Én
láttam milyen a világ . Tapasztaltam milyen dolgokra képesek egyes
emberek és tudom mennyi minden szörnyűség létezik a Földön . Az emberek
többsége nem riad meg , nem fél elkövetni a bűnöket , nem fél
tönkretenni , megkínozni embertársát . Ártanak annak akinek ártani lehet
. Annak aki védtelen , aki hisz még az ember jóságában , aki képtelen
ellenségként tekinteni arra aki tönkretenné , annak alig van esélye elkerülni az emberiség gonosz tetteit. Kivan téve a Föld minden aljas lakójának, csak azért mert még képes bízni
és megbocsátani , képes a jót keresni a legrosszabban és elszántan
hiszi , hogy meg is találja, ami már szinte nem is létezik , kezd kiveszni ebből a világból...
Kristina
ilyen ember volt , ilyen tapasztalatlan , ilyen gyermeteg teremtés. Jó
volt, aranyszívű szinte angyali és hitte, hogy a világ még nem jutott
odáig, hogy a jóságot ne jósággal, a kedvességet ne kedvességgel, a
segítséget, köszönettel, az odaadó szeretetet hálával ne jutalmazná. De
honnan is tudhatta volna, hogyan állnak a dolgok? Fiatal volt és hitt
elképzelésében , reménykedett abban , hogy a világ olyan amilyenek
lennie kellene . Csodáltam azért , hogy képes volt segítséget nyújtani a bajban, annak aki
mindig csak gyötörte , akiről minden ki más tudta , hogy bármit tesz is
, a lány nem kap majd cserébe még egy köszönömöt sem. Elnézte ezt és
minden ballépés, ellene irányuló vétség fölött szemet hunyt.
De ha ránéztem , a csodálat és a
szeretet mellet félelem is támadt bennem. Látva ezt a végtelen jóságot,
és tudva a világ minden csúfságáról, gyakran elfogott a rettegés. Ez a
világ, ez a borzalmas világ egy szempillantás alatt tönkre tehetné,
elsorvaszthatná gondosságával ezt a törékeny lényt. És ő
nem tenne semmit , mindent megbocsátana , minden aljasságot , minden
ocsmányságot tűrne, míg végül elpusztulna . Elpusztulna , mert a lelkét
is odaadná , ha azzal segíthetne egy bajba jutottan . De
nem kapna érte semmit , mert az emberek csak elvesznek, nem adnak .
Bárki megölhetné önzésével és ő egy szót sem szólna, meghalna úgy , hogy
azt sem , hiszi azok tették így tönkre, akikhez jó volt. Ha rossz
kezekbe kerülne , ha valaki , felfedezné azt, amit én megláttam benne ,
abban a pillanatban vége volna . Könnyű volna átverni , szép szóval
megnyerni segítségét , barátságát , szeretetét .Mindezt átgondolva
iszonyatos aggodalom kezdett nyomasztani . Istenem , mennyire féltettem ! Minden pillanatban az volt a vágyam , hogy megvédhessem , hogy óvhassam , hogy megmentsem a veszélyektől, ahogy ő védett meg engem múltam árnyaitól . Minden
lépését figyelni szerettem volna , ott állni mellette mikor baj les rá ,
szerettem volna távol tartani a világ minden rosszindulatától , minden
ártalmas , alávalóságától. A tudat, hogy védtelen , hogy minden félelmem beigazolódhat igazán rémített.
Egy délutánon éppen ezek a gondolatok kavarogtak fejemben, ahogy a tágas nappaliban ülve figyeltem a lányt. A szoba túlsó végében üldögélt és az ablakon beömlő napfénynél, szorgosan hímzett. Lefoglalta kézimunkája és jelenleg , nem is vett másról tudomást . Ügyesen , végtelen odafigyeléssel dolgozott és szépítgette művét .
Erősen koncentrált , fejét kicsit oldalra döntve , homlokát ráncolva
öltögetett. Olyan ellenállhatatlan bájos, szelíd kifejezés ült arcán,
minden vonásán, hogy öröm volt nézni. Egy percre sem vettem le róla
szemem, elmerültem mozdulatainak tanulmányozásában. A lány kicsi , törékeny és tündéri . A világ pedig hatalmas
, és a benne élők nem törődnek azzal , ki milyen , egy angyalnak is
ártanának,ha megtehetnék .
A szívem elnehezült erre a gondolatra . Mélyet sóhajtottam
, s gondterhelten fordultam el a látványtól , mely annyira kedves volt
számomra. Behunytam a szemem, hogy úrrá legyek érzéseimen.
- Szereti , igaz ?
Felkaptam a fejem. Velem szemben Gertrud foglalt helyet . Nyugodtan ült , kezét térdén pihentette , galambszürke ruháján. A kérdés csak egy pillanatig lepett meg . Ahogy a nevelőnőre néztem , szemében láttam , hogy már nem titok előtte mit érzek Kristina iránt.
- Az életemnél is jobban szeretem. - Feleltem halkan . - Jobban szeretem mindennél, amit ismerek ezen a földön !
- Megértem. - Szólt elnézően Gertrud . - Kristina igazán kivételes teremtés ...
- Nincs hozzá fogható ... nincs senki, aki ennyit jelentene nekem ... és soha nem is volt , nem is lesz ...
Mindent bevallottam , semmi értelme nem lett volna tagadni és
nem is állt szándékomban. Gertrud úgy hallgatott, mintha mindez nem
újdonság, hanem köztudott dolog lett volna. Nem csodáltam, hiszen
ismerte Kristinát és alighanem volt, amivel én is elárultam magam.
- Szeretem és boldog vagyok , most , hogy tudom, viszont szeret.
-
Abban egészen biztos lehet. - Mondta határozottan. - Soha sem láttam
Kristinát vidámabbnak, mint most , ezekben a
hónapokban. Az ön megjelenése óta élénkebb, mint
eddig valaha. Tiszta szívéből szereti, efelől nincs kétségem.
- Nem ez az ami aggaszt . - Kezdtem . - Más az amitől félek ...
A nevelőnő ismét mintha gondolataimban olvasott volna . Arca
kissé elkomorult és mintha szánakozva nézett volna rám. De hallgatott,
várta, hogy én folytassam.
- Milyennek tartja Herold Esbenson urat ? - Tettem fel azt a kérdést, ami már régen megfogalmazódott bennem . Gertrud mélyet sóhajtott . Ez valahogy nem sejtetett semmi jót .
-
Őszintén mondom, el önnek mit gondolok róla , akkor is ha ezzel talán
elbizonytalanítom , kétségbe ejtem . Mert jobb ha megtudja kivel áll
szemben . -Kezdte válaszát. -Esbenson úr nem tartozik azok
közé akiket én kedvelni tudnék , és megvallom , ha unokahúgához nem
ragaszkodnék , s ő nem sajnálná annyira távozásom , nem maradnék
házában.
Az , hogy ez a nő , aki a legtöbb emberhez jól viszonyult , a
legszívesebben itt hagyná munkaadóját , arra engedett következtetni ,
hogy Esbenson valóban kellemetlen ember lehet.
-
Az én véleményem a lány nagybátyjáról : mogorva , hálátlan és nem
érdemli meg azt a szeretetet amivel Kristina veszi körül abban a pár
hónapban mikor kegyeskedik hazalátogatni. Én a legkevésbé sem tartom jó
embernek és ezt ő is tudja . Rosszul bánik maga körül mindenkivel , és
semmi szeretetet nem tanúsít öcsének egyetlen gyermeke iránt . Barátai
csak a pénze miatt állnak vele szóba , s ő sem tartja többre őket , mint
egy gőgös király , hízelgő alattvalóit. Mindig a hibákat keresi , a
jótetteket mintha nem is venné figyelembe . Az ő számára mindenki
haszontalan , és legfőképpen unokahúgát tartja annak , Kiristinát aki
ezt igazán nem érdemli meg .
Ez a jellemzés ráillett arra az emberre akit a
lány leírt nekem , bár ő egészen másképp fogalmazott . Semmi neheztelést
nem éreztem hangjában a bánásmód miatt. Soha egyetlen rossz szóval nem
illette nagybátyját.
- Miért bánik ilyen keményen, barátságtalanul, Kristinával ?! - Kérdeztem megbotránkozva.- Nem sokat tudok a lány apjáról , de erős a gyanúm , nem volt túl jó viszony a két fivér között.
- És ezért képes azt büntetni, aki alig ismerte , azt akit ő nem állhatott , aki soha nem ártott neki !
-Ezazságtalanság. - Értett velem egyet Gertrud . - De
Herold Esbenson ezzel nem törődik és Kristina még így is ragaszkodik
hozzá . Hiába , ő mindezek ellenére is szereti , mintha édesapja volna . Míg a nevelőnőt hallgattam szemem ismét az ablaknál ülő lányra tévedt . Ott ült a szoba túl felén teljesen elmélyülve , a hímzéssel ölében . Halkan dúdolt , édes hangja elért hozzánk. Szívem telve volt az iránta érzett szerelemmel, de a hallottak miatt nyugtalanság fogott el.
- Bárcsak tehetnék érte valamit ! - Suttogtam
magam elé csüggedten. - De Esbenson nekem adná-e Kristina kezét ?
Áldását adná-e rám és az unokahúgára?
- Hát ezt tervezi ?
-
Az minden vágyam , hogy a feleségem legyen. Ha hozzám jönne, többé nem
tartanék attól, hogy elveszíthetem ... hogy akárki ... akármi
elválaszthat tőle ... Ha ez az egész csak rajtam és Kristinán múlna ,
már az enyém volna és nem gyötörnének ilyen gondolatok...
- Amit most mondani fogok az nem lesz jó hír az ön számára , de nagyon kérem ne keseredjen el és ne adja föl.
- Kezdte. Szavai rossz érzést keltettek bennem, már az elején.
- Esbenson eddig hallani sem akart arról , hogy a
lány férjez menjen, nem hiszem hogy változott volna a véleménye. Hogy
mi kifogása van ellene arról sejtelmem sincs , de hajthatatlan ez ügyben
és nem valószínű , hogy figyelembe venné az ön és Kristina érzéseit ,
az ilyesmi számára jelentéktelen és felesleges dolog . Semmi sem hatja
meg , még unokahúga szenvedése sem ... - Mondta érezhető keserűséggel és
sajnálattal hangjában. - Ami pedig önt illeti ... utólagos engedelmével
megemlítettem Esbensonnak, néhány mondatban leírtam, jellemeztem önt , s
beszámoltam arról mit tett a lányért, egy levélben ,melyet három napja
küldtem el Koppenhágába , ahol a címzett jelenleg tartózkodik .
Reméltem , hogy talán valamit ezzel is elérhetek ... de eddig semmi ...
még csak válasz sem érkezett ... Fejem
tenyerembe hajtottam és hallgattam hosszú percekig. A hír lesújtó volt,
szíven ütött és kétségbe ejtett. Alig bírtam úrrá lenni idegességemen.
- Ne csüggedjen! Még nincs minden veszve . - Próbált megnyugtatni Gertrud . - Kérem, ígérje meg, hogy kitart a lány mellett , nem hagyja magát eltántorítani kitűzött céljától . Kristina áldott jó teremtés és megérdemli , hogy szeressék .
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése