F:E-Dánia 69

Arra vágytam , hogy egész hátralévő életemben ezt a hangot halljam . De  Kristina  kibontakozott ölelésemből .Nem oly könnyedén ,mint máskor .Nem ,most hirtelen fojtott zaklatottság irányította mozdulatait .Szokatlan mód szó nélkül ellépett tőlem ,elfordult ,arcát sem láthattam. Sietve a legközelebbi ablakhoz ment és kissé félrehúzódva megpihent a falnál. Ott állt lehunyt szemmel  és én azonnal tudtam,hogy baj van.. Némán követtem Kristinát ,megfelejtkeztem minden egyébről és már is indultam a tágas nappali túlfelére. A zongora hangja távolibbnak tűnt ,mintha mérföldes távolságból szólna .  A lányhoz érve ,valami hihetetlen fájdalmas érzés nyilallt belém,  igazam volt .Kristina derűjének halovány árnyéka sem maradt meg. E másodpercek töredéke alatt ,szinte felfoghatatlan hirtelenséggel tört rá  ami  fölött nem lehetett hatalma .Légzése megváltozott . Mellkasa szabálytalanul emelkedett , kapkodva szedte a levegőt mint akit valami láthatatlan kéz ragadott torkon . Mikor közeledni látott ,mosoly villant fel a fáradt arcon és talán , hogy vissza hozza az előbb széttört pillanat gondtalanságát ,vagy talán hogy az elkövetkező kínokat elkergesse ,felnevetett. Ám a hangja megbicsaklott  , és a csengő nevetést , ziháló , görcsös köhögés nyomta el .  Kínlódva megfeszült a karomban , mintha csak menekülni próbálna valamitől. Rémülten néztem rá ; az arca már nem jókedvtől rózsállott , falfehér volt , csak a láz adott neki némi színt . Riadtan , könnyes szemmel nézett vissza rám , melle vad pánikban hullámzott . Egyre inkább zihált , köhögött és a levegőért való küzdelem , szinte már minden erejét elvette, jóformán már csak  én tartottam , hogy össze ne essék .                               Minden lélekjelenlétemre szükségem volt , hogy valamiképp , úrrá legyek a helyzeten , még pedig gyorsan .  Nem láttam semmit a Kristina szemében ülő kétségbeesésen kívül , és nem éreztem senki más jelenlétét csak az övét . Hirtelenjében , mintha egyedül álltunk volna , valahol ahol egy lélek sem jár. Üres térben , teljesen magunkra hagyottan . Csak én voltam és ő ; akit soha de soha nem akartam elveszíteni . Ugye megvédesz … Ugye nem hagyod , hogy csakúgy , megfogjon és elvigyen …  Újra hallottam a hangját , bár  képtelen volt megszólalni .  Még is tisztán hallottam , kétségbeesett , könyörgését. És válaszolnom kellett , bátorítanom . Nem gondolkoztam , csak tettem amit úgy éreztem tennem kell.  Két kezem közé fogtam a lány arcát , magamhoz húztam egészen közel , hogy forró homloka összeért az enyémmel .   – Itt vagyok . – Suttogtam nyugtatólag. – Veled vagyok . Csak lélegezz !                              Láttam minden megmaradt  erejével rám figyel és azon van , hogy legyűrje a rohamot . De haszontalannak látszott igyekezete . Egyre csak zihált , gyötrődve .  – Nyugodj meg . – Csitítottam . – Lélegezz !                                                                                                                                 A kék szemek megteltek könnyel és lassan végig gördültek a halovány arcon .  Kezem  végig járt nyakán , ujjaim alatt éreztem , a ruha finom anyagán át is,bőrének égető forróságát , és az erekben futó vért . Olyan volt akár , valami csapdába esett , szerencsétlen madár , aki reszketve, azért küzd , hogy megszökjön a közelgő halál elől.                                                                                                                                                                        – Nézz rám és lélegezz ! – Utasítottam olyan határozottan ahogyan ,csak akkor képes voltam . Kezem ziháló mellkasán pihent , éreztem szívének lázas vergődését .    Nem haboztam . Töprengés nélkül , kigomboltam  a lány ruháját , amely szorosan feszült rá . Mintha csak a hurkot oldottam volna le a nyakáról, annyival könnyebben , felszabadultabban emelkedett keble . Lassan, mélyeket lélegzett , kezem mellkasára szorítva . Légvétele minden egyes perccel egyre szabályosabbá vált , szomjasan itta a  levegőt , mint aki órákig rekedt a víz alatt . Tekintete homályos volt , fáradt , pillái le-le csukódtak. De lélegzett , a köhögés , a roham elcsitult .