F:E. - Dánia 22

Milyen kár érte ! Milyen fantasztikus dolgokat vihetett volna véghez! Megvan benne minden ahhoz, hogy kiemelkedjen. Kellő elszántság, kitartás és akaraterő. Épp csak ezt az akaraterőt most arra kell tartogatnia, hogy féken tartsa magát ... hogy ura legyen az emberek iránti gyűlöletének és egyéb indulatoknak,  melyek teljesen eltérítenék a rossz irányba...  És az egész tulajdonképpen egy kis apróságon bukott el . Ha az emberek túltudnák tenni magukat azon , hogy külsőleg nem olyan mint az átlag , ha valamennyire legalább eltudnák fogadni , már másként történt, történhetett volna minden . Hiszen zseni ! És ezt senki nem is veszi figyelembe . Csak ránéznek , elfintorodnak, és azt mondják : ,, Na jól van , én ezzel szóba nem állok ! ‘'  És  ezért ez a lángelme , nem jut semmire a világban ! Csak kóborol , a helyét sem találja , és semmi nyomot nem hagy maga után . Igen , azok akik két -három évszázaddal utánunk jönnek , már a hírét sem hallják majd ! Vagy csak összevissza kevert históriák, légből kapott kitalációk járnak majd róla, aminek a felesem igaz. David Norrisból nem marad semmi !  És ő ez ellen nem tesz , mert nem is igazán tehet . Próbálkozásai kudarcba fulladnak , minduntalan , mert annyian vannak ellene , hogy egyedül nem érhet el sokat. És tudását nem osztja meg senkivel. Ha alkot azt rendszerint a maga kedvéért teszi , mert nem tartja érdemesnek a világot arra , hogy megossza velünk  mind azt a tudást amit az évek során ő összegyűjtött .És ha az ő szemével nézzük a dolgokat , beláthatjuk mi is , hogy megérdemeljük ezt a megvetést.  Igen, Erik sorsa is elég elkerítő . És ha belegondolunk abba , hány hasonló zsenit nyomhattak már így el a történelem során ! Ostobaság és kegyetlenség!    
Elkeserítettetek ezek a gondolatok . Szorító érzés támadt szívem táján , és továbbra is kezemet tördeltem . 
 És milyen megdöbbentő ez az egész ! Az ember nem is gondolná , hogy ilyen mélyen van már ! Nem senki sem hinné! Én sem , ha nem a saját szememmel látnám , tisztán és világosan !   Egész testemre ólomsúllyal nehezedett a bánat. Hitetlenkedve meredtem magam elé és most igazán nagy nyugtalanság vett rajtam erőt. Erik mintha megérezte volna ezt , borús tekintettel nézett rám . Cseppet sem zavartatva magát , végtelenül nyugodt hangon kezdett magyarázni .                                                                                                                                                                    
 - Morfium. - Közölte. Ezzel világossá vált előttem, hogy végig tudott jelenlétemről, csupán nem izgatta, nem érdekelte, mit szólok mindehhez.
- Ópiumszármazék . A mák éretlen termésének nedve . - Kezdte szárazon , miközben az injekciós tűt megtöltötte a fiolában található folyadék kis részével.  - A két szer hatása alig különbözik. A morfium befolyásolja a fájdalom megélését, gyengíti a fájdalomtól való félelmet és oldja a szorongást. - Folytatta hideg közönnyel. - Tartós használata teljes testi-lelki összeomláshoz vezet. - Tette hozzá, olyan érzelemmentesen, mintha fel sem fogta volna szavainak értelmét. 
- Ezek szerint mindent tud róla ... tisztában van mindennel ? - Suttogtam elképedve.                                                
 Kurta bólintással felelt. 
 - De... de hát akkor ... nem fél a következményektől ? Nem fél attól , hogy ez teljesen tönkre teszi ?
Újra megváratott, nem sietett kérdésemre megadni a választ. Egy széket hozott az asztalhoz, és helyet foglalt.                                                                                                                                                        
 - A következményektől , már nem félek . Már nem tud érdekelni az , mi lesz holnap ... nem érdekel , hol és hogyan talál rám az új nap fénye . A jövő nem számít . - Felelt halkan. - De sok más dolog van amitől rettegek... ezeket el kell felejtenem , el akarom felejteni ... felejteni pedig igazán , csak a morfiummal vagyok képes . - Magyarázta türelmesen. - Igaz az a pár óra nyugalom sem ér sokat ... nagyon sovány vigaszt nyújt... de mégis ...  
 Feltűrte bő ingujját és az asztalra könyökölt. Szorosan ökölbe zárta ujjait. Egész karja megfeszült, jól láthattam a bőre alatt futó , halványkék ereket. Mindaddig így megfeszítve tartotta, míg az áttetsző folyadék el nem tűnt a tűből. Aztán félre rakta, ujjainak szorítása engedett, és karja ellazult. Némán fektette kezét az asztallapra, és érdeklődve bámulta az apró sebet, melyet a tű hegye hagyott bőrén. Majd hátra dőlt székében és lehunyta szemét. Nagyon fáradtnak, végtelenül kimerültnek tűnt most.  
- A morfium az ami még segít ... csak az képes megfutamítani a tébolyt... az tartja távol tőlem... - Kezdte álmos hangon. - Van , hogy hónapokig nem is gondolok rá ... és van , amikor úgy érzem végem , ha nem jutok hozzá ... az utóbbi időben egyre nehezebb türtőztetnem magam ... olyan ijesztő ami a fejemben van ... egy rémálom ... maga a pokol. - Hangja megremegett és mély sóhaj tört fel belőle. - Néha a legszívesebben a falba verném a fejem, hogy megszabaduljak azoktól a szörnyűségektől... rossz dolgok jutnak eszembe... gonosz dolgok, ha hagyom, hogy agyam magától forogjon , szabadon  ...         Ó mennyire szégyellem , menyire gyűlölöm magam ilyenkor !   
Tökéletesen megértettem mi az ami miatt a morfium használatára kényszerült , és éppen ezért keserűségem csak egyre fokozódott.  De nem bírtam megállni , hogy ne szóljak , hogy ne próbáljam  mégis lebeszélni erről.                                                                                                                     
  - De hát tönkre teszi magát... - Nyögtem ki. Ez nagyon erélytelenül, erőtlenül hangzott. Nem is használt sokat. Erik csúfondáros, keserűsséggel felnevetett.                                                                                                                                                
- És ha tönkre teszem magam? Ugyan! Kit izgat az?!                                                                                                                                                                
- Nem jó amit csinál ... - Próbálkoztam , bár éreztem , hasztalan minden . Nagyon mulatságosnak találta aggodalmam. 
  - Bizony hogy nem jó ! - Értett egyet vígan.   - Tönkre teszem magam, ahogy mondja! Bár már nem sok tenni valóm van az igaz ... csak folytatom, amit mások már elkezdtek ... A morfium egyenlő a halállal . Ez amit csinálok ... amit művelek ... ez lassú öngyilkosság. - Mondta árnyalatnyi gúnnyal.
- Ha szorgalmasan károsítom, egészségem talán hamar kimúlok ... - Folytatta ironikusan . - Igen , így talán sikerül azt a tíz évet amit még megélhetnék ötre rövidítenem ... vagy akár háromra ... - Tűnődött tréfálkozva , mégis megtörten . Majd keze az asztalon újra megfeszült a hirtelen feltámadt gyűlölettől.  - Ó bár tűnnék el ebből a rohadt, mocskos világból , mely egyre csak romlik!! - Ujjai elfehéredtek . - Csupa ocsmányság , és undor ami itt folyik! Förtelem !!                                   
Összerezzentem , mert Erik nyugalma egy szempillantás alatt szerte foszlott. Hangja nagyon durván csengett , és ismét megváltozott . Ijesztőbb lett.