlem. Elkapta tekintetét, elfordította arcát. Bénultan
álltam, szorongva, cselekvésre képtelenül. Néztem, ahogy végtelen
zavarában, hátat fordított nekem , és tett pár bizonytalan lépést a
kijárat felé. Aztán megállt . Úgy torpant meg , mint aki
hirtelenjében , nem tudja, mitévő legyen , fusson el, amíg lehet , vagy
forduljon vissza . A gondolat , hogy egyedül hagy , hogy a kápolna
csöndjében magamra maradok , úgy hasított belém, mint a villám . Ez
feloldotta bénultságom . Nem engedhetem el ... Nem mehet el ... Mellé léptem . Megfogtam a kezét , hogy visszatartsam . Szelíden , de
határozottan tartottam és nem eresztettem el . Magam felé fordítottam,
ismét mert látnom kellet az arcát . Gyöngéden átfogtam derekát és
magamhoz vontam , törékeny alakját . Úgy öleltem , mint aki attól , fél
bármelyik pillanatban megszökhet .Éreztem szapora légzését , mellének
izgatott emelkedését , hullámzását.
Nem nézett rám, de jól láthattam, arca halvány pírban ég.
- Fél tőlem? - Kérdeztem fojtott hangon és reszkető kézzel simítottam végig ismét arcát.
- Nem . Nem félek ... soha sem féltem öntől ... - Suttogta alig hallhatóan .- Csak...
Ujjainak , gyöngéd , mégis nyugtalan érintését éreztem , derekán nyugvó kezemen .
- Kérem engedjen el ... Erik eresszen el ...
- Kért , ám szavai nem voltak elég határozottak , hangja erőtlenül
csengett. Nem engedelmeskedtem, nem akartam elengedni. Még nem éreztem
magamban annyi erőt, hogy búcsút mondjak neki, még ha csak egyetlen
éjszakára is. Még szorosabban öleltem, még közelebb vontam magamhoz.
- Kérem... könyörgöm ... Eresszen most el ...
Hangjának kétségbeesett színe bántotta fülem. Rám
emelte esdeklő tekintetét és én képtelen voltam tovább ellenszegülni
kérésének. Elengedtem. Nehezemre esett , de elengedtem és elléptem tőle .
Kristina ott állt egy darabig , némán , egyetlen szó sem hagyta el
ajkát. Majd ismét elfordult tőlem , mint aki nem bírja elviselni pillantásomat . Az ajtóhoz sétált . Szinte biztosra vettem , hogy most itt hagy , hogy elmegy és ez összeszorította torkom . Ám
az ajtófélfához érve megállt, megtorpant. Nekidőlt a falnak, mint aki
halálos kimerültségében támaszt keres. Fejét lehajtotta , arcát nem
láthattam . Csak egy mély sóhaj adott hírt kétségbeeséséről . A vak is
láthatta gyötrődését , vívódását. Azonnal éreztem most már nincs
visszaút . Amibe belekezdtem azt bekell fejeznem , akkor is ha a
végeredmény nem lesz kedvező számomra . Nem hagyhattam , hogy ott álljon
és tépelődjön , gyötörje magát . Visszalépnem nem lehetett, nem is állt
szándékomban . Én eleget kínlódtam , elengedni Kristinát hasonló
lelkiállapotban nem voltam hajlandó. A lány mögé léptem és
átöleltem, át fogtam két karommal. Arca maszkomhoz ért, de nem
érezhettem, csupán hajának illatát. Lehunyta szemét, békésen pihent
ölelésemben.
- Hiszek önnek... Elhiszem, amit mond...- Suttogta. - De félek , hogy amit hallottam azok csak szavak...
Hangjában keserűség és bizonytalanság volt .
- Félek , Erik , hogy szerelme múló szeszély ... hogy az érzés mely hozzám fűzi , hamar kiköltözik szívéből ...
- Szeretem most és mindig, amíg ezen a földön járok , amíg e világ levegőjét szívom .- Szögeztem le elszántan.
- Bár így volna ... szeretném elhinni ... de nem megy ... - Kezdte bánatosan.
Éreztem mennyire bizonytalan ... mennyire hihetetlen számára, amit hallott.
- Tudom milyen vagyok , Erik ... nincs bennem semmi, ami mellettem tartaná önt ...
- Téved . - Tiltakoztam azonnal . - Ön az egyetlen akiben megtaláltam azt amire szükségem van . - Állítottam szilárdan és szorosan magamhoz öleltem .
-
Mindent megtaláltam önben , ami bennem soha sem volt meg .Aminek hiánya
nyomasztott, rémített és elkeserített. - Szóltam a színtiszta igazat
elmondva , amit legbelül éreztem és amit már régen szavakba kellet volna
öntenem.
- Amit tisztelni , csodálni és szeretni tudok , azt egyedül önben láttam meg . És , hogy tudom, létezik , hogy él ezen a földön ... már nem vagyok képes elszakadni öntől . - Vallottam be csüggedten.
- Én mindent tudok önről ,és olyannak szeretem amelyen . De az én múltam homályos , és nem tudom, elfogad -e majd , ha érteni kezdi , ki vagyok , ha tisztában lesz azzal , mennyi mindent hallgattam el gyáván.
Szavaim
csöndesen hallgatta , mintha minden eddigi idegessége megszűnt volna .
Ez bátorsággal töltött el. Közelsége, az , hogy a karomban tarthatom
erőt adott. Keze kezemen nyugodott , ujjaink egymásba fonódtak .
-
Szeretem , és , hogy bizonyítsam ez nem ostoba színjáték , hogy mindezt
a lehető legkomolyabban gondolom , elmondom azt, amit régen el kellet
volna mondanom.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése