Hát ez volt ő , Kristina , aki iránt hosszú évek óta először éreztem
valamit . Az egyetlen, akihez képes voltam őszinte jóindulattal
beszélni , szeretettel és megértéssel fordulni felé. És ő volt az
egyetlen, aki képes volt visszaadni ebből a törődésből. Kristina nem
nézett át rajtam, mintha csak egy kóborló árnyék volnék, akinek sem
lelke , sem szíve nincs . Még ha nem is ismertem be magam előtt, ez
olyasmi volt amit , igenis hiányoltam .
Sokszor éreztem késztetést arra , rejtsek el mindent, amit érzek. De ez a
lány, minden erőfeszítésem ellenére, képes volt olvasni bennem,
bámulatos ügyességgel térképezte fel jellemem. Anélkül, hogy békés
érdeklődésével fájó pontot érintett volna, türelmesen, minden tolakodást
mellőzve, lassanként illesztve össze egyes részeket, végül úgy ismert
már, ahogy más senki sem. Még e kedves és ártalmatlan teremtés előtt is
nehéz volt megnyílnom. Sok mindent elmondtam, amit másnak sosem
említettem, de jellemem megismeréséhez képtelen voltam útmutatást adni.
Zárkózott voltam mindig is és a veszély legkisebb jelére,
megkeményítettem magam annyira, hogy az érdeklődőnek máris elment a
kedve a kutakodástól. Krisna közeledésében nem éreztem támadást, de
azért kezdetben nem voltam túl együttműködő. Ő ennek ellenére kiválóan
boldogult velem. Lassan de biztosan haladt előre, finoman tapogatózva, a
legapróbb mozaikdarabra is ügyelve , hogy pontos képet kaphasson rólam .
Ez úgy tűnt szinte mulattatja , és a legkevésbé sem zavarta , ha
titkolóztam , ha kétértelmű vagy fél választ adtam tapintatos és
értelmes kérdéseire.
A néma elmélkedésben, tűnődésben örömét lelte és én elég okot adtam rá ,
hogy törje a fejét. Örült, ha előrébb jutott a kutatásban, én pedig
boldog voltam, ha láttam mosolyát. És ha bár némi szorongás is támadt
bennem mikor feltettem a kérdést - mi lesz ebből? - képtelen voltam már
hátat fordítani a lánynak. Mindenre figyelt ,
és csodálatos módon megtalálta a lényeget , a nyomot amin elindulhatott ,
anélkül , hogy egy szóval is rávezettem volna . Ez a váratlan és
kitartó érdeklődés , figyelem , amivel körül vett olyasmi volt amiben
alig volt részem addigi életem során . Ragaszkodása megható volt
számomra és a világ minden kincséért sem váltam volna meg barátságától.
Ez az egyszerű , majdhogynem jelentéktelen teremtés hónapok alatt virult
ki , és minden nappal egyre szebbnek , egyre tündöklőbbnek láttam . De
ő nem is sejtette, nem tudhatta , milyen hatással van rám . Fogalma sem
volt afelől , mi minden indul meg bennem , már attól, ha hangját
hallottam , ha közeledni láttam .
Egyetlen hónap ... Pár nap és már mindegy volt mi történik körülöttem ,
nem számított semmi sem , ha tudtam ő mellettem áll . Egyedül ő volt
Kristina. A többi csak unalmas , sivár, szürke kép , amit könnyű volt
elfelejtenem , ha csendes elmélyültségében arcát fürkészhettem.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése